Viszont a kommentelõ rád hivatkozva, kvázi helyetted írt, azért tettem oda.
"csak beszélgetünk, beszélgetünk,...kiderül, hogy senkinek sincs sose igaza."
Akkor ez olyan, mint a kerengõ dervis mantrája:
Csak mondja, csak mondja, a hangját hallják, a szöveget meg már nem is figyelik.

Tudod mit?
Legyen Neked igazad.

"az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytõl világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk."

Ajánlom figyelmedbe a 2487. hsz-t.

Mivel ilyen rendes vagy, viszonzásképpen én is segítek neked, Roah.

Próbálj röviden, tömören, lényegretörõen fogalmazni.
Gyakorlás kérdése.
Egy idõ után menni fog.

Amit leírtál, azt kb. 5-6 jól átgondolt mondatban meg lehetett volna fogalmazni.
Az, hogy valaki Mahábhárata, Rámájana, de min. Kalevala terjedelmû eposzt írjon?
Persze lehet, de nem sok értelmét látom.
Én spec. el sem olvasom azokat, esetleg skippingelem.

Itt egy példa (ha ha már olyan szépen leírtad, hogy A-S-B mit akart nekem mondani-gondolom lektorálta):
A-S-B
2383. hsz.:
"SPOILER:
Pont ezért lehet rajta annyit vitázni, mert a döntések nem egyértelmûek (megítéléstõl függ). De önmagukban pont, hogy egyértelmûek a döntések, ám dilemma elé kellene, hogy állítson mindenkit (ahogy Coopert és Murphöt is), nem pedig csak egyik vagy másik mellé állni. Cooper dilemmáját mutatja, hogy mérlegelve a helyzetet, az út mellett döntött, majd az út során, de leginkább a kockában elsõként visszakozott volna. Murph dilemmája pedig fordítottan teljesedik ki, hisz mosolyogni látjuk, ahogy rájön örömében, hogy mindig is az apja volt a "szekrény mögött" eljutva a történések, nehéz döntések jelentõségének megértéséhez (így innen visszagondolva már Murph is helyesli szerintem az apja cselekedetét.

A szülõ-gyermek kapcsolat annyira összetett, hogy nem lehet jó-rossz végletekben beszélni róla. Meg hogy ki miért felelõs stb. Egy szülõnek pl vak gyermekét hogyan kellene nevelnie? Bármilyen önállóságra nevelés a felelõsségérzet hiánya? Minden szülõ egyszer magára hagyja gyermekét akár egészséges, akár egészségtelen értelemben. A távozásig el kell érniük a gyermekeik önállóságát. Bár ezek is csak szavak, gondolatok, nem értek hozzá :) meg persze jóval összetettebb még ennél is.

Most néztem meg a Valami kis szerelem c. filmet, amiben van egy nagyon jó kis elemezhetõ apa-fia párbeszéd.
A fiú elköltötte a saját megtakarítását, amit az apa úgy képzelt el, hogy majd fõsulira fog felhasználni (a fiú szövegétõl kezdem)
- Te nem érted, amit mondok, nincs meg a pénz, nem tehetem vissza.
- De nem volt jogod hozzányúlni!
- Miért ne lett volna? Az én pénzem. Nem?
- Mire költötted azt a pénzt?!
- Ne kiabálj, hallgass meg! Az a pénz most nem fontos!
- Te nekem ne mondd meg, hogy mi fontos. Te nem tudod, hogy mit beszélsz!
- Én tudom, mit beszélek, csak te nem hallgatsz meg soha. Csak azt hallod, amit akarsz. Most az egyszer hallgass végig!
- Hallgatlak.
- Nem megyek fõiskolára. A pénz elment, és nem teszem vissza. Ennyi! Nincs fõiskola! Én nem akartam, te akartad. Én sose akartam, csak nem tudtam neked megmondani.
- Te csak 18 éves vagy. A fenébe!
- És ha 20, és ha mégtöbb, az az én életem. Az enyém! ... Apa, figyelj! Nekem ma este randim van. Az a lány gyönyörû, mindenki belé szerelmes, és õ engem választott... Érted? Sok ember szemében én egy senki vagyok, de szerintem ez nem igaz, és ezért megyek ma randira. Én most megmutatom Amandának, hogy vagyok olyan jó, mint más.
- Azzal, hogy ráköltesz egy vagyont? Ez el fogja kápráztatni?
- Apa, te ismertél olyan srácokat, akik úgy kilógtak?
- Ismertem.
- Hát... én... ilyen vagyok.
- Én azt hittem, nincs veled baj.
- Nézd, én szeretek festeni, dolgozom egy kútnál, és egy lány a barátom. Ezek nem hoznak nekem népszerûséget.
- Én ezt nem is tudtam.
- Honnan tudhattad volna? Hát az apám vagy.
- Jézusom, Keith! Hogy költhetted el azt a pénzt?!
- Hidd el nekem, jó helyre költöttem. Próbálj meg bízni bennem.
- Bízom, de csak egy határig.
- Hogy lehet a bizalomnak határa?
- Te! Ismersz te olyan szülõt, aki ezt megengedné a fiának?
- Nem.
- Akkor én miért nyugodjak bele?
- Mert te bízol bennem.

