Úgy értettem a mondandódat, hogy Te kifejezetten ERRE a csapatra/feldolgozásra mondtad a rendezõ hibáját, miszerint nem tudta kihozni a szereplõibõl a maximumot. Erre reagáltam, azaz ha itt tényleg a rendezõn múlt, akkor ez nyilván a többi elõadáson sem sikerült; azért lehetne összehasonlítani, mert ugyanaz a gárda készítette.
Ennyi:-)

Várakozással ültem le a képernyõ elé, hogy megnézzem, az általam figyelemmel kísért, Társulat és Szikora János együttmûködésébõl született Jubileumi István a király elõadást. Teljesen nem adtam át magam a darab élvezetének, hisz közben próbáltam kritikus szemmel figyelni azt, hogy késõbb megfogalmazhassam az érzéseimet, benyomásaimat.
Azt már a bemutató elõtt is lehetett tudni, hogy a rendezõi koncepció eltér a megszokottól, Szikora János ugyanis, árnyaltabb színesebb jellemeket szeretett volna megeleveníteni, finomított a jó-rossz, haladó-nomád, európai-balkáni ellentétpárokon, egy szerethetõbb, népi-hõsszerû Koppányt próbált a szemünk elé állítani, az ösztönösen cselekvõ, lázadó pogány világot képviselõ alak helyett. Érzésem szerint, a rendezõ Úr, a Réka és István közötti összetett kapcsolattal is játszott egy picit, errõl a késõbbiekben részletesebben is írok majd.
Ígéretesen indult az elõadás, színvonalas produkciót sikerült létrehozni, sok fáradságos óra, nap és hét után, a rendezõi koncepció nyomon követhetõ volt az egész elõadás során, a látvány, a fénytechnika, a jelmezek, a koreográfia, nem hagyott kívánnivalót maga után, ugyanakkor valami mégis hiányzott ebbõl a darabból. Valamivel késõbb, átkapcsoltam a Duna televízióra, ahol az 1984-es változatot sugározták, összehasonlíthatatlan a kettõ, ezzel nem szeretném azt mondani, hogy egyik vagy másik jobb illetve rosszabb, inkább más. Annak az elõadásnak van lelke, lebilincselõ az atmoszféra, ami átjárja a több mint két évtizeddel ezelõtti elõadást, nem számít a kevésbé fejlett technika, talán a színészek egyénisége, talán a környezet, illetve a két tényezõ keveréke miatt, a szemlélõ átérzi, a szeme elõtt megelevenedõ drámát és azonosul vele. Szikora János István a királya, valahogy „sterilnek” tûnik mellette, nem vált ki olyan horderejû érzelmeket. Az ok, talán a mérce, amit a korábbi elõadások igazán magasra helyeztek, többek között a korábban említett tényezõknek köszönhetõen, illetve szerepet játszhatott ebben az új koncepció is.
Mennyivel könnyebb volt, Vikidál sodró lendületes Koppányával azonosulni és hallgatni nyers egész teret betöltõ hangját, mint a Szikura Úr által megálmodott új „entellektüel” Koppánnyal. Bevallom, már a szerepdöntõ után is kissé szkeptikusan fogadtam Szikora Úr döntését, amikor is Vadkerti Imrét választotta ki, erre a nagy elvárásokkal és kihívásokkal járó szerepre. Vadkerti egyszerûen túl finom erre a szerepre, még hogyha kicsit lágyabbá is vált Koppány karaktere, voltak természetes jó pillanatai, de valahogy gyengének tûnt, Laborc és Torda is erõsebb karakternek tûnt, mellettük Koppány egy bábnak látszott, zárójelben megjegyzem talán ez is a koncepció része volt. A színészi játékhoz hozzátartozott még Vadkerti Imre orgánuma is, am számomra elég nehezen megszokható, így még nehezebbé vált, hogy elfogadjam pogány vezérként, hisz miközben néztem és hallgattam, gyakran a hangi adottságain idõztek el a gondolataim. Feke Pál István szerepében profi elõadást nyújtott. Profi, elidõznék kicsit ezen a kifejezésen hisz az én olvasatomban ez nem feltétlenül pozitív jelzõ, már a Társulat szerepdöntõi alatt is megfogalmazódott bennem a gondolat, miszerint Feke színészi játéka - számomra legalábbis – egysíkú, nem igazán tartogat számomra újdonságot, ennek ellenére természetesen minden dicséretet megérdemel. Egyedül