Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Weöres Sándor

Spoiler
10/10
Johann 2014 jan. 06. - 16:48:05 10/10
(39/59)
RAPSZÓDIA A KIVÍVOTT SZABADSÁGRÓL

Lehet-e, hogy nem áll az óra?
és hogy rabságunk ideje lejárt?
Csodálkozva nézzük karunkon
az elpattant bilincs gennyes nyomát.

Mi eddig nyûgként hangzott: a szabadság,
most nem mint szólam, közöttünk lebeg,
sorsunkat a kezünkbe vesszük
és zsarnokaink tûnjenek.

Az én szavam még hõsöket
sose dicsérhetett
korunk pöcegödrében.
Köszöntelek, szabadsághõsök:
Világos után százhét évre
harcotok végre gyõzött!

Vívtatok szinte csupasz mellel,
a fegyveres cár és Paskievics ellen!
(Népek és lelkek elnyomóját
Marx követõjének nevezzem?)

Szibéria vett körül minket,
fagyos, ködös, szûk gorizont,
hol lefagy minden terv virága
és bilincsben csörög a csont.

A tundra a torkunkra lépett,
így tengõdtünk több mint tíz évet,
a sztyeppe részeg félnomádja
nyakunk markolva magyarázta,
mi a mûveltség és a tudás,
az élenjáró haladás.

Rabtábor volt az egész ország,
határait jól õrizték,
benn tipródott kétféle szerzet:
hajszolt munkás, hajtó pribék.

Emberevõ bálvány elõtt
kellett mormolnunk monoton imánk,
hátunkon korbács csattogott,
csúszkálhattunk: Oh, bölcs atyánk!

Plakát, brosura harsogott,
hogy épülünk, hogy haladunk
s zengnünk kellett: de szép, de jó!
míg elhordták a kenyerünk,
míg megmérgezték a borunk.

A köd már foszlik. Visszanézve
az ember csodálkozni kezd:
szalamandrák, vagy mik vagyunk mi,
hogy tíz évig kibírtuk ezt?

Fúró szavak, vagy mik vezettek,
hogy bimbóban ölték a jót
s díjazták a puha gerincet,
az apja ellen besúgót?

Itt lakájokat tenyésztettek
özönével tíz év alatt,
érdem volt a jellemtelenség:
hogy gyõzzük most a jó utat?

[A vers nincs befejezve, másik variánsának részlete]:

A köd eloszlott, s visszanézve
az ember csodálkozni kezd:
szalamandrák, vagy mik vagyunk mi,
hogy tíz évig kibírtuk ezt?

E tíz év a javunkra válik,
ha kijártuk az iskolát:
zsarnokot többé ne növesszünk,
akármilyen ígérgetéssel
húzza nyakunkra az igát.

Ha nem talál testvéreit
eláruló hajcsárokat:
hiába ordít szakadatlan,
hatalma, mint hólyag, kipukkan,
látszat-ereje szétszakad.

Az én dalom még hõsöket
sose köszönthetett
korunk sivatagában.
Üdv nektek, ti szabadsághõsök,
akik emberi életünkért
vívtatok szinte csupasz mellel,
fegyver nélkül fegyver ellen!

Szavam, szívem
ott harcolt a ti sorotokban,
testem megbújt a rejtekhelyen.
S ha megint ránktör bármilyen tirannus:
vén testtel, mely fegyvert még nem fogott,
én is ott harcolok,
mégegy rabságban élni nem fogok!

