üdv! a filmben szereplõ zenét honnan lehet leszedni??? amúgy k**va jó film volt, nagyon tetszett! de nem mindenhol ilyen egy osztály, legalább is nállunk nem, persze vannak jó arcok és csicskák, de ennyire nem szekáljuk egymást, inkább lesz*rjuk egymást és nem beszélünk egymással.

Sziasztok.
Lehet rosszul értettem, de film elején nem olyasmit mondtak, hogy megtörtént eset alapján készült?

érthetõ, ha valaki ilyen indulatos, ha szenvedõ alanya volt ilyesminek, és hát az érzékenység szintje is más-más mindenkinél.Meg ha jól értem, nálad még az is kavarja az indulatokat, hogy az a régi ügy sincs lezárva tulajdonképpen. De én is azt mondom, szerencsére nem mindenki lesz iskolai lövöldözõ, akit megaláznak, és nem csak azért, mert nem jut fegyverhez, és én ennek tulajdonképpen örülök.
A normális az lenne, ha nem fajulnának idáig a dolgok, mint a filmben, mert innen tényleg nagyon nehéz lenne bárkit is visszavezetni, akár õ az agresszor, akár az áldozat, és nyilván az se megoldás, ha valamelyiküket eltanácsolják az iskolából vagy önként megy el, nem tudom.
És azt is tudom, hogy nagyon nehéz helyzetben van az a gyerek, akit olyan szellemben nevelnek, hogy az agresszió nem megoldás. A saját fülemmel hallottam az oviban, amikor az egyik szülõtárs, akinek a gyermeke jó párszor meggyepálta az enyémet, és ezt az óvónénik szóvá tették, azt javasolta a fiamnak, hogy üssön vissza. Aki meg nem értette, nem csinálta, mert alkatilag is távol állt tõle és nem is erre neveltük, pedig nem volt kisebb, gyengébb, butább stb. mint a másik. Sztem ez például tipikusan olyan eset, ahol a pedagógusnak kell közbelépni akkor, amikor megtörténik. És a nagyobb gyerekeknél elméletileg már arra is több az esély, hogy megértik, amit mondasz, lehet velük beszélgetni, mert több az eszük, mint egy ovisnak.
Szóval, nagyon bonyolultak ezek a dolgok, de a magam részérõl arra szavazok, hogy a felnõttek a felelõsek elsõsorban, hogy a kölkök ne jussanak idáig, se az egyik, se a másik oldalon. És hogy mégis megelõzni kéne inkább, vagy végsõ esetben kezelni. Mert számomra a te eseted is azt mutatja, hogy mennyien hurcolják még évekig, évtizedekig a sebeket, mert nincs egy felelõsségteljes felnõtt sem, aki - végsõ esetben legalább utólag - végigbeszélné ezt vele. Azokkal, akik lövöldöznek, általában már nincs mit megbeszélni, mert az esetek többségében a vége öngyilkosság, biztos ezt sem véletlen, nyilván lenne rá pszichológiai magyarázat.

kedves Eddigsnetovább - természetesen elnézem a szélsõséges nézeteket ... ezek szerint akkor a Te középiskolás éveid sem voltak teljesen rendben ...

nézd, nekem a film után meg kellett nézzek egy másikat, h megnyugodjak ... hányni ugyan nem hánytam, de rendesen felkavart ... és nem csak a partos jelenet volt olyan, amitõl a gyomrom forgott ...

és akik voltak szenvedõi egy ilyennek azok tudják, h hazaérve, miután magunkra csuktuk az ajtót és üvöltettük a kedvenc slágerünket, arról ábrándoztunk, h másnap majd jól megmutatjuk ... ne adj isten felhevült lelkünk odáig is elment, h a nagymenõk eltûnnek a föld felszínérõl ... de ez gondolati szint volt ... mondtam, én is kaptam eleget, de ha odarakták volna elém a pisztolyt, akkor sem tudtam volna megtenni ...

Sziasztok!