talán a Rékával való közös dalok alatt éreztem a gesztusaiban mesterkéltséget, de ennek is inkább a rendezés és a koncepció volt az oka. Itt szeretnék áttérni a Réka-István kapcsolatának összetettségére. Réka két eszmeiség határán helyezkedik el, Koppány lánya, aki mégis az édesapja által képviselt eszmék ellenében a kereszténységet pártolja, szerelmes asszony, aki épp apja gyilkosa iránt táplál gyengéd érzelmeket, emellett tisztában van azzal, hogy a saját maga által is kívánt keresztény, európai állam csak apja halála után teljesedhet be, ilyen bonyolult viszonyrendszer közepette kerül Réka a két oldal közé, egyszerre tartozik mindenhova, és sehova sem. Szikora János érzésem szerint, szerette volna kicsit erõteljesebbé tenni a szerelmi szálat, nos ennek megjelenítése számomra mesterkélt hatást keltett, Feke Pál, erõltetett mosolya és direkt pillantása helyett, a kevesebb néha több elvet alkalmazva, elég lett volna egy lopott pillantás, hisz a mû dramaturgiája, illetve a dalok a túlzott gesztusok nélkül is segítik kibontakoztatni ezt a szálat. Herczeg Flóra, mint Réka kellemes meglepetés volt, a szerepre való kiválasztását kísérõ botrány bennem is visszatetszést keltett, de azt kell mondjam a rendezõ Úr jól választott, hiteles Rékát kaptunk Herczeg Flóra személyében, átérezhetõ volt mindvégig az õ egyszemélyes drámája is, a játékában egyetlen egy mozzanat nem tetszett, néha megszeppent kislánynak tûnt, de ez nem von le semmi játékának értékébõl. Derzsi György Asztrikjából hiányzott egy leheletnyi vallásos áhítat, Varga Lajos Laborca, és Tóth Attila Tordája tökéletes volt, megvolt bennük az a tûz, ami ezeknek a szerepeknek a hiteles megjelenítéséhez kell. Éder Enikõ, akit kedvencemként is szemléltem, helyenként talán túlságosan is színpadiasnak tûnt, és néha az volt a benyomásom, hogy talán az éneklést is túlerõlteti és 110%-on pörgeti helyenként indokulatlanul is, ennek ellenére egy igazi erõskezû, méltóságteljes, rideg, számító, fiát irányító, már-már kegyetlen Saroltot kaptunk. A mellékszerepekkel vigasztalódók sem okoztak csalódást, Wunderlich József szerepe bár rövidke, ebben azért megmutatta tehetségét, az abcugok szórakoztatóak voltak, hozták, ami elvárható, Koppány feleségei hasonlóképpen, igaz Töreki Andiból még mindig hiányolom az átütõerõt. A Táltosasszony karaktere érdekes színfolt volt, bár hiányoltam belõle az igazi átütõ erõt, kicsit több teret adtam volna Fejes Szandrának, hogy kiereszthesse elsöprõ erejû hangját. Simon Boglárka, igazán jó választás volt Gizella szerepére, játékában nem találtam kivetni valót, hangja szépen cseng, talán csak egy olyan dal volt, ahol kicsit hangsúlytalannak éreztem.
A finálénál úgy érzem ismételtem jobb lett volna a kevesebb több személetet követni, Feke Pál póza, ahogy elmélyed gondolataiban, számot vetve a történtekkel, és az elõtte álló kihívásokkal, kifejezetten tetszett, befejezésként elég lett volna, a Himnusz dallamával kísérve az égre tekintenie, mögötte pedig a felvázolt jelenetsort figyelve, a többi szereplõnek csendben állnia. A záró képsorok, a ruhák ledobálása kizökkentett abból a hangulatból, amit az elõadás keltett.
Összegzésképpen azt mondhatom, hogy egy más István a király született, ami a fent említett hiányosságok ellenére, azért semmi esetre sem tekinthetõ a korábbi nívós elõadások megcsúfolásának. A koncepció más, talán emiatt érzek több mindent hibának, holott elképzelhetõ, hogy tudatos rendezõi tevékenység eredményei ezek. Egy próbált érdemes tenni ezzel az elõadással, hogy mindenki eldönthesse, mi áll a szívéhez közelebb, a korábbi évek elõadásai, a maguk karizmatikus figuráival és lelkületükkel, vagy egy új friss koncepció Szikora János rendezésében.

