Ismét egy (amerikai filmesek által) vászonra álmodott Shakespeare-mű. S nem is az ily módon leggyakrabban idézett, úgymond
James Bond-film, ráadásul a huszadik a sorban (az első cirka harminchét éve volt). Ebből is sejthető, hogy itt sem tekintenek
Jarmusch a vadnyugati környezetből (Halott ember) visszatért hagyományos, úgyszólván bevált urbánus terepéhez, konkrétan
A celluloidromantikát fáradhatatlanul szomjazó, ébren szendergő mozizóknak e mostani, szép, simogató ősz néhány hete már
Abel Ferrara filmje elsőként hajózik be a Titanic fesztiválról a hazai mozik mindennapos kínálatába. A Scorsese nyomdokain
Lehet-e bármi újat mondani egy amerikai romantikus komédiáról? Felmutat-e valami üdítően eredetit vagy csak éppen sziporkázóan
Újabb film drogosokról, ha még nem lett volna elég az utóbbi évek ez irányú dömpingje. Larry Clark rendező második filmjében
Félreértés ne essék, ez véletlenül sem holmi kiáradt folyamokon játszódó, hajós, árvizes film, ellenben igazi tárgyalótermes,