(1956)
Válasz
10/10
Johann 2014 jan. 04. - 14:55:41 10/10 Előzmény Min-Rin
(38/59)
Köszönöm - neked és természetesen hanguktaekwondooo-nak is - az azonnali reagálást december 7-i felvetésemre, félig-meddig talán költõinek tûnõ kérdésemre! Kár, hogy nem mindenki cselekedett hasonlóképpen. És itt természetesen nem a válasz gyorsaságára gondolok, hanem a két, nagy formátumú múlt századi költõnk-írónk szobrai ellen elkövetett támadások egyformán történõ elítélésére (illetve egy esetben ennek hiányára).
Korábban itt tett ígéretemnek megfelelõen azóta Wass Albert saját fórumában is írtam a témában, és ahogyan itt is, ott is kijelentettem, hogy ugyanolyan elkeserítõnek és elfogadhatatlannak tartom a Weöres Sándor szobrai elleni barbár cselekedeteket, mint a Wass Albert (és más nekem különösen fontos) szobrok elleni támadásokat. (Ugyanis sajnos a sor tovább folytatható, errõl is írtam Wass Albert fórumában.)
Megítélésem szerint ma különösen is fontos, hogy a mércénk sose torzuljon kettõssé. Korunknak ugyanis ez egy sajátos és egyre szembetûnõbb kórtünete. A köztévé a napokban - igen nagy bátorságról tanúságot téve - leadta Jelenczki István Az igazság sohasem késõ címû dokumentumfilmjének I.-III. részeit. Ha bárkiben kétségek lennének a kettõs mérce évtizedek óta tartó jelenvalóságáról és össztársadalmi szintû súlyos, károsító hatásairól, ajánlom figyelmébe ezt a néhány órás megrázó erejû filmet. Örültem neki, hogy megszólaltatták benne Bagdy Emõkét is, az õ meglátásai tették igazán hitelessé számomra a film üzenetének ezen aspektusát.
Kívánom, hogy 2014 ne szobrok rongálásáról és ne a kettõs mércérõl, hanem a békérõl és az igazságosságról szóljon!
Válasz
10/10
Johann 2013 dec. 22. - 13:33:40 10/10 Előzmény user11
(37/59)
Sajnálom, hogy az elmúlt két hét nem volt elegendõ arra, hogy válaszolj "Milyen igaz hazafiak?" kérdésemre. Türelmesen vártam. Persze elõfordulhat, hogy az ember hetekig nem tud jelen lenni a port.-on (velem is elõ-elõfordul ilyesmi), de láthatóan ez esetben nem errõl van szó: több bejegyzést is írtál azóta csak ide, Weöres Sándor fórumába is. Kénytelen vagyok tehát fenntartani mindazon meglátásaimat, amelyeket december 7-én megfogalmaztam itt, formailag Min-Rinnek válaszolva (33-as hozzászólás). Továbbra is úgy látom a helyzetet, hogy 1) van egy markáns ideológiai-politikai beállítottságod; 2) ez a beállítottság leginkább a "balliberális" címkével illethetõ (a közszájon forgók közül); 3) ezt a beállítottságodat rendre artikulálod is (hol látványosan, hol némiképp burkoltan). Erre számos példát tudnék mondani, ha szükséges készséggel megteszem. (Jellemzõ és árulkodó vonás például a balliberális média híreinek, oldalainak következetes meghivatkozása (hvg, index, stop).)
Sajnos kénytelen vagyok tehát arra a következtetésre jutni, hogy itt is politikai motívum vezérelt és semmilyen más okod nem volt az "igaz hazafiak" kifejezés használatára, mint az a cél, hogy egy barbár cselekedet a számodra nem szimpatikus oldalhoz köss. (Pontosabban egy olyan kifejezéshez, amit - gúnyos felhanggal - az általad elfogadott politikai oldal ellenfeleihez kapcsolt.) Vagyis politikai haszonszerzésre használtál fel (talán nem tudatosan, hanem ösztönösen) egy ilyen szomorú eseményt. Ráadásul ez volt az elsõ itteni hozzászólásod. (Korábban ebben a fórumban nem volt politikai utalás. És nem is hiányzott.) Ez számomra nem arról árulkodik, hogy annyira tisztelnéd Weöres Sándort.
Válasz
user11 2013 dec. 11. - 11:45:03
(36/59)
http://index.hu/kultur/2013/12/10/ujra_lefujtak_a_weores_sandor_szobrot/

Tegnapi hír.
Válasz
hanguktaekwondooo 2013 dec. 07. - 12:35:00
(35/59)
munkásökör
vasökör
oda csapol
ahol
a kör
Válasz
hanguktaekwondooo 2013 dec. 07. - 11:39:51
(34/59)
Igen
a felelõtlen rongálást én is elítélem
Válasz
Min-Rin 2013 dec. 07. - 10:43:08
(33/59)
Egyetértek, ez felháborító és fájdalmas, de nem megmintázott nagyjainkat sérti, hanem minket, tisztelõiket, illetve nemzeti büszkeségünket.
Válasz
10/10
Johann 2013 dec. 07. - 09:45:51 10/10
(32/59)
Köszönöm a meghivatkozott híradásokat. Mindegyiket többször, figyelmesen végigolvastam. Egyetlen apró utalást sem találtam arra vonatkozólag, hogy az elkövetõk méltán volnának illethetõk az "igaz hazafiak" terminussal.
Alapvetõen négy elméleti esetet tudtam volna elképzelni (bármit is jelentsen az ominózus kifejezés): az elkövetõk 1) "igaz hazafiak"; 2) azt gondolják magukról, hogy "igaz hazafiak"; 3) mások gondolják róluk, hogy "igaz hazafiak"; 4) mások azt gondolják, hogy õk magukról azt gondolják, hogy "igaz hazafiak".
A rendelkezésre álló forrásokat tanulmányozva megállapítom, hogy egyik értelmezési lehetõség sem jelent járható utat.
Kénytelen vagyok tehát arra a következtetésre jutni, hogy ennek az interpretációnak semmilyen megalapozottsága sincs, csupán fórumozótársunk - egyébként már sokszor, sok helyen markánsan kifejtett - politikai-ideológiai beállítottságáról tanúskodik. Ez szerintem roppant sajnálatos és káros jelenség (fõleg itt, ezen a fórumon).

