A hatalomért, pénzért,pozícióért mindent.?Talán erről szól a film,de van benne némi "érzékenyítés" is a szexuális devianciák iránt.Engem nem fogott meg,sem a mondanivaló,sem a sokszor naturális képi világ.

A Szegény párák után vettem elő ezt a filmet, úgyhogy kifejezetten vártam Lanthimos stílusjegyeit, és nem csalódtam. Gyönyörű képek, jó színészek, furcsa zene, megbotránkoztató szexuális dolgok. Végig lekötött, és csak az utolsó egy perc miatt bosszankodtam picit.

Teljes mértékben egyetértek, bárcsak azelőtt olvastam volna el ezt a kommentet, mielőtt elpazaroltam 2 órát az életemből.

Imádtam a filmet az elejétől a végéig... Viszont nekem egy bajom volt vele, nem tudom ki milyen nyelven látta, de a magyar szinkronnál valami hiba történhetett. A zene és a hangok rendben, hanem amikor beszélnek olyan, mintha víz alatt beszélnének vagy egy dobozban lennének... Más is ezt észrevette?

Unalmas, gyenge film volt. Nekem nem jött át az egész.

A filmet érdemes megnézni, újranézve is tetszett a történet, a szereposztás, a színészi alakítások, a kosztümök, sminkek, helyszín, filmzene is. A főszereplőknek jól állt az adott szerep és jól is játszottak.

Sajnos, csak a díszletek változtak, a lényeg nem sokat.

Amiről ilyen sokat írok, valóban csupán egy szelete annak, amiről a film beszél, szóval jogos, kissé túlszaladtak a gondolataim. Még ha - gondolom - hülyeségek nem is kerültek bele. Egyszerűen tágabb nézőpontból, összefüggésében akartam arról írni, ami engem a filmben leginkább megfogott, konkrétan a királynő alakjáról. Így sikerült, amolyan töriórásan-tanárosan, de talán elbírja a fórum. :)

Laikus, tehát nem történészi szemmel érdekes belegondolni, hogy a történelem során adott állam, birodalom, és bizonyos esetekben akár egy egész kontinens népeinek életét, sorsát, történetét milyen nagy mértékben tudta befolyásolni csupán egyetlen ember akarata, szeszélyei, tehetsége és tehetségtelensége. Monarchiák, diktatúrák, keményebb autokráciák - kezdve a suméroktól egészen a mai Oroszországig és É-Koreáig, kivéve közülük a modern, demokratikus alkotmányos monarchiákat... -: a közös bennük az államfőséget gyakorló ember, akinek teljhatalmát sok esetben a saját szimpla ostobasága, a teljes inkompetenciája, vagy éppen a velejéig romlottsága, a végtelenségig érzéketlen és cinikus, pőre hatalommániája ellenére sem korlátozza, vagy nem képes korlátozni senki és semmi.
A társadalom kiszolgáltatottsága egyetlen ember kényének-kedvének, számos közismert és kevésbé közismert példa volt és van ilyenekre.

Bár Anglia a XVIII. sz. elején már alkotmányos monarchia, még nem volt sem demokrácia, sem a mai értelemben modern, azaz nem volt valódi ellensúlya az államfői hatalomnak. Anna királynő ugyan valamivel kevesebbet szerepel a filmben, mint két kegyence, alakja utóbbiaknál szerintem mégis plasztikusabban, teljesebben van ábrázolva. Ő a fentebbi jelzőkből szinte vegytisztán a teljesen inkompetens fajta: egyáltalán nem romlott és gonosz, nem is okvetlen ostoba, hanem - egy igazságosabb világban - egyszerűen nem hogy országot, birodalmat, de egy icipici kis uradalmat vagy vállalkozást sem szabadna soha irányítania. Mert totálisan tehetségtelen, és emellett van annyira korlátolt, hogy ne fogja fel, épp aktuális kedve szerinti, szeszélyes döntései emberek tíz- és százezreinek életére vannak maradandó negatív hatással.
És ezt bár mentegeti, de nem menti az sem, hogy neki talán egyedülálló módon kijutott a rosszból: a király feleségeként kvázi szülőgép volt, már amikor a 17 terhességéből eljutott egyáltalán a halva, jobb esetben nem halva szülésig... És ez az iszonyú személyes tragédiája őt testileg, lelkileg és mentálisan is összetörte, ami persze nem is meglepő. Így további életében, azaz férje halála után immár utód nélküli királynőként kizárólag a saját testi-lelki bajaival, vágyaival, kedvteléseivel, a szolgákkal-cselédekkel, az intrikákkal, a saját földhözragadt dolgaival volt elgoglalva, mert hiszen csak ennyire volt képes.

Szóval mindez nem menti döntéseinek súlyos következményeit, ám azok valójában sokkal inkább a korabeli rendszer, a kezdetleges, kiforratlan hatalmi struktúra, mondhatni a történelmi szükségszerűség hibái, mint az övé: már van (kétpárti) parlament, van kormányzati apparátus, ám ezek hatalma és ellensúlya még jórészt csak papíron létezik.
Ilyen esetben a társadalom pedig csak reménykedhet, hogy a trónon olyasvalaki ül, aki még ha nem is konyít az állam irányításához, legalább - saját korlátait belátva - hallgat az észérvekre, és azok mentén dönt. Ez egyébként nem kevés, a történelmi emlékezet számos ilyet tart nagy uralkodóként nyilván.

