Én köszönöm:-)

"a hagyományos nõi értékekrõl (háztartás vezetése, gyereknevelés, a család összetartása) egy szó sem esik bennük."

Ez még a Szürke esetében is erõsen vitatható. :)
Csak el kell jutni a 3. kötetig. :P

Üdv! Szerintem elég sarkító megfogalmazás, ami a cikkben szerepel, hogy ezek a könyvek tanítanak a nõknek. Meg az is, így általánosságban, hogy "a nõknek". Talán azoknak a nõknek, igen, akiknek tetszik A szürke... és a hasonló stílusú regények, ezért fogékonyak a bennük foglaltakra.

Nekem nem tetszik, ergo semmit nem tanultam belõle:-)

Vissza a cikkhez... A családok, vagy fogalmazzunk így, férfiak és nõk mindennapi életét bizony meghatározzák azon emberek, aki a politikában, üzleti/gazdasági életben diktálnak. És lássuk be, elég kevés közöttük a harcos feminista nõnemû lény:-). Inkább férfiak õk, akik nem igazán tûrik meg a nõket a köreikben.
És a másik - kimondott vagy kimondatlan, de valós tény - hogy ezek a nemfeministák nem viselik el, ha egy nõ nõ akar lenni. És most mindegy, milyen pozícióról van szó. Nem a feministák mondják azt, hogy egy önéletrajzban nem, hogy ne említs meg, hanem egyenesen titkold, hogy családod van, esetleg gyereked. A fõnökök körében gyakoribb az erõsebb nem, és elvárják, hogy egy nõ a munkahelyén teljesítsen, ne "az otthonnal jöjjön." Még egy dolog. Elcsépelt, de a mai világban nagyon igaz. Egy fizetésbõl elég nyögvenyelõs kijönni, tehát egy nõ hiába akarna - a feministáknak ellentmondva - háziasszony lenni, a régmúlt, békebeli idõk gyakorlatát követve, nem igazán teheti meg.
Tessék, a naiv bloggerina nyavalygása után, most itt egy háziasszonyos nyavalygás:-). Mert tuti, hogy ebbe is bele lehet kötni majd. Egy olyan nõ véleményébe is, aki igen, visszasírja a régmúltban megszokott szerepeket, a feministákat pedig oda kívánja ahová... Pusztán teoretikusan fogalmazva, nehogy bárki férfiút megbántsak azzal, hogy úgy véli, általánosítok... Vajh a férfiak ebben a mai világunkban nem várják el, hogy az asszony is dolgozzon? A házimunka egyébként sem munka... Hányszor hallani... Nem a feministák szájából:-)

Tehát, úgy gondolom, a mai status quo, nem csak a feministáknak köszönhetõ. Játszottak benne szerepet némely férfiak is, azt hiszem:-) Úgyhogy A szürke nem hibátlan, de a cikk sem:-) Jómagam egyébként nem vagyok férfigyûlölõ, csak próbálok reálisan látni. Mert ez a cikk sajnos nem csak a feministák, hanem a nõk ellen is szól, valami megkeseredett férfiember írhatta:-), talán. A vágóhídi kép is ilyesmire utal. Nem a cikk-kel van gond egyébként, inkább a stílussal, ahogy megfogalmazta az illetõ a mondanivalóját. Valami olyan elfogult furcsa képet fest, mintha a nõk és férfiak egymás ellenségei lennének, vagy annak kéne lenniük, a feministák hibájából. Talán ideje lenne, hogy találjon egy ízlésének megfelelõ nõt, akkor esetleg megváltozna a véleménye a nõkrõl:-)

Szia!

Mivel megtiszteltél azzal, hogy reagáltál az írásomra, és ezt a legkevésbé sem bántó stílusban tetted, így válaszolok néhány gondolat erejéig – bár pont pár napja megfogadtam valami olyasmit, hogy itt személyeskedésbe nem megyek bele.

