A régi recept azt mutatja, esküvőből négy az ideális, de akkor már egy temetés is kell, hét lagzi pedig már barokkos túlzásnak tűnik, főleg úgy, hogy hőseink mindegyiknél csak kibicek.
Hősnőnk, Mara tipikus reggele így néz ki: elszív egy jointot, lenyomja a kávét, autóba száll, majd a forgalom kellős közepén sminkeli ki magát a visszapillantó tükörben, miközben csak legyint azokra, akik dudálnak rá, mert nem tudnak tőle haladni. Még a kocsiban befejezi a maradék spanglit, és természetesen késve érkezik munkahelyére, egy belvárosi butikba, de nem az a típus, aki ilyenért mentegetőzne, inkább rögtön felkap pár méregdrága ruhát, pedig tudja, hogy azt nem szabad neki, mert le szokta őket pörköltözni. Este pedig, amikor meleg haverjával belevág az éjszakába, csak azért szed fel pasikat a Tinderen, hogy a szexért cserébe meghívassa magát egy méregdrága étterembe. Hát nem tünemény ez a lány, nem lopta magát rögtön a szívedbe, kedves olvasó, és nem ülsz tűkön, hogy végre megtudd, milyen kalandok várnak erre az ígéretes fiatal hölgyre?
Például olyan kaland vár rá, hogy az egyik szokásos szexért vacsit randin kiderül, a srác, bizonyos Jake csóró, így nem lesz vacsi, de mivel szimpi a gyerek, marad a szex. Össze is jönnek, bár a lány nem hisz a tartós kapcsolatban, majd pont a tartós kapcsolatok kezdik meghatározni a mindennapjaikat. Beindul ugyanis az esküvőszezon, és ketten együtt összesen tizenöt menyegzőre kapnak meghívót, ami még akkor is sok, ha egy vicces ivós játék során ezt nagyjából sikerül megfelezni – és ez a játék talán a legszórakoztatóbb rész a NászszezONban. Jönnek a próbavacsorák, koktélreggelik, templomi menyegzők, lakodalmak, meg ami van, amiket hőseink igyekeznek minél kevesebb botrányt okozva, de minél több alkoholt fogyasztva letudni, ami nem nehéz, mert mindegyikből alig egy nyúlfarknyit kapunk. És persze felmerül a kérdés, kedvet kapnak-e ahhoz, hogy ők is kipróbálják ezt a házasság dolgot.
Furcsa módon van a filmben valami modern és nagyon mai – például azzal, hogy nem feltétlenül ábrázolja szimpatikusnak hőseit, akik ráadásul első blikkre, de később sem tűnnek a klasszikus romantikus vígjáték főszereplőknek. Pedig a rendező, Robert Luketic Hollywood nagy veteránja, és a javára kell írnunk, hogy ért ahhoz, hogy mérsékelten kedvelhető szereplőket kedveltessen meg a nézőivel: azért Reese Witherspoon is elég tenyérbe mászó volt a Doktor Szöszi elején, nem igaz? És az is jó, hogy nem önt le mindent rózsaszín sziruppal, de a NászszezOn attól még egy tipikus lakodalmas vígjáték, ráadásul az elég olcsó fajtából. Szépen ki lehet pipálni az összes szokásos klisét a szökevény menyasszonytól a szörnyű rokonságon át az ételmérgezésig, és arról még nem is beszéltem, hogy Mara fényképész aspiráns, Jake pedig séf akar lenni, mint minden második szereplő egy romkomban. És egy kicsit jobb forgatókönyvvel, kicsit jobb párbeszédekkel ez akár működhetne is.
A Modern családból megismert Sarah Hyland (Vámpírakadémia) kellemesen kellemetlen, és az ő jelenléte menti meg a történetet az érdektelenségtől, amihez nem feltéten szükséges, hogy ténylegesen kedveljük is, és Tyler James Williams sokkal szimpatikusabb a párjaként, ő sokkal kevesebb eljátszani valót kapott. Többnyire az a dolga, hogy vagy helyeslően, vagy értetlenül nézze a barátnője megnyilvánulásait, és a rendező vagy elfelejtett hozzájuk tényleg vicces mellékszereplőket rendelni, vagy jó színészek leszerződtetésére már nem volt elég pénz a kasszában. A jó ég tudja, mert szerintem lett volna fantázia egy jó kis fanyar esküvős antivígjátékban – ha jól csinálják.
Értékelés: 6/10
