Van két dolog, mely egy beszívott zen buddhistából is hajlamos előhozni a mélyen szunnyadó tömeggyilkost: az egyik a hisztérikus kis zöld patkány, aki két YouTube-videó között szezonális akciókról sipákol, a másik, amikor kedvenc színművészeink jól megszokott, makulátlan szinkronhangját különös kegyetlenséggel lecserélik. Ám nagyon-nagyon elvétve akad rá példa, hogy az efféle csere működőképes, sőt néha túl is szárnyalja az eredeti páros szimbiózisát.
Jim Carrey elképesztő figura, aki nemcsak nemzedékének talán legjobb komikusa, hanem időről időre azt is bebizonyította, hogy a dráma is remekül áll neki – a krimi viszont nagyon nem.