Egyetértek!

A cigányok még rasszistábbak mint a magyarok. Õk úgy gyûlölnek minket, hogy mi semmi rosszat nem teszünk nekik. Mi csak azért utáljuk õket, mert bizony tesznek rosszat nekünk, naponta ezt tapasztaljuk. Nem írhatok le tényeket, mert úgyis kimoderálnák. De rendkívül rosszak a saját tapasztalataim velük kapcsolatban. Ez a cigány - romulan mizéria is az õ hülyeségük. (szándékosan nem írtam jól, nem használok cigány szavakat sem beszédben, sem írásban!) Miért neveznénk õket cigány nyelven? Mert az a szó az õ nyelvükön van, õk hívják így magukat! Van rájuk évszázadok óta magyar szó, ahogy más népekre is. Mi magyarok magyarul beszélünk ezt el kell fogadniuk. Ha õk maguk negatív csengésûvé tették a cigány szót a viselkedésükkel, arról nem mi tehetünk. Dolgozzanak rajta, nem az a megoldás, hogy másképp hívjuk õket. A németekre sem kell azt mondanunk, hogy deutch, az angolokra sem hogy english, vagy hogy közelebbit mondjak, a szlovákokat sem kell Slováci-nak hívnunk, ahogy õk nevezik magukat. Be kell illeszkedni a magyar társadalomba, normálisan dolgozni és élni, és senkinek semmi baja nem lenne velük! Mi magyarok alapvetõen elfogadóak vagyunk más kultúrákat illetõen, nem velünk van a baj.

Épp akkor kapcsoltam a ma reggeli mûsorra (2012.okt.02), amikor két fiatal roma gitáros BLUES zenét játszott. Bámulatosan jól gitároztak, de sehol nem tudok utánanézni, hogy kik voltak. Úgy rémlik, a riportban elhangzott egy olyan név, hogy Lakatos, és az egyik srácot talán Balázsnak hívták. Ha tudja valaki, hogy kik ezek a blues zenészek, kérem világosítson fel. Köszönettel: egy zenerajongó.

Igen, ebben egyetértek veled!

Végre egy normális összeállítás a mûsorban. Django Reinhardt a kiváló jazz gitáros emlékére láthattunk egy remek összeállítást. Gratulálok, remélem, hogy ez így is marad!

Én még nem láttam ezt a mûsort, viszont belinkelek egy érdekes cikket a készítõkrõl, akik "véletlenül" ugyanazon család tagjai. A mûsor szerkesztõségébe tartozott/tartozik Daróczi Ágnes, "Joka" Daróczi János, Mohácsi Viktória, Debre Krisztina (Batiz András felesége), Bársony Katalin, akik mind közeli rokonai egymásnak. http://www.kukac.sk/portal//modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=756
És egy saját cikk, mely összefoglalja a mûködésüket: http://www.nemzetisegek.hu/repertorium/2003/04/bar15.pdf A cikk alcíme egy idézet: "Míg én rólad mindent, addig te rólam semmit sem tudsz." - hát, érdekes... Az idézet szerzõje Choli Daróczi József, a család feje.

Inkább a saját gondolataidat írtad volna le! (Mondjuk két sorban) Minden szavad idézet. (Ez nem baj, ha utalsz erre!)

