A régi recept azt mutatja, esküvőből négy az ideális, de akkor már egy temetés is kell, hét lagzi pedig már barokkos túlzásnak tűnik, főleg úgy, hogy hőseink mindegyiknél csak kibicek.
A kritikusok szerint úgy tűnik, igen. Az utolsó Jedik rendezője szerint nem jó, ha egy film csak a fanatikus rajongók kegyeit keresi.
A Skywalker kora egy 42 éve szövögetett családmese méltó lezárása. Látványos űrcsaták, vad fénykardozás, hamisítatlan Csillagok háborúja hangulat – kár, hogy a trailerek és a rajongói konteók előre elspoilerezték az egészet.
Ahogy a Shaun, a bárány gyurmaanimációs sorozatot sem lehetett annak idején megunni, úgy a belőle készült egész estés mese sem okoz csalódást, pedig nehéz munka valamit felhúzni 7 percről másfél órára.
A korábbi slasher horrorok receptje szerint a lányok sikítva menekültek mindig a rossz irányba, ha felbukkant egy maszkos gyilkos, de ez most másképp történik!
Nem egy kiöregedő akciósztárral, és nem egy csodaszép bombázóval, nem egy Oscar-díjas karakterszínésszel vagy még több akcióval. De nem ám!
Nehéz kérdés a hatalomátvétel a Vatikánban, hiszen nem csak egy nagy tiszteletnek örvendő hivatalról van szó, de világnézeti paradigmaváltásról is - és ezt az Anthony Hopkins-Jonathan Pryce páros teszi számunkra is érthetővé.
Hát pontosan ugyanaz, ami egy átlagos kamaszlány lelkében, csupa változás, tartozni akarás valahová, barátok keresése, a női mivolta keresése, és ebben majdnem mindegy, milyen színű a haja és a bőre.
Tekintsünk el attól az apróságtól, hogy hőseink nem légcsavar meghajtású léghajóban szállnak a magasban, hanem egyszerű hőlégballonban, de ez egy jó kis túlélőfilm, és még a meteorológia születésének is tanúi lehetünk.
Na jó, Tenki Réka nem luxusprostit, hanem viselős sztriptíztáncosnőt alakít, Mészáros Béla pedig egyrészt nem egy Richard Gere, másrészt nem milliomos, de a többi nagyrészt stimmel.
A dél-koreai rendezőzseni, Bong Joon-ho legújabb filmjének hősei szélhámosok, akik egy jóravaló, kicsit naiv, gazdag családot akarnak megkopasztani. Természetesen nekik drukkolunk.
Hölgyeim és uraim, de főleg hölgyeim, megérkezett az első nagy költségvetésű feminista akciófilm! Amivel alapvetően nem az a baj, hogy feminista, de egy kicsit az is.
Megelevenednek egy elátkozott könyv lapjai, és mindenféle szörnyek szabadulnak rá a kisváros fiataljaira, ahogy az lenni szokott, de a rettentő pattanáson mi is meglepődtünk!
Legalábbis a történeteit, a karaktereit, a kísérletezését az éppen menő fiatal színészekkel, és az örök nosztalgiát egy talán sosem létezett New York után.
Vagy legalábbis elviselhetetlen pasas, aki élvezte, ha legyőzhetett másokat, aki könyörtelen volt, ha el akarta érni a célját, és mindig volt egy cél, amit el akart érni.
Azért az a havas erdélyi táj elég jó háttérként szolgál egy sötét bűntörténethez, ami egy kicsit skandináv, egy kicsit magyar, egy kicsit pedig román, és nagyon izgalmas.
Az egy dolog, hogy Elza és Anna új története szép és komoly dolgokról mesél, olyasmiről, mint az őszinteség, a falak ledöntése és önmagunk megtalálása, de teszi ezt olyan komolyan, ami a szórakoztatás rovására is megy.
James Mangold autóversenyzős meséjében minden ott van, ami tényleg jó Hollywoodban, a végtelenül profi technika, a filmkészítés szeretete, az elképesztő hangulatteremtés és persze a legjobb színészek.
A 77 éves Martin Scorsese, a maffiafilmek királya és nem mellesleg az egyik legnagyobb élő rendező megcsinálta a digitálisan megfiatalított Robert De Niro történetét, és nagyon beletalált a dologba.
Azt bármikor aláírjuk, hogy még ma is ő az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb francia színésznő, de sorra jönnek ki olyan filmjei, amikért egyre kevésbé lehet szeretni, olyan karakterekkel, akik kifejezetten idegesítőek.