Na ezt most én nem értem. Én errõl az egy felvételrõl beszéltem, amit a tévé leadott, ahhoz miért kéne az összeset megnéznem hogy ERRÕL véleményt tudjak mondani? Ráadásul van összehasonlítási alapom is, mivel 5 másik István a király-produkciót ismerek, ezek közül kettõ DVD, egy pedig videón van meg.

Háromszor elolvastam az elejét... így már értem;-)

Ebben a kérdésben (maximumot hozta-e ki) igazán az tudna állást foglalni, aki a többi elõadást is megnézte; akkor lenne igazán összehasonlítási alap(ja):-)

Az elõzõ hsz-om elejét kitörölte a gép, így volt eredtileg: "Elõítéletek nélkül néztem, reménykedtem, hogy a rendezõ..."

Elõitéletek a rendezõ kihozza az általa összeválogatott gárdából a maximumot - nos, tudható, hogy nem ez volt a maximum ami bennük van, mivel a versenyen néhányan sokkal jobbak voltak. Feke és Vadkerti közt egyébként klassziskülönbség van az elõbbi javára. Feke rutinos színházi róka, komoly reperoárral a háta mögött, Vadkerti meg (ha jól tudom) egy tehetséges kezdõó akit beszuszakoltak egy egyáltalán nem neki való szerepbe. (A Légy jó mindhalálig Török János-a vagy a Chicago Billy Flynn-jelenne neki való mondjuk...)

Én sokkal rosszabbra számítottam, úgyhogy ahhoz képest egész jó lett. Mondjuk arra számíottam, hogy lesz vhol egy díszelõadás és élõben közvetítik majd.
Egy kérdés: van vmi oka, hogy a táltos szerepét két személy játszotta? Nekem kicsit zavaros és fura volt.

:-)
Biztos úgy is nézted, mint akinek nem jön be;-)

A versenyen Feke Palitól 'elájultam', szuperjó hang, jó szinpadi jelenlét... és bevallom, most, ahogy az elõadást néztem, egyáltalán nem volt kimagasló. Ez persze végülis jó, mert ne nyomjon el senki senkit a színpadon, de valahogy mégiscsak kevésbé tetszett, mint a versenyen. Vadkertinél fordítva volt. Van:-)

Nem ismerem, és nem így értettem, csak tipp. Ami nincs az emberben, azt a legzseniálisabb rendezõ sem hozhatja ki egy próbaidõszak alatt, és úgy látszik, Vadkertiben egyelõre ennyi volt, de sokaknak nyilván így ahogy van, elég jó Koppány, velük sem vitatkozom, csak nekem nem jött be. (Már a versenyen sem)

Ez a szép az egészben, hogy nem mindenki ugyanazt és ugyanúgy látja:-) És nem is baj, ha nem értünk egyet:-)

Amúgy az érvelésedben az alkati, fizikális részt még megértem, mert az látványos (bár még az sem feltétlenül mérvadó), de a szemilyésége csak így azért szerintem nem derül ki...
Vagy Te ismered Õt?;-)

"Vikidálnál, hogy nagyon 'ordít' és erõlködik -Vadkertinél ezt nem éreztem" - nos, ebben igazad van, csakhogy Vikidálban megvolt az az õserõ, ami Vadkertibõl teljesen hiányzik, egyszerûen alkati-fiziognómiai-személyiségi okokból. Ilyen és nem másmilyen. Ez van. Ezenkívül nem énekel természetesen, nekem úgy tûnik, túlzottan machinál, és ez nem tetszik benne.