A magyar média, a politika felelõssége és a cigányság

2008. July 02.

A magyar sajtó olyan mértékig kozmetikázza, bagatellizálja a cigánysággal összefüggõ anomáliákat, hogy már-már a normasértésre ösztönzõ hatások erõsebbek, mint a normakövetésre ösztönzõké. A TV-stábok által megkomponált személy a „tetkós karú, vastag smukkokkal teleaggatott, pirszinges, napszemüveges, merdzsós csávó”, akinél az a „frankó, ha bögyös macákkal pezsgõt szürcsöl a jakuzziban”.
A társadalom önszervezõ és védekezõ mechanizmusai beindultak. Amennyiben tovább fog zülleni a magyar társadalom, úgy néhány éven belül önvédelmi és paramilitáris szervezetekkel lesz tele az egész ország. Egy lezüllesztett, politikailag kézivezérelt, manipulált és alapvetõ feladataiban kiszervezett rendõrséggel határozott intézkedéséket nem lehet végrehajtani, mivel a rendõri intézkedések középpontjában a kormány és egyéb társadalmi anomáliák ellen tüntetõ tömegek szétverése áll.
Az állam helyett a civil társadalom szervezi meg saját védelmét.
Napi szinten hangsúlyozzák, hogy a cigányság személyiség formálásában a társadalmi környezet jellem- és tudatformáló hatásainak fontos szerepe van. Viszont már nem kap ilyen hangsúlyt az, hogy ebben a folyamatban, mint exogén tényezõnek, a családnak van elsõdleges szocializációs szerepe és felelõssége. A család szerepe valamennyi társadalmi tényezõ közül a legmeghatározóbb.
Olyan családoknál, ahol a család számos tagja börtönbüntetését tölti, és napi szinten kelnek-fekszenek a bûnözéssel, ott a bûnözés tanult viselkedési formává válik. A kriminalitás felerõsödésének egyik felelõse a tradicionális emberi és kulturális értékeket romboló média is. Ez a média a „nagy balhé sok nézõ” filozófiából táplálkozik, ha egyáltalán ezt a módszert „média filozófiának” lehet tekinteni.
Ahelyett, hogy becsületes cigánycsaládokat és közösségeket, jól tanuló sikeres gyermekeket mutatnának be, ezzel példát állítva a cigányság elé, ehelyett gyenge szellemi képességû cigány sztárokat és a demencia szintjén álló, mosdatlanszájú lumpen elemeket szerepeltetnek. A magyar sajtó olyan mértékig kozmetikázza, bagatellizálja a cigánysággal összefüggõ anomáliákat, hogy már-már a normasértésre ösztönzõ hatások erõsebbek, mint a normakövetésre ösztönzõké.
Az amerikai televíziózás stílusát majmoló, magát „liberálisnak” nevezõ szennymédia, és ezek reklám-televíziós ikertestvérei a valóság helyett egy teljesen torz képet sugallnak. Úgy állítják be a rendszerváltozás utáni helyzetet, mintha a kapitalista rendnek fõ célja a vagyon, a haszonszerzés, a sikeres vállalkozás, és a pénz felhalmozása volna. A TV-stábok által ilyen szellemben megkomponált személy a „tetkós karú, vastag smukkokkal teleaggatott, pirszinges, napszemüveges, merdzsós csávó”, akinél az a „frankó, ha bögyös macákkal pezsgõt szürcsöl a jakuzziban”.
Igen ám, de ezen luxuscélok eléréséhez szükséges háttér, környezet és „eszközök” , a tehetség, akarat, meg kitartás általában nem áll a hazai cigányság rendelkezésére. A nyomor mélyébõl elõtáruló valóság sötétségét csak a reklám-szennytelevíziók fénye világítja meg.
A cigányságot a többszintû (társadalom, iskola, család) szocializálódás hiányosságai mellett szociális helyzetének sikertelensége, frusztrált társadalmi pozíciója és a média hamis, káros értékközvetítése egyre fokozódó agresszivitásra, bûncselekmények elkövetésére ösztönzi.
Az egykori Szabad Kezdeményezések Hálózatának részét képezõ SZETA már a hetvenes évek végén az akkori társadalmi vezetéshez címzett kritikájában elmondta, hogy a cigány-nyomornegyedek ifjúságának nincs meg a legális lehetõsége, hogy a társadalmi életben sikeres legyen és az ebbõl adódó feszültség eredményezi a többségi társadalom által elfogadott értékek és normák elutasítását.
