Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: A velencei kalmár

Spoiler
9/10
zolimaci 2013 jún. 04. - 21:46:45 9/10
(13/13)
Nem olyan súlyos elõadás mint az Egyszer élünk, de ez is elég fontos dolgokról szól! Sokan magukra ismerhettek benne. Igazi Mohácsi elõadás. Szerettem! (Az Egyszer élünket soha nem felejtem)
Válasz
7/10
surviver 2013 ápr. 16. - 13:34:38 7/10 Előzmény rumci
(12/13)
Délutáni elõadásnak kellemes. Mohácsitõl ennél jobb színvonalat, erõteljesebb, szuggesztív rendezéseket szoktam meg, de egyszer szórakoztató élmény.
Válasz
10/10
rumci 2013 ápr. 15. - 17:09:02 10/10 Előzmény crucca
(11/13)
Mint láttad, nagyon jókat gondolok errõl az elõadásról. Ritkán nézek meg valamit kétszer, és erre még egyszer elmegyek. De egy 9,5 éves gyereknek semmiképp sem ajánlanám. És nem csak amiatt, hogy igen hosszú. Annyi keserûség, szomorúság van ebben a darabban, annyi durvaságot mutat be, hogy én mindenképp megkímélnék ettõl minden 9,5 évest. (Hogy mennyit értene meg belõle, nem tudom. Jobb esetben keveset, rosszabb esetben többet.)
Válasz
crucca 2013 ápr. 12. - 08:42:21
(10/13)
Szeretnék tanácsot kérni attól, aki látta, hogy egy 9,5 éves kislánynak (aki amúgy elég komoly és érdeklõdõ, sokat olvas) való-e ez a darab, ebben a rendezésben?
A válaszokat elõre is köszönöm!
Válasz
8/10
FElepHánt 2013 márc. 31. - 15:23:32 8/10
(9/13)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
A VELENCEI KALMÁR Mohácsi testvérek Nemzeti Színház
Shylock zsidó, ezt a darabot nehéz az antiszemitizmus megkerülésével eljátszani. Egerben Zsótérnak sikerült, emberi összecsapásokat láttunk, a megalázott uzsorást, szerelmes ifjakat, a fantasztikus észjárású Portiát. Szurkoltunk Ötvös András Antoniójának életéért, de nem érdekelt az alapkérdés, ki zsidó és ki nem az. Katartikus szépségû zsótéri remeklés volt.
A Mohácsi testvérek, 2013 Magyarországában, szándékosan élezték ki a rasszizmus, az intolerancia egyre égetõbb problémáit. A léha aranyifjak megvetik, gyûlölik a zsidót, végsõ szorultságban fordulnak hozzá kölcsönért. Nem sikerül határidõre visszafizetni, a teljesen
fiktív, abszurd, megfogalmazása pillanatában elképzelhetetlen realitású kamatzáradék életbe lép: a lánya szökése miatt õrületbe hajló Shylock nem riadna vissza a nyíltszíni gyilkosságtól sem. Váratlan jogászi csûrcsavar nyomán azonban õt büntetik, aránytalan vagyonelkobzással, gyilkos vallásvesztéssel. Hol itt az igazság? Hol a józan ész? A hatalom birtokosai bármit megtehetnek, az üldözött sorsa a hatványozott tragédia.
Gáspár Sándor, összes manírjától megszabadulva, már elsõ jelenetében megtisztult átéléssel formálja esendõen emberi figuráját. Finom dikciójával sugárzik a a shakespeare-i textus, amelyet az elõadás túlnyomó részében Mohácsiék mai szövegei váltanak fel. Metszõ, éles, kegyetlen hang, a csõcselék frázisai nagyúri álcában. Ahogy mi mondjuk, ahogy nekünk mondják, ahogy a viccelõdõ felszínesség elfedi a gyilkos gyûlöletet. Hevér Gábor Antoniója törvénytisztelõ, /"ez lopás!"/, de a zsidózásban egy követ fúj a dandy-galerivel, talán a felületesen könnyelmû Szatory Dávid az egyetlen, aki legalább megpróbál embermód közeledni a kirekesztetthez.
