Téma: Mosolyogj 2.

Pimpalini okt. 19. 01:59:39
(2/22)
Szóval vártam már egy újabb olyan horrort, amelyen nem csak üldögél az ember, számolja a kliséket, meg azon kapja magát, hogy olykor a telefonján nézegeti mennyi idő lehet még hátra a filmből, hanem tényleg borzongást, félelmet, és feszültséget kap. Szerencsére minden évben van jó pár horror a mozik műsorán, s ezek között néhány tényleg megüti a mércét.
Ilyen volt két évvel ezelőtt a Mosolyogj is.
Az a film anno nagyot ment a mozikban, mert egy teljesen új ötletet dobott be, amely tényleg hatásos, félelmetes és hátborzongató volt.
Ráadásul az egész film minimál költségvetésből készült, ami megint csak plusz pont volt akkor az alkotóknak, mert ez a tény egyáltalán nem látszik a filmen.
A folytatás egy ilyen esetben mindig nehéz, s szerintem törvényszerű, hogy ez a film sem ér fel az első részhez.

Pár napja úgy reklámozták a Mosolyogj 2.-t, hogy az év legijesztőbb filmje. Nos, ez szerintem is így van, bár ugye ilyenkor érdemes definiálni, hogy kinek mi az ijesztő.
Például én nagyon meg tudok ijedni bizonyos, mások számára kedvelt, műfajokon, olyannyira, hogy vagy be sem ülök az adott filmre, vagy idő előtt távozom a moziból.
Ilyen műfaj például a romkom, vagy a musical (oké, az Elvis is nyomokban az volt, de az tényleg jó).
Ha a hagyományos értelmében használjuk az ijesztő fogalmát, akkor mindenképpen aláírom, ez a film valóban ijesztőre sikerült.

Ugyan vannak unalmas részek, mert 2 óra feletti játékidőben, ha nincs megfelelő mennyiségű történés, márpedig itt nem is nagyon lehet, akkor lesznek üresjáratok, de legalább hét olyan jelenet akad a filmben, amikor tényleg szó szerint végigfut az ember hátán a hideg, libabőrös lesz, stb...
Egy horrornak ugyebár pont az a dolga, hogy ezt a hatást elérje. Ebből a szempontból telitalálat a film.

Más részről - most tudtam meg, hogy a főszereplőt alakító Naomi Scott a valóságban is énekes, a moziban azt hittem Lady Gaga-t utánozza - a főhős karaktere olykor idegesítő, mint ahogy a környezete is.
A film nagy része az ő megőrüléséről szól, azaz 90 %-ban lélektani horrorról beszélhetünk, a maradék 10%-hoz viszont elég erős gyomor kell.
Ha valakit nyomaszt a főhős karaktere, vagy a showbiznisz világa (mert a film részben a sztárok élett is bemutatja, ami külön plusz pont - nekem legalábbis), akkor lesznek számára üresjáratok, s kell némi türelem a 132 perchez. De ettől még a feszültség majdnem végig tetten érhető, s a jól adagolt jump-scare jelenetek nem hagyják túlságosan leülni a történetet.

Ha valaki látta az első részt, akkor bizonyos elemek ismertek lesznek számára, így a fordulatok is.
Aki nem látta az első részt, az viszont számítson egy nem könnyen emészthető, bár kicsit indokolatlanul hosszú, de megfelelően ijesztő horrorra, amelyben lélektani faktor és gyomorforgató jelenetek egyaránt megtalálhatóak.

Egyébként a vége után úgy tűnhet, hogy vannak a filmben logikai bukfencek, de mivel erre a filmre nem gondolkodni ül be az, aki meg akarja nézni, hanem mert félni szeretne, ezért ezt a tényt nem rovom fel hibaként.

Az operatőri munka itt is ötletes, hasonlóan jó, s helyenként kreatív, mint az első résznél. A képi világ megfelelő, s szerintem a színészi játék is rendben van.

Aki egy kicsit hosszú, ám félelmetes, és hátborzongató horrorra vágyik helyenként undorító jelenetekkel, annak ajánlom ezt a filmet. Szerintem nem gyenge idegzetűeknek való.
2/10
LJ74 okt. 17. 18:47:42 2/10
(1/22)
Ritka szar film. 10/2