"A hangok teljes skálájának csak 1930-ban lett igazán ura Ruttmann, amikor sokak szerint legérettebb művét, A világ melódiáját forgatta. Ez a film is kereskedelmi célt szolgált: a Hamburg-Amerika hajótársaság finanszírozta, hogy megnyerje a közönséget a tengeri utazásnak. Utalni kell végre arra, milyen nagy támogatást kapott az avantgárd film a reklámfilmtől; számtalan értékes kísérlet sosem lett volna lehetséges e támogatás nélkül. Persze nem tudom, sok embert bátorított-e fel a film tengeri utazásra. Mindenestre szokatlanul nagy érdeklődést keltett a nézők körében... Ettől az anyagi sikertől eltekintve van benne néhány felejthetetlenül szép jelenet. A hajókürtök szimfóniája a hamburgi kikötőben, a mély és magas, hosszú és rövid hangok e változó ritmusú, szinte absztrakt kompozíciója számtalanszor utánzott példakép lett. E jelenet láttán Pudovkin túláradó lelkesedéssel kijelentette, megtalálták a hang művészi alkalmazásának egyetlen helyes módját. Elvben Ruttmann asszociatív hangmontázsának technikája csupán az orosz képmontázs átvitele a hangra. Ruttmann óriási szolgálatot tett ezzel. A zenei témák gazdag választéka a világ minden tájáról az ugyancsak az egész világra kiterjedő, állandóan változó tájjal együtt ideális játékteret biztosított Ruttmannak a képi és zenei mozgás sokféle kombinációjára. A világ melódiája elsősorban egy jó vágó munkája..." (Hans Richter, 1967)