Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Café Lumiere

Spoiler
8/10
sanderb 2011 dec. 16. - 09:54:40 8/10
(5/5)
Elképesztõen reális tükröt tart a film az urbánus lét valós elmagányosodásának veszélyeirõl azok elé, akik ezt önként vállalják, vagy csak így alakul az életük és nem tesznek idõben ellene semmit. De mindenki számára nagyon tanulságos lehet. A csendes történettelenségen túl a film nagyon is beszédes; a téma minimum gondolkodásra késztet. 10/8
Válasz
Criobs 2011 febr. 13. - 16:42:56
(4/5)
A film meglehetõsen vontatott. Az események lassan bontakoznak ki, és igazából ki sem bontakoznak teljesen. Inkább „csak” egy a hétköznapokból kiragadott szegmens tárul elénk a fõszereplõ lány életébõl. Aki végignézi a filmet, azt is mondhatja, hogy se eleje se vége, viszont ha valaki azonosulni tud a film hangulatával, a rendezõ stílusával, az egy jól ábrázolt, sallangmentes, realisztikus rendezõi megvalósítást láthat benne.
Válasz
anybody 2010 dec. 16. - 06:53:40 Előzmény Coleman
(3/5)
Talán ez a Wenders film jó lesz hiánypótlónak

http://www.wim-wenders.com/movies/movies_spec/tokyoga/tokyoga.htm
Válasz
8/10
Beyond silence 2010 nov. 01. - 00:08:04 8/10
(2/5)
Bár mondhatjuk a Café Lumièreben "nem történik semmi", meglepõen a film mégis elkerüli hogy unalomba fulladjon - mint oly sok mai halk szavú dráma. Hanyagolja a szokásos "nagy drámaiságot", kiélezett konfliktusokat, amelyek Café Lumière szemszögébõl inkább kifejezetten mesterkéltnek hatnak.

A hétköznapi eseménytelenségben ugyanis nem tartalmatlanságot érzünk, hanem valóságosságot, a valós ürességet - a remek távolságtartó, rögzített fényképezésnek köszönhetõen. A hangulat, a film által közvetített egyszerû érzés észrevétlen ivódik a képekbõl - ahogy a színészek munkája, ami nem mint színészi játék, hanem mint emberek létezik a vásznon - kerül minden feltûnést, hatásvadászatot de mégis a film hatásos, egyedi élmény.
Válasz
Coleman 2008 okt. 05. - 01:14:38
(1/5)
Jó film volt, nagyszerûen ábrázolta a magányosságot és azt is ahogy a legelemibb kapcsolatok formálissá válnak, na meg a változások hatását.
Érdekesség: Hsiao-hsien Hou az elmúlt két évtized egyik legelismertebb, abszolút a világ filmgyártásának élbolyába sorolt alkotója, ehhez képest idehaza semmi nem jelent meg tõle, így különösen meg kell becsülni a Café Lumiere-t, azzal együtt is, hogy nagyon késõn vetítették.
A másik fontos név Ozu-é, akinek tiszteletére készült ez a film. Ozu nemcsak a (talán) legnagyobb japán rendezõ volt, de a filmtörténet egyik legnagyobb alkotója is. Filmjei azonban -legjobb tudomásom szerint - nálunk elérhetetlenek.
Válasz