A Szomszédokban a panaszáradat olyannyira természetes jelenség volt, mint a hajnali madárfütty. No, de pontosan min sopánkodott a Lantos utcai proletariátus 1993 júliusának elején? És mekkorát fordult a világ a 161. epizód óta?
Következzék további öt bravúros kódfejtés és vírustámadás azon daliás időkből, amikor a floppylemezek fogyóeszközök voltak.
Biztos ti is imádjátok az Égigérő fű, a Keménykalap és krumpliorr, az Indul a bakterház vagy A szeleburdi család című filmeket. De vajon mennyire ismeritek őket?
Újra elkezdett cirkálni a neten az a 2014-es sztori, amikor az ismert gyerekfilmnek köszönhetően került elő Berény Róbert, a magyar avantgárd meghatározó alakjának világhírű festménye, az Alvó nő fekete vázával.
Az idei fesztiválon életműdíjjal jutalmazott Michael Douglas nosztalgiázott egy kicsit 1992-es erotikus thrilleréről.
Visszatért a magyar mozikba a Rambo-franchise első, második és harmadik része, ami jó alkalom volt női szerzőnknek, hogy Pótvizsga rovatunk keretében megnézze mindhárom filmet, hiszen eddig kimaradtak az életéből.
Az internetet böngészve hülyébbnél hülyébb ünnepnapokba futhatunk bele. Megpróbáltunk utánajárni, mégis miért kéne megünnepelnünk – adott esetben világszerte – a nindzsákat, a rossz költészetet vagy azt, hogy mossuk ki az orrunkat (fúj!).
Vasárnap este került sor a TV2 népszerű vetélkedőjének első történelmi adására, amelyben a régi műsorvezető, Rózsa György harminc év után tért vissza – és őt magát is meglepetés érte…
Megnéztük a Grease: A Pink Ladies felemelkedése (Grease: Rise of the Pink Ladies) című széria első két epizódját a SkyShowtime-on, és le vagyunk nyűgözve.
Lássunk néhány példát arra, amikor hazai slágergyárosok fittyet hánytak a Stephen King-i bölcsességre, miszerint „néha jobb, ha a halott halott marad”.
Az elhíresült interjú után az Oscar-gála vörös szőnyegén a színészt és Dungeons and Dragons: Betyárbecsület-beli kollégáit ezúttal a Wired stábja kérdezgette, Grant pedig hozta a formáját.
Mindig hatalmas meglepetés, amikor egy filmben vagy egy sorozatban egy sztár csak úgy beköszön, azaz mindössze egy aprócska megjelenés erejéig teszi tiszteletét. Ami még ennél is nagyobb öröm, ha minderre úgy kerül sor, hogy ilyen vagy olyan (a cselekményből vagy a produkció hátteréből adódó) oknál fogva a rajongók már jó előre várják a felbukkanást.
A világvégeváró szekták csúnyán lyukra futottak, amikor 1999 augusztusában „már minden mindegy” alapon védőszemüveg nélkül nézték végig a napfogyatkozást. De nem jártak jobban azok sem, akik abban a hitben éltek, hogy a millenniumhoz Happy Meal-menüben járó „új aranykor” eljövetele bárminemű hatást gyakorol a magyar popzenére.
Van, hogy egy színészi teljesítmény olyannyira magával ragadó, hogy eszünkbe se jut szemügyre venni az adott jelenet bárminemű egyéb körítését. Nos, Steven Seagal ennél jóval nagyvonalúbb volt, és eszébe sem jutott holmi Sztanyiszlavszkij-hókuszpókusszal elterelni a figyelmet – például – illusztris ruházatáról.
Előző értekezésünk után következzék még öt szerzemény, mely anno örökre befészkelte magát szürkeállományunkba, és a legkevésbé sem vagyunk hálásak érte.
A Világ legrövidebb könyvei sorozatban az Ikonikus osztrák popsztárok című kiadvány vélhetőleg bőrkötésben, aranyozott iniciálékkal látna napvilágot a legelvetemültebb gyűjtők kedvéért. Hogy Falcón kívül ki kaphatna még helyet egy hasonló műben, arról lehet vitatkozni, a róla szóló fejezet azonban kétségkívül megkerülhetetlen lenne. Bár munkássága önmagában egyedülálló és megismételhetetlen volt, 1998 februárjában bekövetkezett váratlan(?) halála végérvényesen a kultikus státuszba emelte őt.