Ez az elsõ fórum-hozzászólásom, mióta élek. Sosem értettem mire jó, de ma rájöttem. Nekem azért jó, mert nincs a környezetemben jelenleg senki, aki megértené, hogy mirõl beszélek, mert egyedül néztem a filmet.
Azért ragadtam most meg a virtuális tollat, hogy végre kiadhassam magamból az érzéseimet.
Egész nap nem tudok magamhoz térni a filmtõl. Viszolygok, ha arra gondolok, hogy ez valóban megtörténik...persze tudtam, csak...most szembesültem vele. Mindenkitõl elnézést kérek, akinek gyenge a gyomra, de én hajnali háromkor még kétszer kimentem hányni. Egész testemben remegtem...egyszerûen ledöbbent, hogy mi, az emberek, a civilizáció magasiskolájának tartjuk magunkat. Nem tudok nem bûnösöket keresni ilyenkor. Persze be lehet itt hozni a szülõk gondatlanságát, meg azt, hogy nem a gyilkolás az adekvát válasz stb, de akkor, ott, amikor néztem, azt éreztem, hogy undorodom tõlük, és én is így válaszolnék, ha ez megtörténne velem, vagy bárkivel, akit szeretek.
A lány (Thea?) esete bosszantott fel a leginkább. Nem hiszem, hogy 30 évesnek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen helyzet borzalmát valaki átérezze. Ha szeretsz valakit, akkor igenis kiállsz mellette már 15 évesen is. Ez nem az a sztori, mikor a pasid 5 percet késik a találkáról...A tanárokról szólva: undorító, hogy manapság mik történnek. Nyilván nem lehet tudni, hogy az érdektelenség és a burn-out volt elõbb, vagy a szemtelen kölök, de finoman szólva kiráz tõlük a hideg. Persze nem lehet csodálkozni, tudom, hogy az én volt osztálytársaim közül kik azok, akik azóta tanári pályán vannak. Az egyikük pl szintén egy antiszociális barom volt, hasonló húzásokkal, mint a mellkasba rúgás. Mindegy, a tanári pálya leértékelõdése messzire vezetõ téma lenne.
Ezek olyan életellenes és kegyetlen tettek, amire (bocs Bourne), de nem tudom elképzelni, hogy van más megoldás. Valószínûleg aznap reggel újra valami szörnyûséget tettek volna velük. Nem is beszélve arról, hogy amikor ennyire elemi szinten, ennyire mélyen emberi méltóságodban aláznak meg, akkor már feltételezem, más tudatállapotról van szó, mint a józanság. Amikor áltsulis voltam, nálunk volt egy durva ügy, aminek szemtanúja voltam. Rendõrségi ügy lett belõle, persze semmi megtorlás, mondván 14 év alatt mit is tudhat egy gyerek. Hát tudnék mesélni...Azóta forog a gyomrom az ilyesmitõl. Ezek a dolgok feledhetetlenek. Már elég sok év telt el azóta, de még mindig indulatokat vált ki belõlem, ha meglátom kedves embertársamat az utcán, akinek ezt az élményt köszönhetem. Szóval bocsánat, de a véleményem szélsõséges, és ezt tartom normális reakciónak akkor, amikor szélsõséges, életellnes történetrõl van szó.

teljesen véletlenül futottam bele a filmbe, amit azért is sajnálok,mert így esélyem sem volt felvenni, és újra megnézni, mondjuk a 15 éves fiammal, akivel gyakran és sokféle filmet nézünk együtt (a napokban péel a 13-at vettem fel és raktároztam el, hasonló célból).
Most visszaolvastam a kommenteket, és nagyjából egyetértek azokkal, akik szerint jó lenne, ha sok, a filmbeli srácokhoz hasonló korú gyerek is megnézné, no meg a szülõk. No meg a tanárok. Az ideális talán az lenne, ha mondjuk egy osztály együtt nézné az osztályfõnökkel, egy pszichológussal és a szülõkkel, és ha lehetne utána nyíltan beszélniük egymással, elõbb a filmrõl, aztán a saját életükrõl. Ahol elmondhatná az idõsebb korosztály, hogy ment ez az õ korukban, és a fiatalok, hogy megy ez most. Aztán a tanár, hogy õ ebbõl mit, mennyit vesz le - mindezt szakember moderálásával. Persze, ez tényleg egy ideális állapot lenne, ami feltételezi, hogy a tanár, a diákok és a szülõk egymással tûrhetõ viszonyban vannak... Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy hamvába holt az ötlet, és nem értek egyet azzal, hogy éppoly hatástalan lenne úgyis, mint a premier plános abortusz film - tekintve, hogy ez mûvészfilm, hogy nem az a cél, hogy elrettentsék a kölyköket a gyilkolástól stb., szóval nem olyan direkt-tiltó. De persze önmagában egy ilyen filmet odalökni egy tininek, a nélkül, hogy felnõtt(ek)kel beszélhetne róla, inkább szorongást okozhat, azt hiszem, tehát többet árthat, mint használ.
Szülõként egyébként azt tapasztalom, hogy sok szülõ - akár ismerik a 7 (10) éves koráig nevelhetõ egy ygerek-elméletet, akár nem – nagyon keveset tud a gyerekek iskolai életérõl, és úgy is van vele, hogy azt a tanárok dolga megoldani, ugyanakkor viszont azonnal felháborodnak, lehetõleg a gyerek elõtt, ha a nebuló intõt kap például, ezzel jócskán aláásva a tanárok amúgy is elég csorba tekintélyét (tisztelet persze a kivételeknek, remélem, még õk a többség). De még ez sem menti fel a tanárokat, nagyon nem értek egyet azzal, hogy egy tanár nemigen tehet semmit. A szülõ a saját gyerekéért felel, de a tanár kap egy osztályt, az osztályfõnököknek éppen az lenne a dolguk, hogy "gatyába rázzák" a ygerekcsoportot, értéket közvetítsenek, ismerjék a gyerekeket külön-külön és együtt is, közösséget teremtsenek - és különösen fontos ez a középiskolásoknál, amikor amúgy is mûködik a birka-effektus, nagyon erõs a csoportnyomás a kölkökön. Nagyon nem mindegy, és vastagon a tanár(ok) felelõssége is, hogy egy gyerekcsapat milyen értékeket követ (ez az osztály például egy összetartó közösség volt, J. és K. lógott ki - nade milyen értékek mentén?!). Szóval nagy szerencse, ha egy gyerek nem olyan osztályfõnök keze alá kerül 4(!) évre, mint a miénk például, aki meglepõdött, amikor az eddig (8 év!) soha szavát nem hallató, nemszép, nemokos lányzó, akit 8 éve piszkálgatnak a kedves hangadó osztálytársnõk (mert ebben is talált a film: a lányok is nagyon gonoszak tudnak lenni ám!), egyszer csak dührohamot kapott és tört-zúzott az osztályban. Pedig semmi más nem történt, mint ami máskor is szokott: valaki beszólt neki valamit. És ment is minden tovább, ahogy addig, szót sem ejtettek a dologról osztályfõnöki órán (ami egyébként sokszor nincs is, mert a tárgyát tanítja helyette). ha most cinikus lennék, azt mondanám, persze, ha mondjuk fegyvere lett volna a kislánynak, biztos nem maradt volna el a megbeszélés, legalább utólag... de mégis jobb lenne, ha egy tanár látná, mi folyik az osztályában, és õ irányítana, nem csak követné az eseményeket, aztán tüzet oltana, vagy hárítana, mint a filmben is.