Amiken elgondolkodtam:
Amit szabad Jupiternek... Felelõsségre kell tanítani a gyermeket is, s ezt olyan szülõ tudja megtenni, aki a kora, bölcsessége okán maga is az. Tehát itt a mintaapa, aki a gyermeke minden lépését vigyázza, félti. Viszont ott a gyermek, aki kijelenti, tökmindegy hány éves (bár 18 évesen mondja, nem 10-12), de az õ élete a sajátja, abba ne szóljon bele a szülõ se, hanem csak hallgassa meg. Ez a mondat vicces de kulcsmondat egyben: "Honnan tudhattad volna? Hát az apám vagy." Azaz vannak dolgok, amiket a gyermek nem mesél a szüleinek, mert vagy azt gondolja, hogy nem kell mesélnie, vagy azt, hogy anélkül is jó lenne tudnia, hisz szülõ. És még a végére a bizalom is szóba kerül. A családtagoknak meg kell hallgatniuk egymást, bízni egymásban, de nem a maguk szája íze szerint formálni a rokonságot.
De száz szónak is egy a vége. Egy szülõ-gyermek kapcsolatban nemcsak az a fontos, hogy a szülõ mit lép, gondol stb., hanem, hogy a gyermek miként viselkedik, hisz végsõ soron mindenki önálló ember attól függetlenül, hogy az önállóságnak vannak fokozatai.

A Harmadik típusú találkozásokban az apa milyen apa? Jó, vagy rossz? :) Mert abban aztán tényleg faképnél hagyja a családot. Vagy ott megvan az anya, és akkor az úgy már jó?"

További szép napot!
Üdv
Proklima

Remélem...

Semmi gondom nincs a véleményeddel, vagy annak kulturáltságával.
Megértettem, hogy a kijelentésed egyszerû vélemény.
Botorság volt részemrõl, hogy kérdéseket tettem fel.
A továbbiakban nem teszem.

1. Van ilyen vicc.
Szerintem még Garibaldi mesélte Mazzininek (1833-a fûnyírót 1827-ben találták fel).
2. Teljesen rendben, én is így gondolom.
3. "Amikor helyesírási hibák vannak..."
Ezt nem értem, hogy kapcsolódik.
4. Szerintem ezt már a 2. pontban elmondtad.

"Isten országa ilyen."
Ez volt a kijelentés.
Ezzel kapcsolatban tettem fel kérdéseket.
Te egyáltalán nem azokra válaszoltál.
Mondok példát:
Nemrég Bükkszentkereszten voltam, a Lófõ-tisztáson.
Szép hely, fényképeket is készítettem.

A Lófõ-tisztás ilyen.

Gondolom, világos, hogy mire gondolok.

Ezt nem tudtam szó nélkül hagyni...
"ha mondjuk most meteor szántana végig a Földünkön, s maradnak életrevalók,"
Azért ne keverjük a szezont a fazonnal!
Helyesen fogalmazva:
Esetleg maradnak túlélõk.
De, hogy a túlélõk, meg az életrevalók ekvivalens fogalom?
Átgondoltad, mielõtt leírtad?
Szerintem nem.

Angolul letölthetõ, alább küldtem egy linket az Interstellar "eredeti" forgatókönyvére, azon a linken pár apróság mellett a The Martian is ott van, epub és pdf formában.

"Én csak a mindenki magáért elvet vallom."

Mérõ László írt egy nagyszerû könyvet pár éve, aminek a címe: "Az elvek csapodár természete."

Egyébként az elvek fejlõdnek... néha beleütközünk olyan helyzetbe, amikor az (addig) szilárdan képviselt elvek nyilvánvalóan rossz eredményre vezetnek. Ezek az alkalmak kínálják a lehetõséget a fejlõdésre. Magyarországon egyébként az iskolarendszer hagyományosan igyekszik letörni az ilyenfajta fejlõdési próbálkozásokat, szóval nem csoda, hogy a felnõtt lakosság nagy része a "mindenki magáért" szinten van (és értetlenül nézi azokat, akik ezt meghaladták).