Teljesen értelmetlen, hogy a kérõk között Shylock i megjelenik, annál találóbb az afrikai herceg /Fehér Tibor/ megalázó megleckéztetése, mintha csak a B-középet látnánk... A dúsgazdag Portia szépségét még elhisszük, ám Radnay Csilla, érthetetlenül gyengédségbe moduláló hangja hiteltelenné teszi bírósági bravúrját. Egészséges lendületû Nerissa komorna /Martinovics Dorina/, elsõ megszólalásától átütõ Bánfalvi Eszter Jessica szerepében. Kitûnõen érzékelteti helyzetének ellentmondásos voltát, a szökésnél elszántan kötelezi el magát. Hiba, hogy a tárgyaláson jelen kell lennie, a "férjem megszökött anyámmal" pedig butyután irreális.
Mohácsi János rendezése, a társulat aktív munkája, Kovács Márton zenéje a megszokott magasságokban szárnyal, a produkció legfõbb erénye azonban az, hogy a végtelenségig lehet beszélni róla. Márpedig az ordas eszmék újraéledése idején, minden szó, minden vita életfontosságú.
Válasz
10/10
rumci 2013 márc. 26. - 13:52:17 10/10 Előzmény utopia
(8/13)
Most már kezdem érteni, mi a gondod az elõadással. És értem, sõt megértem a problémáidat, bár látom, hogy nézõpontunk különbségébõl adódóan nem fogunk tudni egyetérteni.
Mi tagadás, én is nagyon szeretem a Radford-filmet. (Tegnap este, a színházi élmény hatására újra is néztem, pedig láttam már egy párszor.) Azt gondolom, az Antonio–Bassanio-vonal, sokkal inkább Radford (izgalmas) találmánya, mint Shakespeare-é. Szóval – bár nem tagadom – kíváncsi voltam most a Mohácsi-verzió elõtt, hogy ezt felvillantják-e, nem gondolom, hogy bele kellett volna emelni. (Meleg szál meg volt elég.) Neked van egy kiforrott olvasatod a drámáról, amit nagymértékben determinált a Radford-film, és ezt (vagy legalábbis ehhez hasonló jellegût) vártad/vártál Mohácsiéktól. De hát ez már csak azért is lehetetlenség, mert Shakespeare-nek éppen abban áll a nagyszerûsége, hogy nagyon alulspecifikált drámákat írt, tehát rendkívül sok olvasatra, interpretációra ad alapot. De továbbmegyek: a te olvasatod (minthogy az írott szöveg és a film szolgál elsõsorban alapjául) absztraktabb, általános érvényûbb.
A színház azonban (a könyvvel és a filmmel szemben) maga az aktualitás. A jó színház mindenképp. Ebbõl adódóan sokkal konkrétabb olvasatra ad lehetõséget egy konkrét társadalom konkrét idõpontjában konkrét nézõknek színházat csinálni, mint egy világszerte több évtizedre szóló látványos, drága filmprodukciót létrehozni. Mindkettõnek van elõnye, hátránya, de a lényeg: a kettõ más. A színház ereje épp a pillanatnyiságában, a gyorsan elévülõségében van, neki aznap kell nagyot ütnie. És ebben számomra sokkal inkább az olyan (egyébként valószínûleg a shakespeare-i színházi üzem mûködésmódjával abszolút összhangban levõ) apróságok ragadnak magukkal, mint hogy a Shylock Gáspár Sándor mellett szerepel az elõadásban (ráadásul erõteljesen átírt szerepben, nagy hangsúllyal) a lánya, Gáspár Kata, és így a kicsit is bennfentes nézõnek elkerülhetetlenül eszébe jut, hogy Gáspár Kata édesanyja, a szintén kitûnõ színész Bánsági Ildikó mindeközben az Újszínházban játszik. Azt gondolom, a színház az ilyen truvájoktól mûködõképes igazán. (És akkor még beasszociálódik Gáspár révén a régi barát Eperjes, aki pont a szabad szellemet jön kitakarítani a Nemzetibe. Nyilván a film esetében Al Pacino és Jeremy Irons stb. korábbi szerepei, bulvárhírei stb. kopírozódnak rá az értelmezésre, de ez sokkal kevésbé érvényesülhet egy olyan esetben, ahol a nézõk feltehetõ közös elõismerete lényegesen kisebb.)