Szóval mindent összevetve: jó film, fontos film. Általában véve pedig sajnos eléggé egyedül vannak hagyva a hormonok által amúgy is feldúlt kamaszok manapság, és mi felnõttek sem állunk a helyzet magaslatán, ami az értékteremtést és -közvetítést illeti. Szóval, nem egyszerû az életük.

persze, világos. én is sok olyan filmet láttam, ami kialakította, formálta a gondolkodásmódomat. nem is azt mondtam, hogy nincs értelme megnézetni ezeket a filmeket, hanem azt, hogy nem feltétlenül eredményes a többség számára. igaz, hoyg sok kicsi sokra megy, és ha egy ilyen jellegû film 100-ból 3-ra hat a következõ, már 100-ból 6-ra akkor már megérte megnézni. de nem lehet mérvadó, nem lehet annyival elintézni, hogy osztályfõnökként megnézetek egy ilyen filmet az osztályommal és akkor már mindent megtettem, hogy ne fordulhasson elõ ehhez hasonló incidens az osztályomban.
példa: szerintem már minden iskolában mindenki végighallgatott leagalább egy drogprevenciós elõadást. amikor nálunk gimiben volt ilyen, akkor páran az osztályból már másnap este marihuánás sütit majszoltak.
...ez azért nagyon összetett téma. minél elõbb kell fontos dolgokról is ebszélni egy gyerekkel, nyilván az sem mindegy, hogy milyen módon zajlik egy ilyen beszélgetés.

Felirat nincs hozzá sajnos.

Ha akeresõbe beírjátok, hogy "[RS] Klasa / Klass (2007)", akkor kiadja az oldalt. (Rögtön az elsõ.)

És valóban két másik lányról beszéltünk :-)

most szerintem egy kicsit félreértelmezzük egymást ... vagy én nem néztem eléggé a filmet ...

van a "dark csaj" , aki bemutat a nagyoknak ... õt a lövöldözés kezdete elõtt kiengedik ...

én arról a lányról beszélek, akit a végén Kaspar megemlít, h "lelõttem egy 8-os lányt " ... õt vélem áldozatnak felhozni ...

szerintem van értelme megnézetni ezeket a filmeket. nekem a gondolkodásmódomat olyan 40%-ban filmek alakították, mondjuk 30%-ban könyvek, és a maradék jutott a családra vagy barátokra. És ha 100 diákból csak 3-ra hat, már akkor is megérte, nem? Szerintem az ilyen kiközösítõ magatartás ellen csak az a hatásos védekezés, ha magát a fõvezért úgy megalázza valaki egyszer, hogy kicsit elgondolkodjon, hogy mit tett..