Még mindig azt gondolom, hogy nem kellene a korábbihoz hasonlítani; ez végülis egy önálló profukció, ráadásul, mint mondták, kicsit más feldolgozásban.

Lehet, hogy az elején még csak félszemmel figyeltem és/vagy elvonta a figyelmemet Feke 'Istvánakirály' Pali rasztafrizurája... de mi volt az az elején?!:-O:-)

Mindenesetre nekem nagyon tetszett MINDEN szereplõ, Bogi hangja rendkívül kellemes, Enikõ nagyon rideghideg anya volt, Flóra Rékája nagyon hiteles és érzékeny, Vadkerti Koppánya pedig nekem jobban tetszett, mint Vikidálé (csak, hogy mégis hasonlítsak;-P). Ma délután volt a Bptv-n egy felidézõs-beszélgetõs mûsor -véletlenül futottam bele-, ahol részleteket is adtak a Királydombi elõadásból és bár az emlékeimben úgy él az egész, hogy kiváló és hibátlan volt, most mégis rá kellett jönnöm, hogy anno már az volt az érzésem Vikidálnál, hogy nagyon 'ordít' és erõlködik -Vadkertinél ezt nem éreztem. De ez az én véleményem:-)

Ami viszont fura volt, hogy Koppány halála kicsit tényleg zavaros és így olyan starwars-os fílingje volt a végének (bocs, nem tudtam kihagyni;-)), illetve nem tetszett, hogy Réka háttal énekelt, mikor kikérte apja holttestét.
Ezektõl függetlenül, vagy ezek mellett viszont összességében szerintem jól sikerült ez a feldolgozás (a díszletet, koreográfiát is beleértve).
Le a kalappal a készítõk és a közremûködõk elõtt!

Jahhh, mégegy: azt hittem élõben énekelnek majd, de nem láttam rajtuk a mikrofont.......

"Akinek nem tetszik, csinálja jobban" - miért, ha nem tetszik mondjuk a kõmûves munkája, mert összedõl a ház, akkor inkább csináljam magam? Nem, õk szakemberek, õk ehhez értenek, az én feladatom nézõként pedig élvezni, amit adnak, amennyire csak lehet. Ha pedig valaki énekel, akkor én elvárom, hogy jó hangja legyen - ebben nem látok semmi rosszat...
Maga a mû szerintem csúcs, nagyon rossz embereket kell beletenni, hogy el lehessen rontani. Ez nem történt meg. De igenis el kell fogadni, hogy nem mindenki van tõle elájulva és nem mindenknek tetszik benne minden. És el kell fogadni, hogy aki csinál valamit, arról mások véleményt alkotnak. Szerintem legalábbis.

Én ott voltam a Társulat premier elõadásán a Sportarénában. Nem estem tõlük hanyatt. Bennem még a régi banda van.

Egy érdekes cikk arról, hogy az elõdöket nemhogy meg sem hívták, hanem letiltották:

http://www.netnap.hu/cikk/7628

Vadkerti hangképzése nekem túl mûvi, nem a saját hangján énekel, Derzsi nagyon jó hang, de nem olyan "papos", mint Victor Máté vagy Jegercsik Csaba voltak. Feke szerintem méltó utóda Varga Miklósnak hangi téren, figurában pedig... hát majd még fejlõdik...

Senkinek nem akarok nekiesni.. :), csak finomabban is meg lehet(ne) fogalmazni a negatív véleményt is..

