Miközben bizonyos témákat a bal-, másokat a jobboldal karol fel, az égető problémákkal nem tudunk megküzdeni, mert azok politikai szekértáborokon belül maradnak.
Orwell szerint minden vicc „egy apró forradalom”. Az orosz-ukrán háború bővelkedik a humoros epizódokban, a tragikus események közepette az ostromlott fél azt üzeni, akkor aggódjunk igazán, amikor már nem nevetnek. Végtére is tényleg komikust választottak elnöknek.
Két nehéz dolog van ezen a világon: figyelni és nem figyelni. Pedig érdemes mindkettőt a megfelelő helyen gyakorolni, a figyelem ugyanis valódi arany a modern világban.
Az Ezüstgolyó című novella elemzése is a feladatok között volt a középszintű érettségin. Az „L” betű rejtélye felborzolta a kedélyeket, de a diákok inkább választották ezt, mint az összehasonlító verselemzést.
Egy átlagos ember 450 szelfit készít évente, egy ötszáz éves önarckép viszont nem csak azért értékes, mert kevés van belőle, hanem mert világunk nem elhanyagolható ideáját ábrázolja: saját magunk képét. Kis kultúrtörténeti séta az első tükröktől a sokmilliárd dolláros szelfikameraiparig.
Az ország felének talán már örökre elvették a kedvét a Légy jó mindhalálig olvasásától, de én azért csak biztatnék mindenkit egy felnőttkori második nekifutásra.
Franz Kafka utolsó elbeszélése egy vakondszerű állatról szól, amely addig ás és kutat vélt vagy valós veszély után, míg saját élőhelyét is tönkreteszi. Nem véletlenül jut eszembe a történet.
Megvan az a hirtelen érzés, amikor ráébredsz, hogy nemcsak a te életed filmje pörög napi 24 órában, hanem minden körülötted lévőnek saját története, a tiédhez hasonlóan összetett világa van? Erről írok most.
Ady Endre versében Páris dalol, dalol, én pedig, amikor a Gare de l’Est mellett sétáltam el, csak nevettem a költőn, aki meghalt belül, amikor a vasszörnyetegen (mármint a vonaton) sírva-ríva hagyta el a francia fővárost. Aztán hazajöttem én is.
Egy-egy kőolajmező létrejöttéhez röpke egy-két millió év szükséges. Egy SUV negyed óra alatt éget el 270 kilogramm ősi fosszíliát. Mi következik ebből?
Oravecz Imre kötetét sokáig és lassan kell olvasni, és nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek tetszik majd. Akinek viszont igen, annak nagy élmény lesz emlékezni egy apró hevesi falu elmúlt sok száz évére.
Egy kijevi fotóról, az ablakot támasztó könyvkupacról és a végtelen panelrengetegről, amit most bombázók rombolnak földbe. Rakovszky Zsuzsa-vers segít a zavaros patakként folyó időben.
Oppenheimerről, a Bhagavad-Gítáról és a történelmi ember gyengeségéről, miközben a világ újra nukleáris fenyegetéssel néz szembe. Buddy Endre jegyzete.
A világot nem tudjuk egy történetben elmesélni – szól a posztmodern irodalom legfőbb tantétele. Éppen erre alapoz Putyin is, amikor dezinformációs háborút vív a valóság ellen.
Az irodalomtörténet kevésbé ismert fejezete szerint Charles Bukowski későn tanulta meg használni a nyelvét, de hamar belejött a dologba, és az elmúlt tízezer év férfipopulációjával ellentétben szívesen dicsekedett vele, mire hajlandó.
„Amint lent, úgy fent” – hirdeti az ezotériáért rajongó műkörmös, a hippi, a klasszikafilológus, Platón, Newton és Hamvas Béla. De kicsoda Hermész Triszmegisztosz, akitől a jelmondat származik?
Egy új versantológia, A ránk bízott kert húsba és lelkiismeretbe vág, mégsem nyomasztani vagy vádolni akar. Azt szeretné elérni, hogy a természetre nem külső, fenyegető erőként nézzünk, hanem tőlünk elválaszthatatlan részként. Hiszen itt születtünk és itt fogunk meghalni is.
Az oktatásban keletkezett károk csak évtizedek után mutatkoznak, és helyrehozásukhoz újabb emberöltők kellenek. Ez már olyan hosszú idő, hogy nem engedhetünk meg magunknak hibát.
Egyetlen mondat, de könnyen befészkeli magát az ember fejébe James Joyce szállóigéje a történelemről. Ki lehet belőle hámozni valamit egy rövid blogbejegyzésben? Buddy Endre megpróbálja.
Húsz év alatt, mióta a Mátrix első része elkészült, a film ikonikus jelenetében szereplő piros pirulának számos jelentése lett. Hogyan lett a nemváltás szimbólumából az amerikai szélsőjobboldal mémje, és hogyan szerezték vissza a Wachowski-testvérek?