Én a magam részérõl mindkét nagy múlt századi költõnk-írónk szobrainak megrongálását mélyen elítélem. Egyformán súlyos, szinte megbocsáthatatlan vétségnek tartom ezeket az eseteket. (Ezt itt most kijelentem, és meg fogom írni Wass Albert fórumába is.)
Csak remélni merem, hogy ezzel az erkölcsi alapállással nem vagyok egyedül itt... Vajon bízhatok benne, hogy a jelenleg folyó párbeszédben részt vevõk mindegyikére igaz ugyanez?
Válasz
user11 2013 dec. 07. - 07:18:36
(31/59)
http://hvg.hu/itthon/20131202_Kek_festekkel_ontottek_le_Weores_Sandor_s

Ez idén már a második eset.

És kár engem tiszta hülyének nézned, gimis koromban a fél országot átvonatoztam, hogy hallhassam Sanyi bácsit a verseit olvasni.
Válasz
Min-Rin 2013 dec. 06. - 12:01:03
(30/59)
http://mno.hu/grund/feldarabolva-vittek-el-weores-sandor-szobrat-1182691
Válasz
Min-Rin 2013 dec. 06. - 11:59:28
(29/59)
http://index.hu/belfold/2013/12/02/megrongaltak_weores_sandor_szobrat/
Válasz
10/10
Johann 2013 dec. 06. - 08:47:22 10/10 Előzmény user11
(28/59)
Milyen szobrait? Milyen igaz hazafiak? Milyen rendszeresen?

Véletlenül nem Wass Albertre gondoltál? (Végül is W, W...)
http://www.hirado.hu/Hirek/2013/11/27/16/Megrongaltak_Wass_Albert_XVII_keruleti_szobrat_.aspx
Válasz
user11 2013 dec. 02. - 17:02:57
(27/59)
Csak tudnám, miért öntözgetik le rendszeresen a szobrait az igaz hazafiak?
Válasz
10/10
Johann 2013 nov. 25. - 10:26:20 10/10
(26/59)
CANZONE

`Feleségemnek`

Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,
ó, hallgat még felõled benn a lélek,
mely fátylat von köréd, szerelmesem,
s még nem tudom, hogy néked mennyit érek,
jósorsodat hozom, vagy tán halálom
arany s gyémánt díszét, még nem tudom:
új, mézes fájdalom
indái közt nehéz utat találnom.

Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szivem s lettél egyszerre társa,
elvéve tõle életet s halált,
hogy visszaadd másféle ragyogásra;
hol bennem erdõ volt: dúvad- s madár-had
hazátlan csörtet villámtûz elõl;
és kunyhóm összedõl,
ha benne otthonod meg nem találtad.

Csak azt tudom, hogy hajlós testeden
szinte öröktõl ismerõs a testem,
fejemnek fészke ott a kebleden,
s nem szégyen, ha elõtted könnybe estem,
semmit se titkolok s õs-ismerõsen
jársz vad, töretlen Tibet-tájamon,
imbolygó szánalom,
vagy éji égen csillagkérdezõ szem.