Összesen csak Vadkerti és Derzsi játéka nyûgözött le, Fekét inkább egy elkényeztetett kisfiúnak láttam, aki a fejedelemmé választás után is "ide nekem az oroszlánt is" szindrómában szenved, nem pedig felelõs uralkodónak tûnt. De ugye ízlések és pofonok...úgyhogy mindenki szépen mondja el a magáét - és ne essünk egymás torkának!

Kellenek a pozitív vélemények is, csak ne essünk egymásnak! :-)

Aki ócsárolja az új változatot, az csinálja jobban.. Olvastam korábban, hogy valakinek a jelmezek nem tetszettek, mert hogy rongyosak. Hát nem azért, de mégis mi a fenében jártak volna az emberek István korában? Farmerben?? Szerintem nagyon jó volt, Derzsi Gyuri isteni volt, lenyûgözõ a hangja, de a díszlet, a játék, az ének, minden világszínvonal. (Most jönnek azok a hozzászólások, hogy meg vagy te huzatva? Tudod egyáltalán, mi az a világszínvonal? De nem érdekel.) Igaz, hogy Vadkerti nem Vikidál, de õ is jó volt. Grat a készítõknek és a szereplõknek!

Szerintem, a Szent Korona itt, mint a magyar államiság jelképe volt jelen, ugyanis akkoriban jelenlegi formájában nem létezett, mert nem is létezhetett, hisz Dukász Mihály II. Bélának jó 70 évvel késõbb küldi el a Korona alsó felét képzõ "görög koronát". Teljesen értelmetlen lett volna egy "teljes" Szent Korona el nem görbült kereszttel.

A produkcióról meg majd akkor alkotok véleményt, ha mégegyszer megnéztem -fel kellett vennem videóra egy kedves ismerõsöm kedvéért-, mert most még nem ülepedett le bennem az élmény. Így elsõre azt tudnám mondani, h a szereplõk kiválasztása, szerencsétlen Vadkerti kivételével, elég ütõsre sikeredett. Flóra talán a legmegindítóbb Réka volt, akit eddig láttam, de Enikõ Saroltja és Bogi Gizellája is felveszi a kesztyût a neves és kevésbé neves elõdök játékával, de ez igaz Tóth Attilára is. Fekét nem szerettem volna István szerepében látni, mert Koroknai Árpi hangi adottságai teljesen lenyûgöztek, de így utólag azt mondom, h remek választásnak bizonyult.
Amúgy ha engem kérdeztek, akkor Vadkerti kiválasztásának legfõbb oka nem az új koncepció vagy a népes (nõi) rajongótábor volt, hanem ennél sokkal prózaibb: egészen egyszerûen volt egy István, aki mellé senki más nem illett. Kori túl alacsony és jelentéktelen volt a hatalmas Feke mellett, Tóth Attila pedig, valljuk be elég ellenszenves alak. A hangja bámulatos, de hiányzik belõle az, ami Vikidál Koppányát annyiak bálványává tette. Tordának viszont elsõrangú volt.
Azért azt észre kell venni, h az itteni Koppány inkább volt egyfajta korabeli Don Quijote, akit Torda nagyban befolyásolt, de aki ennek ellenére egyenes erkölcsû és õszintén, vakon hisz abban, h igaza van.

Arra per pillanat végképp nem vállalkoznék, h eldöntsem, h melyik változat a legjobb. Az "eredetiben" elképesztõ hangú emberek alkottak valami tényleg kultikusat, viszont a rendezés és nagy általánosságban a színészi játék miatt nem sikerült az i-re feltenni a pontot. Viszont ott lényegesen többször rázott ki a hideg. Itt ez csak a "Gyõztél, Uram..."-nál történt meg velem.
Úgy vagyok vele, h még mindig az a legjobb, amikor az eredetit hallgatja az ember és becsukja a szemét! :-)
Kivácsi vagyok, második nekifutásra hogy fog tetszeni ez a változat!