Párommal megnéztük a darabot és nagyon tetszett. Remek elõadókkal, remek számok. A történet azoknak mond sokat, akik megélték azt az idõszakot.
Aki jól akart szórakozni, annak minden lehetõség adott volt. Köszönöm az estét a TÁRSULATNAK és CSEPREGI ÉVÁNAK!

A késdobálást meg kihagyták. Tettek bele helyette Julit, meg Petit, meg ávós tisztet, meg mûsoros estet...

Végül is a musical-ben is van udvarolgatni járó munkafelügyelõ, meg paradicsomszedés, meg Sanyi és Mari nevû szerelmespár – csak õket, úgy látszik, Riává, a ribanccá (most nem azért, de valaki igazán dobhatott volna az õ lábába is egy bicskát!!!) és Sanyává, a sricivé kellet „avanzsálni”, hogy érdekesebb legyen a történet…

Én egyébként azt hiszem, sejtem, mi lehetett a darab történetének az egyik alapötlete! De legalább is sok hasonlóságot fedeztem fel e között meg egy levél között, amit állítólag egy Tatár Veronika nevû nyolcadikos lány írt anno egy Nyírpilis melletti faluból a Kossuth rádióba, a „Miska bácsi levelesládájá”-ba…
Röviden arról szól, hogy ezt a Verát meg az osztályát a nyáron kivezényelték a közeli tsz.-be, hogy szedjék le a konzervparadicsomot. Egy Csobaji nevû tanár felügyelt rájuk, de az rövid idõ múlva otthagyta õket, elment udvarolni egy szép szõke agronómusnõnek…
A gyerekek egy darabig még szedték a paradicsomot, aztán egy fiú kitalálta, hogy dobálják meg a lányokat zöld paradicsommal (ami jó kemény…). A lányok persze erre nagyon begorombultak, és egy Gönczi Mari nevû lány kitalálta, hogy õk meg dobálják vissza a fiúkat lottyadt paradicsommal. Ez a Mari fõleg egy Szijjártó Sanyi nevû fiút dobált (és ez a Sanyi is fõleg a Marit dobálta), mivelhogy õk szerelmesek voltak egymásba.
Aztán a játék valahogy eldurvult, és a Sanyi egyszer csak úgy begorombult, hogy átkiabált a lányoknak, azonnal hagyják abba a dobálást, mert különben bicskával dobja vissza. És el is kezdte dobálni feléjük a bicskáját. A Mari meg valahogy véletlenül beleszaladt a dobásba, a bicska belefúródott a lábszárába, és elkezdett ömleni a vére…
A Sanyi persze erre nagyon megijedt, szaladt a Marihoz, hogy õ így meg úgy, hogy õ nem akarta... A többiek meg gyorsan tettek a lábára szorítókötést, és lefektették a fûre, mert már kezdett sápadozni. Közben azon tanakodtak, hogy mit mondjanak a Csobaji tanár úrnak, ha visszajön. Aztán abban egyeztek meg, mondják azt, hogy egy üveg vágta el a Mari lábát, hoztak is egy üveget, összetörték, bekenték vérrel, és odatették a Mari közelébe. És ekkor jött vissza a Csobaji tanár úr, aki, amint felmérte a helyzetet, gyorsan kocsiba vágta a lányt, és elrobogott vele a legközelebbi kórházba.
Közben a Sanyi felesketett mindenkit, hogy õrizzék a titkot, és fenyegetõzött is, hogy aki nem tartja a száját, azt megveri. A Vera viszont úgy gondolta, hogy ez mégiscsak egy nagy hazugság, és úgy elkeseredett, hogy megírta az egészet a rádiónak, ahogy õ mondta, tanulságul, hogy más gyerekek ne tegyenek ilyet, és hogy a felügyelõ tanárok is jobban vigyázzanak… Csakhogy a falujából is sokan hallgatták a mûsort, és persze mindenki felháborodott, hogy mi ez a szemenszedett hazugság. Végül is a Verát elõvették az iskolában, az osztálytársai is meg a tanárai is. A Sanyi majdnem megverte, az igazgatótól meg intõt kapott, amiért ország-világ elõtt megrágalmazta a községet, az iskolát, a társait, és belegázolt Csobaji tanár úr becsületébe… A Vera végül is az a tanulságot vonta le magának ebbõl az egészbõl, hogy úgy látszik, nem az az igazság, ami valóban az, hanem amit többen mondanak annak. És hogy õ mostantól egész életében ehhez fogja tartani magát.

De különben ha valakit érdekel bõvebben, fent van a mek.oszk.hu-n, a könyv címe: „Kedves Miska bácsi!...” (érdemes a keresõbe beírni, mert különben nehéz megtalálni…), ez a levél pedig pont a legelsõ, és azt a címet adták neki, hogy „Egy kés elrepült”.

A Pago-pago egyébként tényleg marha jó! Annál a résznél majdnem szétröhögtem magam! (De egyébként sehol máshol...)

