Km.: BArtek-Rozsnyói Judit, Gyódi Norbert, Józsa Dalma (hegedű), Molnár Dorina Anna, Szőcs Emese, Borsi Réka (brácsa), Kertész Endre, Tóth Barnabás (gordonka), Baqais Ádám (elektronika), Vincze Balázs (nagybőgő), vezényel: Tornyai Péter, hangtechnika: Bodnár Vajda Dávid
Baqais Ádám: Paralelonoid (2019)
Baqais Ádám: Something Different (2020)
Baqais Ádám 2018-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerző szakán. Az ezt követő két évben egymás után két ízben is elnyerte a Kodály Zoltán zenei alkotói ösztöndíjat. Szerzői estjén ezek a pályaművek fognak elhangzani először a nagyérdemű előtt.
„A 2019-ben komponált ‘Paralelonoid’ voltaképpen a 2020-as ‘Something Different’ előtanulmányának tekinthető. Mindkét műben előtérbe kerül a multimedialitás, mint alapkoncepció. A művekben szervesen keveredik az akusztikus zene, az elektronikus zene és a performansz-művészet is. Az egyik évről a másikra való kompozíciós eljárás fejlesztésének a lényege többek között az előre megírt elektronikus betétek helyett az élő elektronikai előadásmódban, az elektronikus és akusztikus részek még inkább szerves keveredésében, átfedésében, és a folklór és kortárs zene hangrendszereinek már az alapoknál egy egységes rendszerbe ágyazott, erősen elméleti alapú tervezésében érhető tetten. Az előadói apparátus vonósnégyesből (Paralelonoid) osztott szólamú vonószenekarrá duzzadt (Something Different), és még több elektronikus betét került az egyes akusztikus részek közé/mellé.
Nagy hatással volt a művekre a poszthumanista filozófia gondolatvilága, melyben központi szerepet játszik a mesterséges-organikus, Más-Azonos szembeállítás a legkülönbözőbb aspektusokon keresztül.
A ‘Paralelonoid’ még hagyományosabb kompozíciós technikákat követ, inkább csak motivikus, mikro szinten vonul végig a darabon egy mesterségesen felállított tükörszimmetria-elv egy konstans alaphang körül, míg a darab jól elkülöníthető tételekre, karakterekre, dallamtémákra bontható.
A ‘Something Different’ kérdésfeltevésének lényege abban áll, hogy lehetséges-e olyan öngeneratív rendszert alkotni, amely elég erős elméleti alapokon nyugszik ahhoz, hogy az összefüggések láncolata a szerző által kezdeményezett kezdőlökés megtétele után, állandó felügyelet alatt képes a saját fejlődési irányvonalaiból, tendenciából, makro folyamataiból visszakövetkeztetve mintegy előrefele megírni önmagát. A dallam és kíséret hagyományos kompozíciós technikáját elvetve a grafikus kottakép hűen tükrözi az alapvető gondolatot: zenei folyamatokat, vonulatokat, egymásba át-átcsapó hullámokat, gesztusokat megjeleníteni a hangszercsoportok tömbösített alkalmazásával.
A ‘Más-Azonos’ szembeállítás egy további aspektusa a darabokban az arab zeneelmélet, a ‘makám’, és a nyugati zeneelmélet elemeinek vegyítése. A darabok keletkezését párhuzamosan végigkövette egy kutatómunka, az arab zene skáláinak, ritmikus rendszereinek elemzése és integrálása a művekbe. Ezek a kevert elemek a legkülönbözőbb módokon ütik fel a fejüket mindkét darabban, hol ritmus- vagy dallamtémák, hol a metódust az alapjainál meghatározó mátrixok, hangrendszerek kettős formájában.” (Baqais Ádám)