Errõl jut eszembe, hogy van a filmbenegy olyan rész, amikor alsós tagozatosokat mutatnak, akik ugyanúgy megverik és megalázzák (vélhetõen) egyik osztálytársukat.

Sajnos csak a film kb utolsó harmadát láttam, de így sikerült megértem, hogy mirõl van szó. Elég sok minden jutott eszembe a filmmel és a kommentekkel kapcsoaltosan is.
1. Nem egy helyen hallottam és olvastam már, hogy egy szülõ állítólag 10 éves koráig képes a nevelni a gyermekét, ha addig nem tanítja meg alapvetõ dolgokra, akkor utána már nem is lesz képes rá. Mivel általában 18 évis korunking koptatjuk az iskolapadot ezért, amilyenk emberekké válunk az nagy részt a szüleinken kivül az iskolai közeg (és inkább az iskolatársakra gondolok, nem a tanárokra) határozza meg.
2. A bátyám, unokatestvérem és én is egy gimnáziumba jártunk és ugyan nem általánosítani akarok és nem azt mondom, hogy vmiféle íratlan "szabály", hogy utálni kell az osztályfõnököt, de a saját osztályfõnökünket egyikünk sem szerette. Bátyám osztályfõnöke engem is tanított és én például imádtam, tanárként és emberként is.
természetesen nálunk is voltak kisebb piszkálódások, és ezért az ofõ a fejébe vette, hogy nem szeretjük és tiszteljük egymást és kitalálta, hogy mindenkivel egyenként beszél, hogy mi mit gondolunk errõl. lényeg, hogy az egész rosszul sült el, és még nagyobb feszültséget generált ennek köszönhetõen, pedig nem ezt akarta. hiába tudod, hogy nem helyes ha egyik osztálytársad bántja a másikat, attól még nem tudod megváltoztatni a véleményét és attól még ugyanúgy megmarad az ok, ami kiváltja belõle ezt.
3. Nem feltétlenül eredményes, ha ilyen filmeket kötelezõvé tesznek, nyilván megrázó és elgondolkodtató, de a többség számára csak ideig-óráig. Egyházi általános iskolába jártam és emlékszem, hogy elég sok okító filmet nézettek meg velünk. volt olyan abortuszról szóló film, ami premier plán mutatot mindent és akkor valóban elrettentõ volt, de még sem hiszem azt, hoyg elítélendõ az abortusz.
tudom, hogy nem összehasonlítható a kettõ, de szerintem a többség véleményét akkor sem képes formálni egy film. Nem egy olyan embert ismerek, aki ilyen jellegû filmeken napokig elmélkedik és aztán ha elmúlik a hatása, ugyanúgy kimegy az utcára és az elsõ szembe jövõ embert kritizálja, aki monjduk nem az õ ízlésének megfelelõen van felöltözve stb. tény, hogy ezzel nem kergeti fegyveres ámokfutásba és öngyilkosságba a másikat, de ugyanúgy ítélkezik felette és jobbnak érzi magát nála.

Igen. (Letöltöttem a filmet és visszanéztem pár részt, akkor tûnt fel.)

Az szerintem nagyon fontos, hogy õ a végig jelen van, egészen az öngyilkosságig. Igen, valahol "középen" áll, de csak Kaspar miatt, hiszen õ az, aki miatt konfliktusba kerül (vagy kerülhetne, ha volna bátorsága vállalni) a többiekkel. Ha belegondolok, hogy milyen érzés lehet végigélni egy ilyen eseményt... Nem tudnám elképzelni, hogy ez ne hatna rá, fõként, hogy neki megkegyelmeztek. Õ az egyetlen, akinek lehetõsége van igazából megérteni, hogy mit is tettek õk azzal a fiúval, és aztán Kasparral is. Lehetetlen, hogy ez a szörnyû esemény meg ne változtassa õt.

A nyolcadikos lány megölésével pedig talán azt akarták nyomatékosítani, hogy a bosszú már csak azért sem megoldás, mert annak ártatlan áldozatai is lehetnek...

a nyolcadikost véletlenül lõtte le, mert mögötte futottak el ketten, akiket valóban le akart lõni, csak a lány belefutott a lõvonalba... amúgy nagyjából szerintem azokat lõtték le, akiket akartak... Azért baromi kíváncsi lennék, hogy hogy folytatódik a történet, pl. Kaspar számára...

az biztos h egy és ugyanazon lány volt ???

Nagyon jó film, ez már az elsõ 5 percben kiderült számomra.

***SPOILER***
És az az érdekes, hogy az a lány a parti jelentnél Theához hasonlóan végül otthagyta a többieket ("Ti tényleg perverzek vagytok", vagy valami hasonlót mondott), s végül õk ketten élték túl.