Magyarországot nem mindig jellemezte megosztottság. A korai 90-es években péntek esténként pl. egy ország számára jelentett kohéziós erőt Jockey Ewing kollektív utálata. Ezt pedig az a tény sem igazán ellensúlyozta, hogy a Dallas legjobb humorérzékkel megáldott szereplőjéről volt szó. A következőkben ezt bizonyítjuk be néhány emlékezetes jelenettel.
Idézzünk fel néhány klasszikust Sas István reklámjai közül, melyek különös kegyetlenséggel próbáltak „finomságokat” lenyomni a torkunkon!
Máshogy nemigen lehet megmagyarázni, hogyan járhatott az '50-es években Londonban, és honnan volt budai villája meg egy Trabantnyi dugi pénze a kerámiákból...
Következzék néhány hazai sorozat-főcímzene és betétdal, melyet saját lobotómiánk közepette is képesek lennénk felidézni!
A Szomszédokban a panaszáradat olyannyira természetes jelenség volt, mint a hajnali madárfütty. No, de pontosan min sopánkodott a Lantos utcai proletariátus 1993 júliusának elején? És mekkorát fordult a világ a 161. epizód óta?
Hol vannak már a daliás idők, amikor a szerencsés nyertesek színes tévé, termotasak, Mikszáth-kötet és Keravill-utalvány mellé egy karton tejet is bezsebelhettek!
Politikai döntés volt, hogy esténként inkább csendben olvasgasson a magyar, és ne a hírekkel foglalkozzon? Lett volna minden nap adás, csak nem bírta el ennyit a Magyar Televízió elavult technológiája? Tévétörténeti érdekességek.
1995 és 1999 között sugározta nagy sikerrel a Magyar Televízió Horvát János brazil licenc alapján készült interaktív műsorát, az Ön dönt!-öt, ahol a történet vége mindig a nézők szavazatától függött, a korszak celebritásai pedig jókat vitáztak a stúdióban.
A nyolcvanas/korai kilencvenes évek a Magyar Televízióban is a hajhagymák aranykora volt, még ha a belőlük sarjadó frizurákba többnyire vajmi kevés köszönet is szorult. Gyakorlatilag alig került képernyőre olyan karakter, aki kapcsán ne lett volna az az érzésünk, hogy az illető egy gyárlátogatás során belezuhant egy tartály Bánfi-hajszeszbe. Következzék néhány ikonikus ellenpélda azok közül, akik már ekkoriban is Vin Diesel és Dwayne Johnson útját járták – még ha nem is feltétlenül önszántukból.
Kezdetben egyetlen nagy állami cég volt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, az első Orion tévékészülék pedig annyiba került az '50-es években, mint egy mérnök akkori éves fizetése!
Ki ne emlékezne a legendás sportriporter és tévés vitriolos humorú könyveire, a Tücsök és Bogár című műsorára vagy a kultikus „Jönnek a csehszlovákok!”-jelenetre a Rádiókabaréban?
Mit szólt Kádár a felrobbanó Videoton Color Star tévékhez? Tényleg Kovács P. József volt a hírhedt híradós, aki fölül szmokingot viselt, alul meg csak fürdőgatyát? Miért esett kútba Gálvölgyi és Benny Hill közös show-ja? A magyar televíziózás legendái című könyvből ez mind kiderül.
A rendszerváltás utáni években a Magyar Televízió jó érzékkel csupa olyan kiváló nyugati tévésorozatra csapott le, mint a Dallas, a Twin Peaks, a Csengetett, Mylord? vagy épp a Mesemondó.
1945. július 14-én született Kudlik Júlia, a magyar televíziózás nagyasszonya, aki olyan legendás műsorokkal ültette le a fél országot a tévéképernyők elé, mint a Delta, a Szeszélyes évszakok vagy a Juli-suli.
Kár lenne tagadni: nem kevés terápiás jelleggel bírt, hogy korábban két etapban is értekeztünk gyerekkorunk legnyomasztóbb tévéműsorairól. Ugyanakkor olvasóink teljes joggal hiányoltak két alkotást, mely kulcsszerepet játszott benne, hogy olykor háborús élmények híján is vannak vietnami flashbackjeink.
Új, életveszélyes kihívás terjed a Tiktok-felhasználók körében. A "szomszédokolás" lényege, hogy a versenyző belekezd egy Szomszédok-epizódba, és valahányszor a szereplők panaszkodni kezdenek, lehúz egy-egy fél konyakot. A részegség átlagosan öt, az alkoholmérgezés tíz, a klinikai halál húsz percen belül garantált.
Az este nyolc előtti műsorsávban a Magyar Televízió csőstül ontotta az olyan műsorokat, amelyek alkalmasak voltak rá, hogy hatásukra a kisiskolás korosztály megálljon a fejlődésben.
A Három kívánság a mai napig sztenderd beszédtéma a 30-as, 40-es korosztály körében, jóllehet ezen dialógusokat nem annyira a nosztalgia, mint inkább a válogatott traumák kibeszélése iránti vágy generálja. Ami nem csoda, hiszen ez a műsor az volt anno a gyermeki pszichének, mint ami a Dunakavics nagyanyánk műfogsorának.
Bár a 80-as évek kvízműsorai többnyire fel tudtak mutatni valamiféle kulturális értéket, hatásukra a korabeli tinédzsereket is gyakran gyötörték reumás panaszok és vizelettartási problémák. Joggal reménykedtünk hát abban, hogy a rendszerváltással érkező nyugati áramlatok fiatalos lendületet adnak a műfajnak, ám sok esetben az agyhalált hozták el.
A humor nagyágyúi az elmúlt évtizedekben néha alaposan besültek, de megemlékezünk azért a szépről is.