A magyar költségvetés a cigánytelepek felszámolására, a cigány fiatalok oktatására, a szakmunkás képzésre már a hetvenes-nyolcvanas években jelentõs pénzeszközöket fordított. A vidék cigányságának legnagyobb munkáltatói a mezõgazdasági nagyüzemek és élelmiszeripari feldolgozók gyárak, üzemek voltak. A városi, vagy városok környéki cigányságot az építõipar szívta fel.
Ebben az idõben nem volt még szembeötlõ és megoldhatatlannak tûnõ a cigánykérdés. Viszont a rendszerváltozás után a legaljasabb módon a „szociális érzékenységet hirdetõ” egykori állampárt tagjaiból verbuválódott szocialista párt fordított hátat a cigányságnak. Az elvtársak a kapitalizálódás bûvöletében, miközben sorra vágták zsebre vagy árusították ki a negyven év alatt felhalmozott társadalmi, vagy, ahogy azt Õk korábban fogalmaztak-- össznépi vagyont, eközben minden szívfájdalom nélkül kerültek az utcára a cigányok ezrei és tízezrei. Ez volt a „nagy bolsevik szolidaritás”.
Midõn az elvtársak a koloniál stílusú bútoraikat cserélték biedermeier és egyéb antik bútorokra, - késõbbiekben azt állítva, hogy a nagymamáé volt, ezalatt elkezdõdött az össznépi lefele csúszás, mely folyamatban a cigányságnak a kukázás, a prostitúció, a lopás, rablás maradt.
A bolsevik csemeték és unokáik egy része a természetes generációváltásnál szép lassan más irányt váltva, az elegánsabb és intellektuálisabb Szabad Demokraták pártjába fészkelték be magukat. Munkahely teremtés helyett szociális segélyekkel és a bûnözéssel kapcsolatos nagyobb toleranciával tömték be a cigányság száját.
Ebben a folyamatban a segítségükre voltak azok a pallérozottabb modorú cigányok, akik fizetségért és önkormányzati pozíciókért cigányetnikai pártcsicskásokká szegõdtek. Ezek a pártcsicskák a támogatás címén folyósított lefizetések fejében a baloldal és a liberálisok mellett mozgósították a cigánykolóniákat. Ez volt a prolisztokratákká vedlett bolsevik újnemzedék rendszerváltozás utáni második „kékcédulás” bulija.
Azáltal, hogy a liberál-posztbolsevik hadoszlop cinikus gõggel mindent támogat, ami erodálja, rothasztja a tradicionális emberi, valamint polgári értékeket egy szervezetlenségi („social desorganisation”) állapotba taszította az egész országot. Már ott tartunk, hogy Magyarországon az alapvetõ kérdésekben sincs egyetértés (consensus). Az egész országot különbözõ kultúrák, politikai szervezõdések érdekkonfliktusa jellemzi. Ezek végsõ soron generálják a normasértéseket és a bûncselekmények körét és jellegét kibõvítik.
A bevezetõben azt írtam, hogy a cigányság személyiség formálásában a társadalmi környezet jellem- és tudatformáló hatásainak fontos szerepe van. Ez igaz, viszont napjainkra a magyarországi cigányok által elkövetett bûncselekmények és a magyar lakosság sérelmére elkövetett napi szintû agresszió már olyan mértéket öltött, hogy a bûncselekmények oksági analízisét már nem a különbözõ társadalmi, biológiai és pszichikai tényezõk számbavételével kell kezdeni, hanem a határozott állami beavatkozással, a normasértésre való gyors és „könyörtelen” reagálással, mert ennek hiánya az alapvetõ oka a bûnözésnek.
Egy lezüllesztett, politikailag kézivezérelt, manipulált és alapvetõ feladataiban kiszervezett rendõrséggel ilyen határozott intézkedéséket nem lehet végrehajtani, mivel a rendõri intézkedések középpontjában a kormány és egyéb társadalmi anomáliák ellen tüntetõ tömegek szétverése áll.
Tehát ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a társadalom önszervezõ és védekezõ mechanizmusai beindultak. Az állam helyett a civil társadalom szervezi meg saját védelmét.
Amennyiben tovább fog zülleni a magyar társadalom, úgy néhány éven belül önvédelmi és paramilitáris szervezetekkel lesz tele az egész ország. De ez a folyamat nem más, mint egy megbetegített társadalom mélyrõl feltörõ immunreakciója, válaszadása, egy okozat. Egy normális jogalkotásnak és jogalkalmazásnak a prevencióra, a kiváltó okok megszüntetésére kell törekednie és nem az okozat, mint jogos társadalmi önvédelmi reakció elfojtására, szétverésére, - ha csak nem politikailag manipulált.
De erre a – „ha csakra” – a közeljövõben választ kapunk.