De jó, szóval neked se tetszett!
Csak azért, mert nekem se, de mivel mindenhonnan azt hallottam, hogy mekkora sikere van ennek a darabnak, már kezdtem azt hinni, én vagyok a hülye.
Teljes mértékben egyetértek azzal, amit írtál, de hozzátenném, hogy szerintem a szereplõk jelleme sincs igazán kidolgozva.

Sziasztok!

Eladó jegyet (2 db-ot) keresek bármelyik szeptemberi elõadásra, bármelyik kategória érdekel.

Ha valakinek feleslegessé vált, kérem jelezze a
szilagyicsaba08@gmail.com címen!!!

Köszönöm

HÁÁÁÁÁT...
lehet, hogy nekem voltak nagyok az elvárásaim, de én jobbra számítottam...
egyáltalán nem teszettek a fõszereplõk, kivéve Peller Annát.
és olyan bugyuta az egész. nincsenek kidolgozva jól a jelenetek. össze van csapva...
A pesti mûvésznõ szerepe is olyan semmilyen.
nincs szerepe miután elénekelte a dalokat... csak ott van osztán kész..
És néhány dal alatt elhúztam a számat. A fõsszereplõ csávó hangja egyáltalán nem tetszett...
ez az én véleményem, nem akarok senkit megbántani...

Nekem tetszett ez a Neoton-musical.
Bár nem éltem a kommunizmusban, de mivel szeretem a Neoton slágereket, nekem semmi bajom nincs vele.
Tényleg kissé hosszúra sikeredett, de a szereplõk nagyon jól játszottak.
A Pago-pago frenetikus volt, de voltak benne nagyon jól megcsinált jelentek.
Jó volt újra hallani ezeket a dalokat kicsit meg musicalesítve.
Nem lenne rossz ha kiadnák dvd-n is egyszer.

A Made in Hungáriával kapcsolatban filmet láttam (volna) ha végig tudtam volna nézni, a színdarabról nem tudok véleményt alkotni, azt nem láttam.

Nem tudom, hogy melyik Made in Hungáriról van ilyen véleméye. A filmet nem láttam, tehát azt nem véleményezem, de a József Attilában futó darab REMEK! Mind a színészek, mind a rendezés mind a koreógráfia. A zene meg magáért beszél. A filmben más dalok vannak és a darab össze van sürítve. Ezt olyan embertõl hallottam, aki mind a ketõtt látta. A film szerinte abszolúte nem közelíti meg a darbot. A nyíregyházi MIH, tényleg laposs egy kissé.

Én is tegnap láttam darabot. Nekem nagyon tetszett, egy -két színésztõl eltekintve. Végre nem egy sablonos Operettes darabot láthattunk. Az egésznek volt a varázsa. A Pago, pagon kivül, ami mindent vitt és egy szóval FRENETIKUS volt, azért vannak benne jó és szép részek. A Santa Maria, Don Quijote, 220 felett.

Tegnap én is láttam a darabot. Elõre leszögezem imádom a Neotont, rengeteg koncertjükön voltam! De nem tudom tiszta szívembõl azt mondani, hogy nagyon tetszett, mert valahogy kicsit olyan érzésem volt, hogy : dobjuk össze gyorsan, ha az ABBA film is ilyen nagy siker lett, meg a Made in Hungária (bár szerintem ez utóbbi szar)is, akkor húzzunk le errõl is amit lehet. Az elsõ felvonás kimondottan nem kötötte le a figyelmem. A második felvonásban kezdtem kicsit élénkülni, az kompenzálta valamennyire az elsõt. A Pago pago valóban fergeteges!
Nem a színészekkel volt a baj, tényleg amit ebbõl a bugyuta (pedig én szeretem a "limonádé" darabokat!) történetbõl ki lehetett hozni azt kihozták. Kicsit sok volt a régi szocializmust idézõ téma...
Ja és szerintem indokolatlanul hosszú a darab. Lehetett volna ezt rövidebben is (a kevesebb néha több).
Egyszóval a Neoton dalok továbbra is jók, de ez a darab az én részemre nem olyan kategória, mint pl. a Szépség és a Szörnyeteg, Marica grófnõ vagy a Leányvásár melyek közül mindegyiket már 3x láttam!

Jó volt az elõadás, szépen szóltak a dalok. Ami negatívum -- bár errõl legkevésbé a színészek tehetnek -- borzasztóan meleg volt, nem volt levegõ, az emeleten egy magam fajta magas ember nem tud kényelmesen ülni, ugyanis a lába nem fér el. De vissza az elõadásra: nosztalgikus érzéseim voltak az este folyamán, mind a téma, mind a dalok tekintetében. Jó volt újra hallani a tízen... éve nem hallott dallamokat. Tetszett, mindenkinek ajánlom, bár egy kicsit hosszúnak találtam. A Pago-pago szám frenetikus volt.

Szép nyári nap NEOTON musical!
Jegyek:
http://musicalclub.jegy.hu/search.php?s_name=nap&s_city=&s_time=365&s_venue=Budapesti%20Operettsz%C3%ADnh%C3%A1z&s_year=2009&s_month=6&s_day=20&sf