Bullás József (sz 1958) a kortárs magyar képzőművészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Közel fél évszázados életműve egy nyughatatlan kísérletező, egy folyamatosan vizsgálódó művész munkásságának lenyomata.

Bullás művei a struktúrák és repetitív rendszerek határait kutatják, az észlelésen túli optikai illúziókon alapulnak, a tér- és síkbeli dimenziók lehetőségeit feszegetik. A hagyományos festészeti technikával megfestett, olaj, akril vásznain a festészet klasszikus problémáival foglalkozik, a kompozíció és a tér, az anyagszerűség, a látás és az illúzió kapcsolatait vizsgálja. Színektől vibráló és optikai effektusokkal gazdagított képi világa magában hordozza a virtualitás stílusjegyeit, amelyet a tudatosan szerkesztett kompozíciók és precíz struktúrák tesznek teljessé. Egyedi hangvétele, mesteri szintre fejlesztett technikai megoldásai teszik Őt utánozhatatlanná.

Legújabb festményeit Molnár Vera Mont Sainte-Victorie sorozata inspirálta. Új képeinek alapja egy a csak rá jellemző, ikonikus bullás-rácsszerkezet, amelyeket a hegyek vonulataira emlékeztető elemekkel, majd színátmenetekkel és perspektivikus hatásokkal kombinál. Ezzel minden egyes művével egy olyan vizuális komplexitást hoz létre, ami leginkább a korai digitális vizualitásra emlékeztet. Ezek a festmények a végtelen tér egy szeletét örökítik meg, illuzórikus és repetitív geometrikus alakzatai és az egymásra vetülő térbeli síkok egy új, addig még nem látott dimenziót tárnak fel szemlélői előtt. Kiállított művei alapvetően a tér, a forma és szín összefüggéseinek mélyebb megértéséről is szólnak, ahol az eltűnés és felsejlés, és a valőrök sejtelmessége ütközik a vonalak konkrétságával.

Bullás új festményeire a múlt és jelen kapcsolódásainak vizsgálataként is tekinthetünk, régi vázlatok adják több mű alapját. A tíz – húsz éve született rajzok kapnak most új értelmezést, régi, be nem fejezett festmények pedig új rétegeket és jelentéseket. Bullás ezzel a gesztussal izgalmas átjárásokat, kvázi hidakat képes saját életművén belül létrehozni. Itt most nincsenek grandiózus kijelentések, mintha egy privát notesz a lapjait, a valóság értelmezésének különböző kísérleteit látnánk. A kiállítás központi műve egy 50 x 50 centiméteres festményekből összerakott kép-installáció, amelyet vizsgálhatunk akár a művész több évtizedeken át írt naplójaként, de tekinthetünk úgy is rá, mint egy különleges ablakfolyamra, amely egyszerre enged betekintést Bullás múltjába és jelenébe.

Bullás József 1958-ban született Zalaegerszegen. 2008-ban megkapta a prominens Munkácsy Mihály-díjat. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő tanszékén végzett 1984-ben. Olyan fontos helyeken állított ki munkássága során, mint a XVIII. Sao Paoló-i Biennálé vagy a linzi Ars Electronica. Művei megtalálhatóak többek között a Székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, a szombathelyi Modern Képtárban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Ludwig Múzeumban vagy a Neue Gallery Grazban.