Bodó Kirchsteuer Attila

Érdekes volt a mai mûsor.Gratulálok a készítõinek!

Õk a rasszisták és nem a magyarok. Engem nem zavar ha magyarnak hívnak valahol. Õket miért bántja, hogyha cigánynak és nem romának hívják?????? Na meg azt is tudni kéne kinek az érdeke a két népcsoport összeugrasztása. Mindig van nevetõ harmadik!!!!!!!

Napi szinten hangsúlyozzák, hogy a cigányság személyiség formálásában a társadalmi környezet jellem- és tudatformáló hatásainak fontos szerepe van. Viszont már nem kap ilyen hangsúlyt az, hogy ebben a folyamatban, mint exogén tényezõnek, a családnak van elsõdleges szocializációs szerepe és felelõssége. A család szerepe valamennyi társadalmi tényezõ közül a legmeghatározóbb. Olyan családoknál, ahol a család számos tagja börtönbüntetését tölti, és napi szinten kelnek-fekszenek a bûnözéssel, ott a bûnözés tanult viselkedési formává válik.
A kriminalitás felerõsödésének egyik felelõse a tradicionális emberi és kulturális értékeket romboló média is.
Ez a média a „nagy balhé sok nézõ” filozófiából táplálkozik, ha egyáltalán ezt a módszert „média filozófiának” lehet tekinteni. Ahelyett, hogy becsületes cigánycsaládokat és közösségeket, jól tanuló sikeres gyermekeket mutatnának be, ezzel példát állítva a cigányság elé, ehelyett gyenge szellemi képességû cigány sztárokat és a demencia szintjén álló, mosdatlanszájú lumpen elemeket szerepeltetnek.
A magyar sajtó olyan mértékig kozmetikázza, bagatellizálja a cigánysággal összefüggõ anomáliákat, hogy már-már a normasértésre ösztönzõ hatások erõsebbek, mint a normakövetésre ösztönzõké. Az amerikai televíziózás stílusát majmoló, magát „liberálisnak” nevezõ szennymédia, és ezek reklám-televíziós ikertestvérei a valóság helyett egy teljesen torzképet sugallnak. Úgy állítják be a rendszerváltozás utáni helyzetet, mintha a fõ életcél a vagyon, a haszonszerzés, a sikeres vállalkozás, és a pénz felhalmozása volna. A TV-stábok által ilyen szellemben megkomponált személy a „tetkós karú, vastag smukkokkal teleaggatott, pirszinges, napszemüveges, merdzsós csávó”, akinél az a „frankó, ha bögyös macákkal pezsgõt szürcsöl a jakuzziban”
Igen ám, de ezen luxuscélok eléréséhez szükséges háttér, környezet és „eszközök” , a tehetség, akarat, meg kitartás általában nem áll a hazai cigányság rendelkezésére. A nyomor mélyébõl elõtáruló valóság sötétségét csak a reklám-szennytelevíziók fénye világítja meg.
A cigányságot a többszintû (társadalom, iskola, család) szocializálódás hiányosságai mellett szociális helyzetének sikertelensége, frusztrált társadalmi pozíciója és a média hamis, káros értékközvetítése egyre fokozódó agresszivitásra, bûncselekmények elkövetésére ösztönzi.
Az egykori Szabad Kezdeményezések Hálózatának részét képezõ SZETA már a hetvenes évek végén az akkori társadalmi vezetéshez címzett kritikájában elmondta, hogy a cigány-nyomornegyedek ifjúságának nincs meg a legális lehetõsége ahhoz, hogy a társadalmi életben sikeres legyen és az ebbõl adódó feszültség eredményezi a többségi társadalom által elfogadott értékek és normák elutasítását. A magyar költségvetés a cigánytelepek felszámolására, a cigány fiatalok oktatására, a szakmunkás képzésre már a hetvenes-nyolcvanas években jelentõs pénzeszközöket fordított. A vidék cigányságának legnagyobb munkáltatói a mezõgazdasági nagyüzemek és élelmiszeripari feldolgozók gyárak, üzemek voltak. A városi, vagy városok környéki cigányságot az építõipar szívta fel. Ebben az idõben nem volt még szembeötlõ és megoldhatatlannak tûnõ a cigánykérdés. Viszont a rendszerváltozás után a legaljasabb módon a „szociális érzékenységet hirdetõ” egykori állampárt tagjaiból verbuválódott szocialista párt fordított hátat a cigányságnak. Az elvtársak a kapitalizálódás bûvöletében, miközben sorra vágták zsebre vagy árusították ki a negyven év alatt felhalmozott társadalmi, vagy, ahogy azt Õk korábban fogalmaztak - össznépi vagyont -, eközben minden szívfájdalom nélkül kerültek az utcára a cigányok ezrei és tízezrei.