Az öntudatos jelzõnek örültem, köszönöm. Abban az értelmezésben igaz, hogy vannak céljaim, és általában amit akarok, azt idõvel elérem, maximum kompromisszumokkal. Hogy én hordanám itthon a nadrágot? Kétlem. De felmerült bennem, hogy mindezt vajon arra alapozod-e, hogy a párom megnézett egy filmet a kedvemért? Vagy mert szabadidõmben olvashatok, így a kezembe került a Szürke is? Ha igen, akkor tévedsz, valóban.

Nem a szavaid bántóak, vagy sértõek felém. (Ezekhez egy fórumbejegyzésnél több kell, így ismeretlenül.)

Az általánosító feltételezésed már inkább pengetett meg nálam érzékeny húrokat, Coelho, vagy éppen Gárdonyi említésével. Nem tiszted tudni, hogy legkedveltebb hobbijaim között van az olvasás, amit gyerekkorom óta elõszeretettel ûzök, és tartom valószínûnek, hogy a mértékét tekintve kevesen mondhatják el ugyanezt magukról. Coelho munkásságát nem ismerem, bevallom, hogy még egy könyvét sem olvastam, bár sokszor vettem már a kezembe. A „Coelho-idézet” témakörben számos olyan mondat, mondanivaló akad, amely tetszik, amiben értelmet látok, de a munkásságával közel sem vagyok tisztában, így nem ismerem a stílusát sem. Gárdonyi pedig… Megmosolyogtat, hogy pont õt hoztad fel példaként, nekem, aki szinte kívülrõl tudom az Egri csillagokat, bármikor tudok idézni az Ida regényébõl vagy az Isten rabjaiból, és a megjelent regényei a polcomon sorakoznak a kedvenceim között.

Mióta az eszemet tudom, a szabadidõmben könyveket bújtam, legyen az kötelezõ, vagy akár kortárs irodalom. Tudok mondani olyat, ami nem nyerte el a tetszésemet, de attól még nem zavar, ha másnak az tetszik. Tudok különbséget tenni stílusok, pongyola és igényes megfogalmazás között, de ettõl még számomra lehet szórakoztató, izgalmas, vagy szimplán figyelmemet lekötõ pongyola mû cselekménye is (mint pl. a Szürke-trilógia).

Idõsebb koromban? Azt mondja, vagyok most 32, úgy 9 éves korom óta vagyok könyvmoly, de még nemigen volt olyan könyv a kezemben, amit sikítva dobtam volna el, pedig 21 év távlatában azért lehetett volna ilyen. Tudod miért? Egyrészt, mert jó részük könyvtári volt, így ilyenre nem volt lehetõségem – visszavittem, és kész. Másrészt azért, mert mindaz, amit valaha olvastam, valahol én vagyok. Magamnak hazudnék, ha bármelyiket is letagadnám, hogy valaha foglalkoztam vele. Vannak kevésbé jók köztük, nem vitatom, és tucatjával tudok olyanra is példát felhozni, amiket az évek múltával többször is kézbe vettem (megvettem, pedig már korábban tucatszor is olvastam kölcsönözve) és ezek más és más mondanivalóval bírtak 10 évesen, 20 évesen vagy 30 évesen. Hogy a Szürke melyik kategória lesz, azt majd az idõ eldönti. Nem úgy vettem a kezembe, hogy ez a világirodalom legnagyobb remekmûve, és nem is gondolom róla azt, és valószínûleg nem is ez az, amit akkor ajánlanék, ha bárki megkérdezné, hogy tudok-e egy jó könyvet. Egy csak egy könyv a sok közül, ami engem lekötött.

Ami pedig a linkelt videót illeti: a videón szereplõ fiatalember tartok tõle, sokkal több idõt áldozott a könyvre és ennek a kisfilmnek az elkészítésére (ha olvasta azért, ha háttérkutatással foglalkozott, azért), mint amennyit jómagam, beleértve a 3 kötet elolvasását, a film megnézését, sõt, még az ide begépelt sorokat is. Õt az ilyen formájú véleménynyilvánítás szórakoztatja, engem pedig nem.

„Kedves” statisztika a szóismétlés témája, melynek valósságát nem vitatom (bár az összeszámlálása a szememben kicsit beteges). Ha elolvastad, amit írtam, és megnézted, akkor még olyan dolgokat is tapasztalsz, hogy 1-2 dologban közös nevezõn vagyok a videó készítõjével.