A megtépett ideg, e rossz kuvik,
szemed nyugodt kék mécsét megtalálja;
kicsinyke úrnõ, térdedhez buvik
s elszunnyad az érzékiség kutyája;
és benn a Fénykirály, az örök ember,
még hallgat, tán nem tudja szép neved,
s nem mond itéletet,
így vár piros ruhában, szerelemben.
Válasz
10/10
Johann 2013 nov. 18. - 17:42:53 10/10
(25/59)
AZ ÉLET VÉGÉN 1969

Átbóbiskoltam teljes életem.
A látványok, mint álmomban, forogtak,
semmit se tettem, csak történt velem,
ezernyi versemet fél-éberen írtam
dohányfüstben, nem is tudom hogyan.
Süvölvény-kortól fogva mostanig
asszony-kormány pólyált vattába és
elzsongított, nem bírtam tenni, élni,
szunnyadtam délben, írtam éjszaka,
sötétben szálltam, mint a denevér,
bensõ szemem nyílt a külsõ helyett.
Ha közben bölcsesség, vagy balgaság
felrázott volna, szenvedés, akármi:
kazánom túl-erõs volt, sose robbant,
minden belül kavargott, forrt, feszített.
Dúlt két világvihar, százmillió
ember pusztult, meghalt anyám-apám:
álmomból serkentõnek mind kevés volt,
akárhogyan szégyenlem, így igaz.
Mindent vetítõvásznon éltem át,
még akkor is, ha engem hajkurásztak
disznót õrizni, vagy sírt ásni, vagy
fejem körül fütyültek a lövések,
aludtam folyton, egykedvûn. De most,
hogy vénülés megrázza tagjaim
és bõrömben koccint a csontjaimmal:
végtére fölriadnék és szaladnék
szürcsölni elmulasztott kéjeket,
örülni, s örömöt megbánva, fájni,
késõ gyönyörtõl megrokkanva halni,
bûzben, koszban, szégyenben, elhagyottan,
mint trágyadombon a veszettkutya.
De, mint mindent, ezt is csak álmodom.
Ha mindeddig nem ébredtem: tudom,
most már halálig hortyogok. Talán
a haldoklás majd ébren szembesít
minden mulasztás terhével. Talán
az álmon túli csöndben ébredek.
Válasz
Min-Rin 2013 nov. 17. - 17:09:58
(24/59)
A létezés

Nézz meg egy kõdarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát,
egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-
lévõ. De közös lényegük, a létezés, nem pusztuló, nem határolt, nem
egyéni, nem külön-lévõ. A létezés mindenben azonos.
A sokféle keletkezõ és pusztuló alakzat: ez az élet. Az örök
egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a
létezés.
Az ember az egyetlen, aki a változókban a névvel-rögzíthetõt
keresi: értelme van.
Az ember az egyetlen, aki önmagában az egyéni és feltételes dolgok
alá, a közös és feltétlen létezésig ás: lelke van.
Válasz
Min-Rin 2013 nov. 17. - 17:08:46
(23/59)
Szembe-fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az idõben rejlik, hanem az összhang állapotában.
Válasz
10/10
Johann 2013 nov. 14. - 23:08:29 10/10
(22/59)
PASTORALE

Bõrödre zöld fényt lop a félhomály
s két szemgolyód egészen elsötétül.
Lehelleted a vállgödrömbe szédül,
nyakamra száll a pilleszárnyú száj.

A szíved lüktetése szíven üt,
feszes indák fonódnak derekamra,
te vagy köröttem fönn, lenn, jobbra, balra,
élõ koporsó, átfogsz mindenütt.

Oldalam bordás tengerpartja mellett
hogyan hullámzik a nyakad, a melled!
Fekszünk, lelketlen, mint az állatok.

Megindulnak félelmes áramok
mint fellegárnyas föld felé a villám.
Aztán bokrot von a könny a pupillán.
Válasz
10/10
Johann 2013 nov. 07. - 18:59:11 10/10 Előzmény Min-Rin
(21/59)
:) Ezúttal te elõztél meg engem: ezt a részletet az Elsõ szimfóniából elõbb-utóbb én is betettem volna. Ez is, mint ahogyan minden általam eddig idemásolt vers, elhangzott azon a Klebelsberg Kultúrkúriában tartott Weöres-esten, amirõl lentebb (a 10-es hozzászólásban) részletesen írtam. Sajnos az általad ajánlott Weöres emlékestre végül nem jutottam el (Szentendrére vitt az utam aznap este Ivancsics Ilonáékhoz), viszont ez az Ars Sacrá-s is igen szép volt, a versekkel annak az estnek is kicsit emléket állítok - s persze fõképp Weöres Sándor elõtt tisztelgek.
Válasz
Min-Rin 2013 okt. 20. - 17:22:00
(20/59)
`Valse triste`


Hûvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az õsz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hûvös és öreg az este.
Válasz