A regényben újrakreált valóság tehát az irracionalitásból, a mítoszok vidékéről nyer nála legitimitást. Ha Vian népmeséket gyűjtött volna Bukovinában, alighanem ilyesféléket jegyez le. - Vass Norbert kritikája Daniel Bănulescu Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk! című regényéről.
Szóval ázni. Ázni annyi, mint benne lenni. Az esőben, egy történetben, barátságban, szerelemben. S benne láthatatlanná válni, s attól fogva semmi egyebet nem látni.
De bármennyire őrzi is érintetlenségét, időtlenségét a táj, határában készül már a golfpálya, így aztán látszik, hogy előbb-utóbb felszámoltatik a disznószarból és tyúkvérből kevert idill. - Vass Norbert kritikája Arno Camenisch Az utolsó cseppig - Alpesi trilógia című regényéről.
Az utazó egykor nagyregénytől popszámig lelkes, naiv, érzékeny, bátor és érdeklődő figurát jelentett, aki dionüszoszkövető hedonistaként hajszolta bár az élvezeteket („I am the passenger and I ride and I ride”), de apollóni következetességgel katasztert is készített tapasztalatairól, hogy hazatérvén e feljegyzések önmaga és övéi boldogulására legyenek („You know it looks so good tonight”).