Mindettõl függetlenül, nem szabad elszaladnunk olyan tények mellett, hogy az itt képviselt két véglet érdemben nem fog egymáshoz közelíteni, a köztes út maximum a közömbösség lehet a könyvek/film iránt, sem a kedvelõi, sem az ellenzõi nem engednek a maguk igazából, így közös megegyezésrõl nemigen van mit beszélni. Engem sem lehet az ehhez hasonló videókkal eltántorítani, és valószínûsítem, hogy Te sem fogod jobban megkedvelni az egészet általam.

De engem mindez hidegen hagy, tegnap leírtam a véleményemet, ma pedig válaszoltam, mert megszólítottál. Feleslegesen vitázni pedig nem fogok.

A jókívánságaidat köszönöm, hasonlóakat kívánok viszont! :)

Szia!
Nem akarok bántót írni Rólad, de mivel igen hosszan írtál, csak pár szó.
Az írásodból az látszik, hogy öntudatos csaj lehetsz és valószínûleg Te hordod otthon a nadrágot, akkor is, ha ezt esetleg nem ismered be. :-)
Ha tévednék ezer bocsánat.
Szóval: ha egyszer idõsebb korodban eljutsz arra a szintre, hogy megérted a lenti linkben megfogalmazottak lényegét, sikítva menekülsz ki Te is az ehhez hasonló szennyfilmekrõl és dobod el a könyvet.

Szóval kevesebb Coelho (attól sajnos egyet én is átszenvedtem, utána azt hittem, hogy csak rossz vicc lehet, míg meg nem tudtam, hogy ez az izé ..."író" (?!) amúgy világhírû, jujj...) helyette pl. mondjuk több.....Gárdonyi.

Amúgy biztos csinos és "jófej" lehetsz, ne sértésként vedd amit írtam.
Ja és további boldog párkapcsolatot!


https://www.youtube.com/watch?v=zPwTDv0K0Cw

Az üzenetváltásaik magyarul voltak kiírva :)

Amúgy nekem is pont ez az érzésem van a filmmel kapcsolatban. Aki nem olvasta a könyvet, az nem igazán érthette az egész sztorit, barátnõm is mellettem csak kapkodta a fejét, hogy akkor hogy is jönnek a dolgok, és eleinte nekem is furcsa volt, de miután másodszorra néztem már nem tûnt zavarónak.A szinkron szerintem borzasztó, sokkal élvezhetõbb eredetiben.

Bosszantott, hogy kihagyták Mrs. Jones-t, Ana állásinterjúját, hiszen a következõ részben elég nagy szerepe lesz a munkájának is, furcsálltam, hogy Greyék csónakházából medencés kertet csináltak, és a mellékszereplõk annyi szerepet sem kaptak, mint a könyvben, fõleg Taylornak adtam volna több szerepet, mert számomra csak egy szimpla sofõrnek tûnt. A többit meg már leírtad te is.

Javítás:

Valahogy olyan volt a FILM cselekménysorozata, mintha kívülállóként láttuk volna õket, de semmit nem tudtunk meg a szereplõkrõl ahhoz, hogy bármelyikük célját, karakterét megismerhettük volna.

Jelentem: megnéztem.
Nem, nem moziban (nem voltam bevétel-növelõ tényezõ), hanem csak egy mozis torrent-verziót, de most már elmondhatom, hogy láttam.
Nem pontoztam. Még nem döntöttem el, hogy hány pontot ér.

Egy dolog miatt sajnálom, hogy nem moziélmény volt, miszerint olyan verziót láttam, ahol a felugró ablakokban megjelenõ sms és email szövegekhez nem volt felirat (moziban volt?).

Személyes véleményemhez kapcsolódóan elõre leszögezem, hogy azok táborát erõsítem, akiknek tetszett a könyv, és kíváncsian várták a filmet. A könyv 3 kötetét szünet nélkül olvastam, és mára már hidegen hagy, hogy emiatt más mit gondol rólam, az ízlésemrõl, vagy az intelligenciámról úgy általában.
A filmet a párommal néztem meg, aki elõtt ismert volt a tartalom, és nem azért nézte meg, mert "Valentin nap miatt az asszony ezt kérte", hanem mert olvasni nem szeret, de kíváncsi volt, hogy mi miatt utalgattam többször is a könyvre a könyv elolvasása után.

