78 éves korában elhunyt David Lynch sztárrendező, aki egyedi, lemásolhatatlan látásmódjával kitörölhetetlen nyomot hagyott a filmtörténetben. Lynch hagyatéka valószínűleg sokáig velünk marad. Mi pedig most azon filmjeit, projektjeit gyűjtöttük össze, amelyről néha még a legnagyobb fanok is megfeledkeznek – igazságtalanul. Szóval fekete öveket bekapcsolni: íme a legvadabb, legfurább, földi halandók számára legnehezebben értelmezhető Lynch-projektek!

Még a NASA-nál is róla álmodnak: így gyászolja a világ David Lynch-et

Számtalan híresség rótta le tiszteletét a legendás rendező előtt.

Tovább

1. Dűne (1984)

A Dűne azon kevés David Lynch-filmek közé tartozik, amiket unironikusan egy fősodorbeli blockbusternek szántak. A karrierje elején járó rendezőről valamiért elhitte Dino De Laurentiis producer (valószínűleg Az elefántember megnézése után), hogy képes lesz úgy megfilmesíteni Frank Herbert akkor még megfilmesíthetetlennek hitt regényét, hogy az normális lesz. Nem lett az.

Ha lehetne a Temuról LSD-t rendelni, valószínűleg olyan élmény lenne a trip, mint végigülni ezt az alig értelmezhető sci-fit, ami még elborult művészfilmnek is alig állja meg a helyét, nemhogy közönségszórakoztatásként. Nem is csoda, hogy Lynch későbbi interjúiban sem szívesen beszélt a félregondolt, félrecastingolt, félreforgatott, félresikerült alkotásról. Ha viszont szeretjük Lynch álomszerű stílusát annyira, hogy annak félkész bétaverzióját is értékelni tudjuk, vagy épp nem tudunk betelni az olajos testű, fura kék alsógatyát hordó Sting látványával (amely a Dűne legfontosabb kulturális hagyatéka is), akkor érdemes még egy esélyt adni ennek a feldolgozásnak, vagy épp a még hosszabbra vágott, több mint háromórás rajongói változatok egyikének.

2. Straight Story - Az igaz történet (1999)

A Straight Story-ban az a legfurcsább, hogy igazából semmi furcsa nincs benne – David Lynch-től pedig nem feltétlenül ezt várnánk. A film egy idős veteránról szól, aki útnak indul sztrókon átesett testvére meglátogatására: mivel túlságosan rövidlátó ahhoz, hogy autó volánja mögé engedjék, egy csigalassú fűnyírón kényszerül megtenni a majdnem 400 kilométeres utazást. A realisztikus karakterdráma viszont annyira jól sikerült, hogy Arany Pálma- és Oscar-jelöléseket is begyűjtött. Ki hitte volna, hogy David Lynch akkor is tud nagyot alkotni, amikor elhagyja a védjegyévé vált stílust?

3. Azok a fura PlayStation 2-s reklámok (2000)

Nem az a helyes kérdés, hogy David Lynch miért vállalta be, hogy elkészítse ezeket a rendhagyó reklámokat, hanem az, hogy miért nem dolgozott soha együtt Hideo Kojimával?

4. Időjárás-jelentés (2005-2021)

A legendás rendező talán legkevésbé érthető, legkisebb produkciós értékkel rendelkező “sorozata” volt a 2005-ben induló rendszeres időjárás-jelentése, amely mindazonáltal saját jogán is népes rajongótábort szedett össze az évek során. Az egyes epizódokban Lynch – általában – minden speciális körítés nélkül mondja be a kamerába, hogy épp milyen az idő Los Angeles-ben, azonban többször hozzáteszi sajátos megjegyzéseit, amelyek közül számos bonmot azóta is kering az interneten. Ha végignéznénk a több mint egy évtizeden keresztül futó sorozatot, talán még több rejtett referenciára és diszkrét viccre bukkannánk. Szinte sajnáljuk, hogy a most pusztító Los Angeles-i tűzvészt már nem tudja ilyen stílusban végignarrálni. 

5. Inland Empire (2006)

Ha a Straight Story a legkevésbé lynches Lynch-film, akkor az Inland Empire a leglynchesebb lynchelés, amit David Lynch valaha is lynchelt. Az elejétől a végéig ócska minőségű digitális kamerákkal leforgatott, háromórás opuszban a rendező mindent elvisz a csúcsra, ami valaha jellemezte a filmjeit. Akadnak furcsa alakok, látjuk a hollywoodi álomgyár sötét oldalát, kapunk fenyegető, nehezen elhelyezhető vignettákat is. 

Ha abban reménykednénk, hogy a végére megnyugtató feloldást kap az egyre szürreálisabbá váló sokszereplős sztori, akkor bizony hoppon maradunk. Nem is csoda, hogy a nagyívű alkotás – amelyen a szokásos író-rendező-producer szerep mellett Lynch operatőrként, vágóként és hangmérnökként is dolgozott – volt a rendező utolsó mozifilmje. Ennél többet lehet, hogy még ő sem tudott elmondani a nagyvásznon.

6. What Did Jack Do? (2017)

2006 után Lynch inkább rövidfilmjeire és más projektjeire fókuszált, 2017-ben pedig rajongóit is meglepte azzal, hogy egy streamingóriásnak, a Netflixnek gyártott sajátos stílusú szösszenetet. A What Did Jack Do? igazi egyszemélyes, szerzői alkotás: a filmben a detektívet játszó Lynch vallat egy gyilkossággal gyanúsított majmot, aki szintén Lynch hangján válaszolgat egyre ingerültebben a faggatásra. A fekete-fehér rövidfilm alig 17 perces játékideje inkább a rendező vicces oldalát mutatja meg, de azért észrevesszük benne a nyugtalanító, egzisztencialista felhangokat is.