A hozzászólások alapján úgy álltam hozzá, hogy a kornak valamilyen naturalisztikusnak is nevezhető bemutatása lesz, és az is lett. Nincs kétségem, hogy egyáltalán nem alap nélkül, amint még wikipédia-ismertetőből is kivehető, hogy a film valós történelmi eseményeket dolgoz fel. Meggyőzően mutatja be, hogy Abigailnek (Emma Stone), hogy sikerül szinte vert helyzetből kivágnia magát természetesen azzal a gátlástalansággal, ami részben a felszín alatt a kor erkölcseire jellemző. Erre gondolva vélem úgy, hogy sajnos egyáltalán nem mondhatni, hogy a filmnek a mi korunkhoz már semmi köze. A kulisszák sokat változtak, de hogy a lényeg mennyire, az már egy más kérdés. Mégis, amiért erős hiányérzetem támadt, hogy a film azt mutatja be, miként kerül „révbe” Abigail, de hogy ennek milyen következményei lettek a későbbi életére nézve, ez már nem foglalkoztatta a film készítőit, pedig valószínűleg kerekebb lett volna a történtet, ha legalább részben ezt is érzékeltetik.

Egyetértek ezzel a megközelítéssel is.
(De erről a beszélgetésünk spoiler.)

Kimondottan élvezetes történet. Nekem nagyon tetszett a filmezése, és az egész ábrázolása: zene, kosztüm, díszlet. Kb. tökéletes korrajz.
Aki meghökken az ábrázoláson itt-ott, annak hiányosak a történelmi ismeretei és simára borotvált cowboy hősökhöz szokott.

+1 :-)

Kifejezetten látványos, korhű, sok valóságos alappal, remek színészi játékkal, érdemes megnézni és kicsit utánaolvasni.

Rengeteg ízléses, a kort ábrázoló filmet láttam, ez szerintem minden, csak nem az. Mint ahogy egy gasztro műsorban sem mutatják be a hús keletkezését egészen a vágóhídtól, vagy az arab konyhát sem a halal-lal kezdik, úgy itt is lehetett volna mellőzni a temérdek undorító részletet. Ha ez lenne az első élvezhetetlen film hosszú ideje, hát azt mondanám kell, unikum, de így sajnos csak egy újabb bugyuta időrabló film a sok többi mellett.

Érdekes kor a 17. század, ekkor élt-uralkodott XIV. Lajos, a Nap király is. Mivel az idő tájt még nem találták föl az angol vécét, így a főurak és a főasszonyok a palota egyik-másik termének a sarkában ürítettek, így szabadulván meg a bélsaraiktól és a felesleges vizeletüktől. Szolgák hadának dolga volt az azonnali feltakarításuk.
Ami Anna királynőt illeti, ő leszbikus volt mindamellett, hogy 17 gyermeket szült, akiknek többsége halva született ill. korai vetélés miatt meg sem született. Egy gyereke élte túl a csecsemőkort, de hamarosan 11 évesen meghalt ő is. Ezt jelképezi a 17 nyulacska. Szifiliszes volt a férje, György herceg. Utolsó életképtelen gyereke után lett királynő.
Korhű ruhák és enteriőr, kiváló színészi játék 9/10

rommel1944 okt. 05. 23:47:20
Kiváló film...! Ontja a alig elkezdődött 18. század képi, lelki, moralitást mellőző, olykor kegyetlen, olykor a szenvedély és a szexus romlottságának szeplőtelenségét...!
Mind ezt olyan mércével játszadozva teszi a görög rendező, hogy az egyáltalán nem ízléstelen,
sőt, kedves, időnként beleremegünk mi, kívül álló nézők...!!! egyszerűen csak részt szeretnénk venni
az orgiákban, és a szexuális fülledtség háborúskodásában...!

A kedvenc nem lett a kedvencem. Valószínűleg nem fogom többször megnézni annak ellenére, hogy jó filmről beszélünk. Nem egészen értettem, hogy egy történelmileg hiteles műben miért kellett az udvari táncot elbohóckodni. Valószínűtlen továbbá, hogy az udvaroncok szabadszájúsága és tetteik egy része Stuart Anna idejéből származna. Így lett A kedvencből kosztümös történelmi komédia, amit még a nyuszi gyerekek is erősítenek. Ezzel együtt remek színészi alakítások bontják ki a történetet, Anna királynő valódi drámáját.

Nem tudom, hogy mit gondolt a készítő, mit érezhetett a stáb, hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekel. Egyet tudok, én rettenetesen kényelmetlenül éreztem magam, miközben néztük feleségemmel. Gyomorforgató (Nem tudom miért, de folyton a Szerb film, és a Taxidermia ötlött fel bennem, bár egyikre sem hasonlit) zavart a színészi játék, a célok nélkül ábrázolt női homoszexualitás, bosszantó, már már fájdalmasan fülsértő volt a zene kakofóniája, az egész filmet egy öncélú polgárpukkasztásnak éreztem! Pegi 16 helyett siman erte volna a 18 is. Egyszerűen nem tudtam rájönni a bizarr korrajz, és társadalomkritika miért ilyen keretek között jelent meg, erős film lehetne, ha a céltalan undorkeltésre elfecsérelt idő helyett inkább a történelmi részt bontják ki (Báthory Erzsébettől megosztóbb karakter kevés volt a történelemben, Julie Delphy mégis tudta fogyasztható formában tálalni az életét, érdemes lett volna tőle tanácsot kérni mielőtt hozzáláttak ehhez a borzalomhoz)