Amúgy attól, túlértékeled A velencei kalmárt mint irodalmi mûvet. Ez eredetileg egy nem túl fajsúlyos vígjáték volt (ne feledjük, a színmû mint a kánon egyik mûfaja az angolszász hagyományban egyáltalán nem szerepel, de a 19. század végi magyar kiadásban is a vígjátékok közé vannak besorolva a ma színmûnek tartott Shakespeare-darabok). Mélyen egyetértek Spiróval, aki ezt írja a Shakespeare szerepösszevonásai címû, számomra meghatározó fontosságú könyvében: „Szerkezetileg egyszerû darab, ami megfelel annak, hogy valójában szimpla anekdota az alapja, és ha a zsidókérdés késõbb nem vált volna az európai fejlõdés neuralgikus pontjává, ez a mû aligha futott volna be látványos karriert” (190). Ha viszont ez tette fontossá a mûvet, akkor még sincs más lehetõség, mint ennek fényében színre vinni. (Épp ezért volt jó elõtanulmány Mohácsi Jánosnak és a nézõnek is a teljességgel látványtalan A dohány utcai seriff a Jurányiban. Így világosan látja az ember, hogy az aktualitás nem mezei hatásvadászat, hanem épp ellenkezõleg: mélyen átérzett társadalmi felelõsségvállalás az alkotók részérõl.)
Válasz
6/10
Edmond Dantes 2013 márc. 25. - 11:23:06 6/10
(7/13)
A fenti "darabismertetõ"=egy zsidóvicc a színház honlapjáról kölcsönözve: találó...sajnos. Úgy tûnik, szinte mindegy, mit írt a szerzõ, itt egy rendezõi darab (nem rendezõi színház, hanem darab!) állíttatott elõ: Shakespeare&Mohácsi-brothers Kft vállalkozásban. Erõs cselekmény- és színészvezetés helyett (utóbbi pedig néhány színésznél bizony elkelt volna!) kapunk egy szándékoltan (Mohácsisan?) elnyújtott, unalomig ismert szó- és zsidó(zó)viccekkel,poénkodással nettó jó három órányira rétestészta-nyújtott (de az eredeti mûhöz képest jócskán meg is húzott!) lassított filmet, fullasztóan, olykor téblábolósan leülõ elsõ és valamivel jobb, de a produkció egészét felhozni nem képes második résszel. Kár. E tán legproblematikusabb Shakespeare-mûvet úgy gondolom,nem ekképpen kellett volna "21.szd.-ra hangolni", "itthonra-mára aktualizálni", egyáltalán, így elõadni, ha már...A hatásosnak szánt zárókép pedig hatásvadászóra sikeredett. A tizenvalahány évvel ezelõtti Alföldi által rendezett produkció (Budapesti Kamaraszínház) máig emlékezetes maradt. Ez is az marad, csak ellenkezõ elõjellel. És végül, de talán elsõsorban: most is azt írom, amit egy másik színház másik produkciójával kapcsolatban: ÉRTED HARAGSZOM, NEM ELLENED!
Haragról persze szó sincs, "csupán" bosszankodásról, de József Attila ezt az "idevágó" címet adta versének.
