Fura egy sorozat ez, afféle bűnös élvezet, meglehetősen szórakoztató, de azért kissé szégyellem, hogy néztem. A történet tele van logikai bukfencekkel, a motivációk is gyakran érthetetlenek egy-egy tett mögött, különösen az ex ügyésznő esetén, aki amúgy is minden idők egyik legrosszabb szereplő választása (én legalábbis végig nehezen hittem el, hogy ez a joviális anyuka tényleg minden ok nélkül felcsapott a gonosz földi helytartójának). A cingár főhős kapcsán azt még nagy nehezen lenyeljük, hogy a harcművészetekben járatos, de azt a valószínűtlen testi erőt, amit időnként megcsillant, már aligha.
Közben sokszor olyan üzenetet közvetít a sorozat a maga tagadhatatlanul bájos módján, amit tisztességes emberek között szóba hozni sem illik. A rendezés sok helyen idétlen, kb. kisiskolások szintjére belőve, a finálé viszont olyan durva, mintha egyszer csak szóltak volna a stábnak, hogy a tartalom miatt úgyis el fogjuk bukni a korhatár mentes besorolást, szóval mehet, ami a csövön kifér.
Hogy miért kapott mindezek ellenére egész jó pontszámot tőlem? Mert minden negatívuma ellenére sok helyen váratlanul vicces, kedves, és nehezen abbahagyható. A számunkra fura koreai közeg pedig egyedi bájt kölcsönöz az egésznek, és távolítja a nézőpontot: amit a magunk környezetében vállalhatatlan üzenetnek tartanék, azt hajlamos vagyok betudni a miénktől gyökeresen eltérő társadalmi közegnek (bár titkon azt remélem, náluk sem így működik a világ).