Idézzünk fel néhány esetet, mikor a magyar popzene nagyágyúi egyesítették erejüket, de szemernyi köszönet sem volt benne!
Mindig hatalmas meglepetés, amikor egy filmben vagy egy sorozatban egy sztár csak úgy beköszön, azaz mindössze egy aprócska megjelenés erejéig teszi tiszteletét. Ami még ennél is nagyobb öröm, ha minderre úgy kerül sor, hogy ilyen vagy olyan (a cselekményből vagy a produkció hátteréből adódó) oknál fogva a rajongók már jó előre várják a felbukkanást.
Előző értekezésünk után következzék még öt szerzemény, mely anno örökre befészkelte magát szürkeállományunkba, és a legkevésbé sem vagyunk hálásak érte.
A Világ legrövidebb könyvei sorozatban az Ikonikus osztrák popsztárok című kiadvány vélhetőleg bőrkötésben, aranyozott iniciálékkal látna napvilágot a legelvetemültebb gyűjtők kedvéért. Hogy Falcón kívül ki kaphatna még helyet egy hasonló műben, arról lehet vitatkozni, a róla szóló fejezet azonban kétségkívül megkerülhetetlen lenne. Bár munkássága önmagában egyedülálló és megismételhetetlen volt, 1998 februárjában bekövetkezett váratlan(?) halála végérvényesen a kultikus státuszba emelte őt.
A legtúljátszottabb 90-es világslágereket taglaló írásunkra érkező reakciók hasonlóan váratlanul értek minket, mint az észak-koreai választások végeredménye. „Piszkos meló, de valakinek el kell végeznie” – mondtuk magunknak, majd nekiláttunk a lista hazai változatának.
Az Apple anno képes volt súlyos dollármilliókért reklámot forgatni Ridley Scott-tal, míg pl. a British Petroleum Steven Spielberget fogadta fel hasonló célra – aligha szerényebb összegért. Eközben valahol Európa közepén, a siránkozás, a nyúlfarkas kulcstartók és a műbőr autóstáskák őshazájában egy erősen kopaszodó, mérsékelten joviális úr felmutatott egy táblát kézikamerája előtt, majd az egész ország erről beszélt. (Igaz, többségében kikerekedett szemmel.)
A 80-as években a bennünk lakozó filmesztéta két csoportba sorolta a mozikat: voltak az akciófilmek és az értékelhetetlen sallang. Fejlett kritikai érzékünk ugyanakkor mereven elutasította, hogy a rendezéssel, színjátszással, költségvetéssel kapcsolatos dilemmákat fogalmazzunk meg, a filmeket egy fényévekkel magasztosabb szempont, történetesen az áldozatok körülbelüli száma alapján rangsoroltuk.
A bakiparádé a szilveszteri összeállítások elmaradhatatlan műsorszáma, a Budapest TV pedig már-már túlságosan hálás alapanyagot szolgáltatott ehhez. Már csak azért is, mert az ominózus csatornán az ún. profi pillanatok voltak a természetellenes műsorelemek. Ezért csupán a bőség zavara volt az egyetlen olyan tényező, mely megnehezítette, hogy összegyűjtsünk öt örökérvényű bakit az BPTV történetéből. (A fair play jegyében Anettka telefonos műsorait hanyagoltuk az összeállítás során.)
A Gálvölgyi Showt, a Maksa Híradót, az Elektor Kalandort és egy nagyon furcsa vetélkedőt Vágó Istvánnal, amelyben a főnyeremény egy Csemege bolt volt!
A Régen Minden Jobb Volt Mozgalom hívei sok esetben joggal hivatkoznak arra, mennyivel kevésbé terhelték meg a gyermeki pszichét a 70-es, 80-as évek rajzfilmsorozatai, mint azok a szörnyszülöttek, melyek később a Cartoon Network génlaborjából szabadultak el. Véleményük szerint erre lehetséges magyarázatként szolgálhat, hogy 4-5 évtizeddel ezelőtt még nem írták elő a szintetikus drogok kötelező használatát az animációs szériák alkotóinak. A következőkben öt ellenpéldát mutatunk be.
David Lynch bizarr Twin Peaks-utánérzése, Ron Howard börtönsorozata és Ralph Bakshi buja sci-fi rajzfilmje is méltatlanul tűnt el a süllyesztőben.
Derrick, Az Öreg, Két férfi, egy eset és Tetthely – négy krimisorozat, melyet a szüleinkben lakozó Aczél György többnyire a (számunkra) tiltott kategóriába sorolt a 80-as években. Az efféle szigor abszurd mivoltát már gyerekként is éreztük, ugyanakkor nem hagyott minket nyugton a kíváncsiság: vajon milyen hatást gyakorol ránk az említett sorozatok egy-egy epizódja közel 40 év távlatából a nosztalgián kívül? Az értekezést akár egy szóval is rövidre zárhatnánk, de azért lássuk bővebben!
A Far Out magazin összeállítása alapján íme a hét legkiválóbb alkotás, amit az 1980-as évek adtak nekünk – a hasonló listáktól eltérően ezúttal nem csak amerikai művek kerültek fel rá!
Kevés olyan nagyszabású átjáróház létezett a hazai színész szakma számára, mint a Szomszédok. Sőt, akadtak művészek, akik évek elteltével új személyazonossággal tértek vissza (akár többször is), ami egy kéthetente jelentkező sorozat esetében anno aligha keltett feltűnést.
1991-ben magukat felelősségteljes szülőnek tartó házaspárok egy komplett generációt tiltottak el a Twin Peakstől, ugyanakkor zokszó nélkül hagyták, hogy gyermekük a Varjúdombi meséket nézze. Mintha csak azt kommunikálták volna: „Nem játszhatsz a pillangókéssel, de nézd csak, itt van ez a 9 mm-es Beretta!” Ugyanakkor a szülői szigor nem volt teljesen indokolatlan David Lynch kultsorozatával szemben: a Mentos-reklám-vigyorú szellem, BOB ugyanis a 18 éven felettiek idegszálain is úgy cimbalmozott, mint Ökrös Oszkár egykor az Anonymus étteremben.
Kerek 25 évvel ezelőtt indult az RTL, lánykori nevén RTL Klub, amely alkalomból kétrészes nosztalgiaműsor készült Az RTL sztori címmel. Ezenkívül a csatorna vasárnap este az X-Faktor alatt élőben váltott arculatot és nevet.
Radnai Péter Az első influenszerek című könyvéből kiderül, milyen kívánságot nem sikerült teljesítenie Dévényi Tibornak, hogyan akarta beszervezni Egri Jánost az állambiztonság, mi Endrei Judit valódi neve és melyik Rózsa György kedvenc Rózsa Gyuri-vicce.
A 90-es évek egykori VHS-generációja vélhetőleg a mai napig azonnali távozásra és élete átértékelésére szólítja fel azt a renitens egyedet, aki a „spárga” kifejezésről Rácz Jenőre, netán a háztartási bolt kínálatára asszociál. Etikai kódexük szerint ugyanis ez elsődlegesen egy gimnasztikai fogalmat takar, melynek öncélú használatával Jean-Claude Van Damme kétségkívül iskolát teremtett. Lássunk öt példát arra, amikor hősünk annak dacára élt az ominózus tornászmutatvánnyal, hogy az égvilágon semmi nem indokolta azt!