Válasz
utopia 2013 márc. 25. - 10:11:28
(6/13)
Éppen nem az volt a gondom, hogy nem értettem meg belõle semmit, hanem hogy szájbarágósan egyértelmû volt a mondanivaló, és ezzel végtelenül leegyszerûsítették az eredeti darab közel sem egyszerû értelemszerkezetét. Elég jól ismerem a darabot és recepcióját, lévén, hogy disszertációfejezetet is írtam a Michael Radford-féle filmadaptációról - bár valószínûleg éppen ezért vagyok elfogult is. De azért az összetettséget, úgy gondolom, nem jogtalanul hiányoltam. Ez a feldolgozás meg sem említi Antonio és Bassanio kapcsolatát, és a darab központi fontosságú motívumát: Antonio szomorúságának okát. Ebben a darabban ezt elintézik annyival, hogy igazat adnak Gratianonak, aki szerint Antonio a tengeren hánykolódó hajói miatt gondterhelt. Antonio híres válasza ("I hold the world but as the world, Gratiano, a stage where every man must play a part, and mine is a sad one.") semmilyen formában nem hangzott el, de nem is foglalkoztak ezzel a szállal a rendezõk. Antoniot gyakorlatilag ugyanúgy állították színpadra, mint a közvetlenül háború utáni rendezések: elvetemült antiszemita, aki gyûlöli Shylockot csak azért, mert zsidó. Ez is egy lehetséges interpretáció, a szöveg megengedi ennek hangsúlyozását is, de csakis más összetevõk rovására. Radford rendezése azért zseniális (szerintem), mert éppen Antonio és Shylock hasonlóságát hangsúlyozza: mindketten magányos kívülállók, akik különbözõ okok miatt, de végül ugyanarra a sorsra jutnak, vagyis egyedül maradnak. Antonio bûne valójában nem a zsidó elleni gyûlölet (ellentétben a velencei barátaival), hanem a közöny, a tapintat teljes hiánya: senki és semmi nem érdekli igazából, csak a szerelme (mikor elviszik az õrök, nagyon jelentõségteljes, amit mond: "Pray God, Bassanio come to see me pay his debt, and then I care not!" - tehát még a saját halálának lehetõsége sem tudja eltölteni bármiféle érzelemmel, csak arra képes gondolni, hogy feláldozhatja magát Bassanioért!) Mohácsiék rendezése visszalépett egy korábbi (nem érvénytelen, csak már meghaladott!) paradigmába. Bár az is igaz, hogy a mai MAgyarországon egy Radford-féle rendezés nem sok hatást tudna elérni, és mivel a fajgyûlölet ma ismét egyike a legsúlyosabb társadalmi problémáknak, lehet, hogy a nagyközönség számára ez az interpertáció jelenleg a (jobb szó híján) "legmegfelelõbb". Én viszont másra, többre vágytam volna, ezért volt csalódás.
Válasz
10/10
rumci 2013 márc. 25. - 02:23:05 10/10 Előzmény utopia
(5/13)
Sajnálom, hogy nem értettél meg az elõadásból semmit. Nem fogom végigmagyarázni, mert úgyis felesleges lenne. Három apróságot azonban muszáj hozzáfûznöm:
1. Mit gondoltál, A velencei kalmár mirõl szól, ha nem a zsidók és nem zsidók közti konfliktusról, antiszemitizmusról, kölcsönös régi sérelmekrõl, bosszúról?
2. Láttál már Mohácsi-színházat? Ha igen, hogy merülhetett fel benned, hogy nem erõsen átdolgozott szöveget fogsz kapni? (Amúgy elég pontosan követték Shakespeare-t. Csak persze nem pusztán a betûjét, hanem a szellemét. Színházat csinálnak, ahogy Shakespeare is ezt tette a Globe-ban.)
3. Shylock nem érthetetlen módon tépkedte a ruháját, hanem meggyászolta a lányát. A vallásos zsidók számára ugyanis (miként ez például a Hegedûs a háztetõn-bõl is tudható) a gyerekük kikeresztelkedése egyet jelent azzal, hogy onnantól kezdve számukra halott. Márpedig a zsidó vallás szerint a gyászoláshoz hozzátartozik a ruha megtépése.
