Km.: Tuznik Natália, Fürjes Anna Csenge, Horváth István, Palerdi András (ének), a Magyar Állami Operaház zenekara és énekkara, vezényel: Madaras Gergely

Beethoven: 9. (d-moll) szimfónia, Op. 125 (Mahler-verzió)

Az OPERA újévét immár 12. alkalommal dominálja a nevezetes 9. szimfónia előadása. Magyarországi bemutatóját anno az az Erkel Ferenc dirigálta, aki az intézmény első főzeneigazgatója volt. Minden évben más remek karmester vezényli e művet, és az OPERA együtteseinél mára nincs, ki jobban tudná ezt az alkotást idehaza, s aki ezáltal erőteljesebben és magabiztosabban tudná megfogalmazni a belefoglalt egyetemes értéket és üzenetet, amiért is e mű valóban tökéletes alkalom egy új év reményteli felütésére. Ám ez az előadás még abban is különlegességet hordoz, hogy ezúttal is belekerül annak a 28 oldalas mahleri jegyzetnek a tartalma, amely a szimfónia több pontján megerősíti a Beethoven-partitúrát. Tulajdonképpen megható és a 9. szimfónia egyediségét, már-már transzcendens jellegét húzza alá a tény, hogy több más szerzőóriás is kedvenc darabjaként tartotta számon: ahogy a jelen hangversenyen használt kottaváltozatot kidolgozó Gustav Mahler, úgy a kétzongorás verziót elkészítő Liszt Ferenc is rajongott a Mester ezen művéért. Richard Wagner ezen alkotást vezényelte első alkalommal Bayreuthban, híres Festspielhausának alapkőletételekor. Még egy legendás művész csatlakozik e nevekhez: Friedrich Schiller, akinek Örömódája képezi a beethoveni szimfónia negyedik tételének szövegét. E formabontó tétel hozza el a vokalitás első, szimfónián belüli megszólalását a zenetörténetben, amikor „mindannyiunk Édesatyja a csillagsátor felett” vigyázza a teremtett emberiséget.