Ez volt a „nagy bolsevik munkás szolidaritás”.
Midõn az elvtársak a koloniál stílusú bútoraikat cserélték biedermeier és egyéb antik bútorokra, - késõbbiekben azt állítva, hogy a nagymamáé volt -, ez alatt elkezdõdött az össznépi lefele csúszás, mely folyamatban a cigányságnak a kukázás, a prostitúció, a lopás, rablás maradt. A bolsevik csemeték és unokáik egy része a természetes generációváltásnál szép lassan más irányt váltva, az elegánsabb és intellektuálisabb Szabad Demokraták pártjába fészkelték be magukat. Munkahely teremtés helyett szociális segélyekkel és a bûnözéssel kapcsolatos nagyobb toleranciával tömték be a cigányság száját.
Ebben a folyamatban a segítségükre voltak azok a pallérozottabb modorú cigányok, akik fizettségért és önkormányzati pozíciókért cigányetnikai pártcsicskásokká szegõdtek.
Ezek a pártcsicskák a támogatás címén folyósított lefizetések fejében a baloldal és a liberálisok mellett mozgósították a cigánykolóniákat. Ez volt a prolisztokratákká vedlett bolsevik újnemzedék rendszerváltozás utáni második „kékcédulás” bulija.
Azáltal, hogy a liberál-posztbolsevik hadoszlop cinikus gõggel mindent támogat, ami erodálja, rothasztja a tradicionális emberi, valamint polgári értékeket egy szervezetlenségi
(„social desorganisation”) állapotba taszította az egész országot. Már ott tartunk, hogy Magyarországon az alapvetõ kérdésekben sincs egyetértés (consensus). Az egész országot különbözõ kultúrák, politikai szervezõdések érdekkonfliktusa jellemzi. Ezek végsõ soron generálják a normasértéseket és a bûncselekmények körét és jellegét kibõvítik.
A bevezetõben azt írtam, hogy a cigányság személyiség formálásában a társadalmi környezet jellem- és tudatformáló hatásainak fontos szerepe van. Ez igaz, viszont napjainkra a magyarországi cigányok által elkövetett bûncselekmények és a magyar lakosság sérelmére elkövetett napi szintû agresszió már olyan mértéket öltött, hogy a bûncselekmények oksági analízisét már nem a különbözõ társadalmi, biológiai és pszichikai tényezõk számbavételével kell kezdeni, hanem a határozott állami beavatkozással, a normasértésre való gyors és „könyörtelen” reagálással, mert ennek hiánya az alapvetõ oka a bûnözésnek. Egy lezüllesztett politikailag kézivezérelt, manipulált és alapvetõ feladataiban kiszervezett rendõrséggel ilyen határozott intézkedéséket nem lehet végrehajtani.
A jelenlegi magyar rendõrség intézkedéseinek középpontjában a posztbolsevik kormány ellen és egyéb társadalmi anomáliák ellen tüntetõ tömegek szétverése áll.
Tehát ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a társadalom önszervezõ és védekezõ mechanizmusai beindultak és az állam helyett a civil társadalom szervezi meg saját védelmét.
Amennyiben tovább fog zülleni a magyar társadalom, úgy néhány éven belül önvédelmi és paramilitáris szervezetekkel lesz tele az egész ország.
Ez a folyamat nem más, mint egy megbetegített társadalom mélyrõl feltörõ immunreakciója, válaszadása, vagyis röviden definiálva ez egy okozat.
Egy normális jogalkotásnak és jogalkalmazásnak, így a magyarnak is a prevencióra, a kiváltó okok megszüntetésére kell törekednie és nem az okozat felszámolására, a jogos társadalmi önvédelmi reakció elfojtására és szétverésére, - ha csak ez a jogalkotás és alkalmazás nem a politikai tényezõk által manipulált - .
De erre a – „ha csakra” – a közeljövõben választ kapunk.