Mint a legtöbb adaptációról, úgy errõl is elmondható, hogy nem ugyanaz, mint amit az olvasó vár. Az olvasó fejében megjelennek a képek, gondolatok, megelevenednek a szereplõk, ahogy a képzelet megírja azt. A film csak ritka esetben egyezik meg ezzel. A két fõszereplõ személye: pipa. Szerintem küllemre, alakításra egyikükre sem lehet panasz. A helyszínek szintén pipa.

Agyalok rajt úgy egy napja, hogy mi az, ami miatt hiányérzetem maradt a film megnézése után, de azt hiszem, hogy a film legnagyobb gyengéje az összecsapott forgatókönyv. Kevés jelenetet tudok említeni, ami a filmbõl kimaradt, szinte hûen követi a könyv cselekményeit, és mégis azt érzem, hogy ezzel túl sok olyan információt akartak belezsúfolni ebbe a filmbe, amiknek egyébként a 2. és a 3. részben lesz csak jelentõsége, és végeredményképpen elsiklottak a legfõbb konfliktus bemutatása felett. Míg a könyvben 1/1 személyben kapunk információt Ana vívódásairól - nem kicsit kitérve a szüzesség elvesztése, a szerzõdés feltételei, határok, Ana étkezési szokásai, Mrs. Robinson stb. taglalásaira - addig a filmben ezek az információk 1-1 szereplõ által elmondott mondatban vannak jelen, abszolút jelentéktelen dologként. Arról nem is beszélve, hogy a könyvben Christianról sokkal többet megtudunk, ami a filmben sehol sem szerepel, maximum utalás erejéig, de az ugye szintén elveszik a többi, jelentéktelen információ között. Valahogy olyan volt a könyv cselekménysorozata, mintha kívülállóként láttuk volna õket, de semmit nem tudtunk meg a szereplõkrõl ahhoz, hogy bármelyikük célját, karakterét megismerhettük volna.

Szexualitás...
Felesleges vitázni itt azon, hogy szadista-e, vagy hogy milyen a BDSM, és hogy ennek mennyi köze van hozzá. A filmben annyit szerepeltettek, amennyit Hollywood úgy ítélt meg, hogy még szabad a jó ízlés és a szánt mûfaj határain belül. Szintén a könyvre lehet utalni, vagy mutogatni. A filmben láttunk talán 3 jelenetet, amit erre fordítottak. Ez tévesen enged arra következtetni, hogy nem is volt több, holott... És arról nem beszélve, hogy a könyv a fokozatosságra helyezte a hangsúlyt, ahogy Christian bevezeti Anát a világába, nem átlépve bizonyos határokat, amíg a lány nem írja alá a szerzõdést. Nem 3 estérõl beszélünk + némi seggre pacsiról; ha konkrét BDSM játékokig nem is jutottak el a szereplõk, rendszeresen volt rá utalás, téma volt az ilyen együttlétek jellege. Nem beszélve a kettejük között izzó feszültségrõl Mindezt a filmben egy elég szoft verzióra finomították, ami inkább volt megmosolyogtató, mint a könyvhöz hû, gondolom azért, hogy ne verje ki a biztosítékot még jobban a tartalmat ellenzõk között (emiatt kár volt).

Mindezeket azért látom így, mert amíg a filmet néztem, részben olyan szemmel is néztem, mintha nem olvastam volna a könyvet, tekintve hogy érdekelt, hogy tetszik a páromnak. Holott õ azt mondta, hogy követhetõ volt, én arra a belátásra jutottam, hogy a könyv ismerete nélkül nem tudnám értékelni a filmet, mert anélkül hiányos, sõt, sok esetben logikátlanul összerakott jelenetek halmaza.