Válasz
1/10
Doktorkotász09 2013 márc. 24. - 15:50:03 1/10
(4/13)
Arról nem is beszélve, hogy amikor a jegyet vásároltuk (a Színház honlapján keresztül), egyértelmûen Shakespeare színdarabként volt reklámozva az elõadás, és nem átiratként, ami nem túl korrekt. Mellesleg, amikor ezt írom, itt a Port-on még mindig Shakespeare színmûveként van megjelölve. Ettõl még persze lehetett volna akár jó is az elõadás, de ez most nem jött össze. Utópia leírása tökéletes.
Válasz
1/10
Doktorkotász09 2013 márc. 24. - 15:37:50 1/10
(3/13)
Sajnos ez az elõadás nem üti meg azt a mércét, ami a Nemzetiben megszokott volt. Nagyon rossz a szöveg (átirat?), sok az öncélú trágár beszéd, tömény aktuálpolitikai odamondogatás, olcsó poénokkal.
Válasz
utopia 2013 márc. 24. - 12:50:54
(2/13)
Én az elõttem szóló elsõ kijelentéséhez csatlakoznék: magam is nagyon sok fantasztikus darabot láttam már a Nemzetiben... Lehet, hogy ezért is volt ekkora csalódás ez a darab:S
Két kulcsszó (/-szószerkezet): olcsó didaxis, funkciótlan fecsegés. Kezdõdik ott a dolog, hogy a múlt hétig (én utoljára kb egy hete néztem) a honlapon az állt címként, hogy "William Shakespeare: A velencei kalmár", és valamikor a hét folyamán ez átváltozott arra, hogy "Mohácsi testvérek Shakespeare után? - A velencei kalmár". OK, átirat lesz, attól még simán lehet jó. De nem. Nagyon nem. Kb az elsõ perc és a második zsidó-vicc után minden nem értelmi fogyatékos levághatta, hogy itt most a fajgyûlöletre lesz kihegyezve a történet, a másik szál elfelejtve. Rendben, léphetünk tovább. De nem léptünk tovább. Totálisan funkciótlan maradt, hogy miért kellett a nyitójelenetnek majdnem háromnegyed óráig tartania, mint ahogy az is, hogy miért kellett az egész velencei társaságnak elmennie megkérni Portia kezét – azon felül, hogy ezzel alkalmuk nyílt 25 percen keresztül idiótán poénkodni a fekete marokkói hercegen. Rendben, a velenceiek bunkók. Megértettük. OK, megpróbáljuk utánozni Shakespeare vaskos szójátékait – de akkor könyörgöm, legalább találjunk ki JÓ vicceket! Különben csak gagyi bohóckodás lesz belõle. És az is lett. A szöktetés jelenetének finom iróniájából is zs-kategóriás amerikai vígjátékokat idézõ bohóckodás lett, a Shylockot pedig egyébként egészen kiválóan játszó, és ezzel magasan a többiek fölé emelkedõ Gáspár Sándor pedig a hazaérkezés jelenetében õrjöngõ fájdalmában érthetetlen módon elkezdte letépkedni a ruháit, majd levette a cipõjét is, és otthagyta a színpad szélén. Vagyis dehogy érthetetlen, csak a hülye nem érti az utalást, de hogy jött ez ehhez a jelenethez? Itt jött a szünet. És mi ketten úgy döntöttünk, még egyszer bõ másfél óra helyett inkább beszélgetünk egy jót.
Válasz
10/10
rumci 2013 márc. 24. - 01:08:52 10/10
(1/13)
Láttam néhány csodálatos elõadást a Nemzetiben az Alföldi-érában (hogy csak a személyes kedvenceimet mondjam: Vadászjelenetek, Egyszer élünk, Tragédia, Hamlet, Johanna, Angyalok, és sorolhatnám még), de ez nálam mindent vert. Igazi mély katarzis (sok apró mellékkatarzissal). Csak hiperlativusokban tudok beszélni róla!
Válasz