Cigány aktivisták folyton arra hivatkoznak, hogy a cigányság halmozottan hátrányos társadalmi helyzete és az óriási méreteket öltõ és egyre erõszakosabbá váló cigány bûnözés között (amelyet mint etnospecifikus bûncselekményformát eleve tagadnak) szignifikáns korreláció áll fenn. Vagyis közérthetõbben, minél nagyobb nyomorúságban él a cigányság, annál inkább vetemedik a bûnözésre. Mint mondják, vagy inkább sejtetik, ez a bûnözés már nem is bûnözés, hanem megélhetési kényszerbûnözés. Ebben az összefüggésben a fõállású, politikailag és anyagilag manipulálható megélhetési és cigány „érdekvédõk“ és szövetségeseik felmentést adnak az egyénnek, és a bûnözõ életmódot folytató cigányságnak, és az egész problematikát a többségi magyar társadalom felelõsségi körébe utalják.

Vagyis, ha egy cigány beköltözik a magántulajdonodba, ellopja a személyes tárgyaidat, vagy erõszakot tesz rajtad vagy ismerõseiden, akkor is te vagy a hibás, neked legyen bûntudatod, mert ha másképpen értékeled a helyzeted, akkor rasszista vagy. Hála a közel négyezer éves sumér Ur Nammu és Uru Kagina óta alkalmazott, és mind a mai napig fennálló jogalkotási filozófiának, amely szerint: „a törvény a nép kollektív érzését hivatott védeni, ezért a bûntett nem más, mint a kollektív érzések megsértése az egyedek és a csoportok részérõl”.

A büntetõ jogalkalmazásban, ezután sem adhatnak felmentést sem a megélhetési bûnözésnek, sem pedig a szociálisan hátrányos helyzetükre hivatkozó normasértõ társadalmi csoportoknak vagy etnikumoknak. A cigánysággal kapcsolatos politikai aspirációk és konspirációk, már-már odáig jutottak, - hiszen legalább 600.000 szavazatról van szó -, hogy ezen a területen az anómia állapota alakult ki. Emile Durkheim szociológus anómia elmélete szerint a deviancia oka a társadalmi normák meggyengülése, az elidegenedés (anómia elmélet). Vagyis a magyar társadalom ezen a területen egy olyan szakaszba lépett, amelyben fokozatosan elveszíti ellenõrzõ szerepét a cigányság felett, ami által, mind a cigányságon belül, mind pedig a cigányságot körülvevõ többségi társadalomban a dezintegráció, a rendetlenség, a káosz válik jellemzõvé. Ez a káoszhangulat váltja ki a magyar társadalom igényesebb csoportjaiban azt az egészséges válaszreakciót, amely a rend és jogbiztonság helyreállítása érdekében életre hívja saját szervezeti és önvédelmi egységeit.

A kádári diktatúra és a rendszerváltás politikai és anyagi haszonélvezõi saját politikai köreiknek megfelelve ezt a helyzetet használják ki. A média orgánumokat teljesen ellenõrzésük alatt tartva a magyar társadalom önvédelmi jogát, természetes és egészséges társadalmi reakcióit a legaljasabb módón torzítva tárják a hazai és nemzetközi nyilvánosság elé. Felcserélik az okot az okozattal. A magyar sajtó egykori New York palotás, Siklósi Norbert féle fészekalja és társulata és ezek rokonsága és leszármazottai számára minden jó, minden támogatott, amely az értéket és igazságot követõ és követelõ nemzeti oldal számára felháborító, káros és elutasítandó. A magyarországi cigányság a közelgõ tényleges nómenklatúra váltás küszöbén a „minél rosszabb annál jobb “ erkölcstelen politikai játszma eszközévé vált