Míg a könyvben megjelenõ karakterek mindegyikét hozta a film is, jó részük szerepeltetése teljesen felesleges volt, mivel - bár a könyvben mindennek oka volt - a könyv olvasása nélkül megkérdezhetné bárki, hogy ki az az Eliott? Ki az a Mia? Grace? Taylor? Amíg a könyvben mindegyikük - vagy legalábbis a Christiannal való kapcsolatuk - bemutatása által közelebb került az olvasó ahhoz, hogy megértsen bármit is Christianról, addig a filmben abszolút nem tértek ki minderre. A velük forgatott jelenetek szinte mindegyike alatt azt lehetett érezni, hogy ez csak egy idõtartam növelõ valami, de értelme nincs. Hol derült ki bárkinek is a filmbõl, hogy Christian miként viszonyul a testvéreihez (akik egyébként szintén örökbefogadott gyerekek)? Hol derül ki a filmbõl az, hogy Christian rögeszméje Anát jóllakatni?

Mindezeket figyelembe véve számomra hiányos lenne a film, a könyv ismerete nélkül. Persze, ha már mindhárom kötet filmen lesz, és egybe nézi az ember kerek egészként, akkor valószínûleg más a helyzet, de az elsõ rész után éveket várni a befejezésre egy ilyen kezdet után? Maradok a könyvnél, azt hiszem...

További fájdalmas negatívuma a filmnek: KRISZCSÖN és ANASZTÉSA... A szinkron valami katasztrófa!

Szinkron: 2/10
Alaptörténet (könyv): 9/10
Szereplõk: 10/10
Helyszín, fényképezés: 10/10
Zene: 8/10 (csakis azért vontam le 2 pontot, mivel ennek a könyvben nagyobb jelentõsége volt - nem véletlenül)
Adaptáció minõsége/forgatókönyv: 1/10

Egy 7/10 összesítést azért megérdemel.

Kicsit off - és szintén magánvélemény:
Utálom a trilógiában leforgatott filmeket (Alkonyatot elvbõl nem néztem meg, mert vámpíros), ahol éveket kell várni egy folytatásra. Betiltanám. Ha valami nem fér bele 120-150 percbe, abból csinálni kell egy sorozatot, amit egymás után mûsorra tûz egy tv-csatorna. Ja, persze, így nem hozza azt a bevételt, mint egy mozifilm, ezt aláírom, nem vagyok hülye... Csak a végeredmény miatt bosszantó, mint pl. itt is. Adott karaktereknek muszáj volt adni pár snittes szerepet, hogy "megjelenjenek", de egy év múlva, ha jön a folytatás, emléked sem lesz arról, hogy volt itt egy José vagy egy Kate...

Speciel ezért nem néztem meg az Éhezõk viadala 3. részét sem, csak majd a 4. elõtt fogom közvetlenül.

SZEMÉLYES VÉLEMÉNY KÖVETKEZIK!
Ezt a marhaságot, mint ez a film!
Kíváncsi lennék, a napi rekord nézõszámot meddig tudja majd fenntartani, ahogy elterjed a híre, hogy igazából nem sokat tud felmutatni, mint filmes alkotás. Oké, a fényképezés tetszett, volt benne pár jó poén, de a rendezés és a dramaturgia szerintem csapnivaló. Úgy ugrálnak a sztoriban, hogy minél több mindent megmutassanak a történetbõl, hogy közben a két szereplõ lelki vívódásából (aminek a való életben lennie kellene szerintem nem kicsinek, a csaj részérõl pláne), igazából semmi nem látszik. Egy szûz csaj pár nap ismeretség után szétteszi a lábát egy bevallottan durva szexet szeretõ pasinak, és ezt kb. annyival lerendezik, hogy:
-Szûz vagyok.
-Ezen változtatnunk kell.
-Ja, jó, menjünk!

Szóval részemrõl a 10-es skála, szigorúan a filmrõl:
Látvány: 8/10
Zene: 8/10
Rendezés: 6/10
Történet: 2/10
Összesített élményfaktor: 4/10 (majdnem elaludtam rajta)

Üdv! Felmentem egy közösségi oldalra, ott ajánlották ezt a cikket...

http://szabadonebredok.info/egy-pszichologus-a-szurke-otven-arnyalatarol/