A Magyar Zene Házában különleges zenei tárlat mutatja be a zene történetének legfontosabb állomásait, európai, illetve magyar fókusszal. Az ősi ritmusoktól elindulva egészen a 21. századig az élet körforgásán keresztül meséli el a zene jelentőségét, végighalad a legfontosabb zenetörténeti fordulópontokon, kiemelve egy-egy ikonikus alkotót.

A Hangdimenziók - Zenei utazások térben is időben című állandó, interaktív kiállítás megtekintésére ajánlott két-három órát szánni. A kiállítás előszeretettel használja a technológia eszközeit és játékosan vonja be a látogatót, hogy új ismereteket nyújtson a zenéről. Egy pár hasznos tanács, hogy páratlan élményben lehessen része:

- Figyeljen a személyes navigátora által megosztott információkra és kövesse az instrukciókat!
- Lassítsa le a lépteit, majd merüljön el a hangok világában!
- Legyen vállakozókedvű! Fedezze fel bátran a térben elhelyezett installációkban rejlő lehetőségeket!
- Menjen közel a vetítésekhez és mélyedjen el a filmekben, személyes történetekben!

A kiállítás által nyújtott teljes élmény átéléséhez érdemes betervezni ezt a két-három órát. Kérjük, hogy a megvásárolt idősávban kezdje a látogatást. A kiállítás megtekintéséhez az ingyenes ruhatár használata kötelező.

„A lelkünkhöz a fülünk van a legközelebb.” (Johann Gottfried Herder, „Kritische Wälder”, 1769)

A Magyar Zene Háza: életfa a ligetben. Arany levelei, karcsú oszlopai révén koronája, törzse van. Most a gyökereknél állunk. Az intézmény innen szívja fel szellemi táplálékát. A gyökerek – mint egy labirintus – összefonódnak. Közöttük sétálunk. Időben és térben nagyon mélyen kezdjük felfedező utunkat: a zene születésénél, majd belekapaszkodunk a magyar népzene és az európai zene gyökereibe. Évszázadokon át követjük a zene életét és azt, hogy mit jelentett a hangok rendezett sora az embereknek, különös tekintettel a magyaroknak Európa fényében, olykor árnyékában. A kiállítás önmagáért beszél, pontosabban zenél, mert amerre fordulunk, mindenütt zenét hallunk. Itt a kiállítás tárgya maga a zene. Hallgass a zenére! – mondhatjuk Shakespeare után szabadon –, de ne csak arra, ami a fejhallgatóból jön, hanem arra is, ami körülötted és benned van. Amikorra majd elérünk napjainkhoz, és sétánk befejeződik, sok hang vésődik be elmédbe és lelkedbe egyaránt.