A társadalmi jelenségekben törvényszerûségek uralkodnak. Ezért sokan azt mondják, hogy ezeket a törvényszerûségeket fenntartó társadalmi feltételeket kell megváltoztatni.
A marxizmus és leninizmus ideológiai talaján felnõtt szociológusok és jogászok, mindazok, akik családi és egyéni felemelkedésüket (akár érdemtelenül is) a bolsevik diktatúra korszakának köszönhetik, tehát ennek a „vörös értelmiségnek“ a tudat alattija abból az engelsi tételbõl táplálkozik, hogy „a kizsákmányoláson és az igazságtalan társadalmi egyenlõtlenségen alapuló létfeltételek és erkölcsi viszonyok tekintethetõk a bûnözés alapvetõ okainak”.
1947-tõl 1989-ig a bolsevik diktatúra negyvenkét éve alatt, amelyben a munkásosztály élcsapata határozta meg a jövõ útját egy „kizsákmányolásmentes szocialista demokráciában”, tehát ebben a bolsevik paradicsomban mi történt a cigánysággal?
Mi történt a cigánysággal 42 év alatt?
Biztosítva volt az iskoláztatás? A válasz: Igen!
Biztosítva volt a foglalkoztatás? A válasz: Igen! Méghozzá kötelezõ jelleggel!
Volt-e lehetõség ingyenes állami lakások kiutalására? A válasz igen! Minden becsületes, munkából élõ, munkahellyel rendelkezõ nagycsaládos cigányember lakáshoz juthatott!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 42 esztendõ igen hosszú idõ volt!
A cigányság rövid generációs intervallumát és óriási szaporodási rátáját alapul véve, egy történelmi korszak. A „kizsákmányolás mentes” szocializmus 42 éve alatt és az ezt követõ polgári demokrácia közel húsz éve alatt legalább négy cigánygeneráció nõtt fel. Ezek a cigány nemzedékek ( bár van közöttük számos tehetõs vállalkozó), mind a mai napig képtelenek arra, hogy saját szociális és kulturális intézmény hálózatukat megszervezzék. Képtelenek voltak arra, hogy három emberöltõ alatt kineveljék saját mûszaki és humán értelmiségüket. Az a vékony értelmiségi réteg, amely a többségi (nem cigány) társadalom emberfeletti segítségével és türelmével kialakult, két utat választott magának. Vagy teljesen hátat fordított saját „népének”, félve attól, hogy mint a mocsár, magába nyeli és visszahúzza, vagy mint a cigány etnobiznisz résztvevõje, megélhetési cigány fajvédõvé vagy politikussá vált, úgy hogy egy percig sem vállalna valós életközösséget védenceivel.
Tudomásul kell venni mindenkinek – IGY A CIGÁNYOKNAK IS, hogy az ember a biológiai és társadalmi szükségleteit csak társadalmi keretek között, társadalmilag szabályozott társadalmi-jogi viszonyok között elégítheti ki mindaddig, ameddig egy adott társadalmon belül él.

Ebben a megközelítésben a többségi, nem cigány népesség és a cigányság közötti egyre súlyosabb konfliktus, a cigányság alaptermészete és a környezõ közösség erkölcsi normáinak betartására irányuló követelmények között áll fenn.
Ezt alapul véve igenis van specifikus cigány bûnözés.
Ez a bûnözési forma nem más, mint egy adott populáció morális fejlõdésének alacsonyabb fokán való megrekedése, azaz a társadalmi gátlások – amelyek az ösztönökkel ellentétes irányba hatnak – ennél a népességnél nem eléggé erõsek, illetve fejletlenek.
Ez a konfliktus folyamat pedig a kriminalizálódás irányába tereli az eseményeket, amelyek kiváltják a többségi társadalom egészséges önvédelmi reflexét.

üdvözlettel:muzsnai

Én pl. ha néha beleakadok, mindig megnézem a nemzetiségi mûsorokat. Sokkal jobban leköt, mint pl. a Széf vagy éppen a Maunika-show.

A nemzetiségi mûsorok a kedvenceim közé tartoznak. Különleges színt jelentenek a napi média világában. Sajnálom, hogy mások nem tudnak ilyen irányba is nyitottak lenni.

Ez a cigány/roma kérdés már egyre kilátástalanabb. Évtizedek óta nem lehet megoldani. Az a cigány(roma), aki dolgozni akar, az dolgozik, aki nem, az pedig nem! Ebbõl a szempontból teljesen értelmetlen a rasszista hozzáállás.
Egyéb kérdésekben nem nyilatkzom.

Hál Istennek nincs elõítéletem, szeretem a mûsort.