Vannak, akik alig várják, hogy október 31. és december 24. között rommá hallgassák ezeket a modern karácsonyi klasszikusokat, és vannak, akik ki nem állhatják őket. Te melyik csoportba tartozol?
Itt a szezon, ami azt jelenti, hogy a rádióban, üzletekben, plázákban, és nagyjából mindenhol szinte végtelenítve ömlenek ránk a karácsonyi dalok, amiket korábban már ezerszer meghallgattunk, ha akartuk, ha nem. Cikkünkben összeszedtük az öt legmegosztóbb ünnepi slágert, amelyeknek rajongói és gyűlölői is tömegesen akadnak.
5. Paul McCartney: Wonderful Christmastime (1979)
1979-ben a volt Beatle-nek az a vitathatóan fantasztikus ötlete támadt, hogy beírja magát a karácsonyi kánonba minden idők egyik legfurábban hangzó ünnepi nótájával. A lovagi címet is összemuzsikáló zenész egy nehezen érthető szintetizátor+csengettyű alapra fűzte fel a Wonderful Christmastime című számot, amit aztán megvadított még nagyjából minden hangszerrel, ami a felvétel napján épp a keze ügyébe került.
A végeredményt nemcsak a furcsa hangzás, de a fájóan egyszerűcske dalszöveg miatt is lehet utálni. Viszont annak ellenére, hogy a nóta egy fémhulladékon eljátszott ünnepi mondókára emlékeztet, máig megvannak a rajongói: legalábbis nehéz mással magyarázni azt, hogy Sir Paul évente 400-600 ezer dollárnyi pénzt keres a dal lejátszásaival. Így többet hoz számára a konyhára a Wonderful Christmastime, mint a Beatles teljes diszkográfiája, és szinte érthetetlen módon a termékeny művész legjobban tejelő dalának számít.
4. Eartha Kitt: Santa Baby (1953)
Egy 2021-es felmérés szerint a Santa Baby a leggyűlöltebb karácsonyi dal. Ez kevésbé köszönhető az eredeti előadónak, a mindig fantasztikus Eartha Kittnek, inkább a számtalan, különböző hangvételű és minőségű feldolgozás számlájára írható: általuk vált a Santa Baby az egyik legelcsépeltebb, legklisésebb karácsonyi számmá. Természetesen a felelősök közé tartozik a karácsony harmadik legfontosabb személyisége a Jézuska és a Mikulás után, Michael Bublé is: az ő verziója az, amelyet a legborzasztóbb feldolgozásként szokás említeni.
Az eredeti számot sokan azért kritizálták, mert túlságosan szexuális töltetűnek találták a meghitt ünnepi időszakra. A kanos felhangokat azóta több átdolgozó is megpróbálta lejjebb tekerni a dalban, de ezek a próbálkozások inkább zavarodottságot, mint sikert hoztak a közönség részéről. A jobban sikerült feldolgozások közé tartozik Madonna 1987-es verziója, ami viszont ahhoz is hozzájárult, hogy a kétes minőségű dal nem tűnt el a zenetörténet süllyesztőjében, hanem azóta is fel-fel kúszik a hallgatottsági toplistákra az ünnepi időszakokban.
3. Frank Loesser: Baby, It’s Cold Outside (1944)
Ha valakit a szexuális zaklatás és a nők leitatása hoz karácsonyi hangulatba, akkor inkább ne menjen emberek közé, hanem hallgassa rommá otthon Frank Loesser 1944-ben írt dalát, amelyet Bing Crosby-n keresztül Dean Martinon át számtalan zenész és énekes feldolgozott az elmúlt 80 év folyamán. A duett szövege arról szól, hogy a férfi énekes egyre rámenősebben készteti arra női párját, hogy maradjon nála egy romantikusnak szánt együttlétre. A női fél viszont többször is jelzi, hogy kényelmetlen számára a helyzet, és a legszívesebben már menne haza családjához.
A dal mai füllel hallgatva már elképesztően kínos és némileg ijesztő:
nem is csoda, hogy a #MeToo mozgalom elindulása óta egyre kevesebb rádió hajlandó a műsorára tűzni az azelőtt számos verzióban agyonjátszott slágert. A helyzeten az sem segített, amikor 2019-ben John Legend és Kelly Clarkson elkészítették a dal feministának szánt, többek szerint szexuálisan még inkább zavarodott átiratát, amelyben a férfi fél dalszövege paródiába hajlóan hangsúlyozza a beleegyezést olyan sorokkal, mint „It’s your body and your choice”. Az abszurd feldolgozás sem bizonyított mást, minthogy jobb lenne inkább végleg elengedni ezt a karácsonyi nótát: ott van helyette ezer másik.
2. Wham: Last Christmas (1984)
Idén már nem hajózási részvényeket kapsz tőlem karácsonyra, mert last Christmas I gave you MAHART. A Wham klasszikus slágerét nemcsak agyonjátszották, de agyon is parodizálták-poénkodták-mémelték 1984-es debütálása óta, így azóta minden rádióhallgató már véglegesen megszerette, vagy meggyűlölte azt. Aki pedig valamiért csak a Crazy Frog-féle, egészen szürreális feldolgozást ismeri, valószínűleg már örökké gyógyíthatatlan dühöt fog érezni a karácsony és a zene alapvető koncepciói iránt is.
A Last Christmas hírhedt státuszát az elmúlt évek folyamán bebetonozta a Whamageddon nevű karácsonyi játék népszerűsége is. A kihívás célja, hogy az ember kihúzza valahogy a december 1-től december 24-ig tartó időszakot úgy, hogy egyszer sem hallja a Wham dalát, amelybe úton-útfélen bele lehet botlani ebben az időszakban. Emlékezetes, hogy tavaly egy northamptoni DJ bocsánatkérésre kényszerült, amiért kifejezetten azért játszotta le a számot több mint hétezer embernek, hogy mindannyian elveszítsék az azévi Whamageddont. Úgyhogy szerethetjük akármennyire is a Last Christmas-t, ne lepődjünk meg, ha több társaságból is kiutálnak, amikor megpróbáljuk nekik akár csak egyszer is lejátszani azt.
1. Mariah Carey: All I Want for Christmas is You (1994)
Az All I Want for Christmas is You kulturális hatásáról, és az általa minden egyes ünnepi időszakban felkorbácsolt indulatokról akár külön cikket is lehetne írni (amit én tavaly meg is tettem). Nem véletlenül került hát összeállításunk első helyére a dal, amely 1994-es megjelenése óta annyira összefonódott a karácsonnyal, mint John Williams muzsikái a Star Wars-szal, vagy a Where Is My Mind a Harcosok klubjával.
A dal gondoskodott róla, hogy Mariah Carey akkor is milliomos maradhasson, ha valamilyen oknál fogva senki sem hallgatná meg soha többé egyetlen másik számát sem. Az énekes a szám hallatlan népszerűsége óta már tudatosan bele is állt a Karácsony Királynőjének szerepébe, és több évben is előfordult már, hogy különleges előadással, vagy projekttel kedveskedett azon rajongóinak, akik csakazértis ezerszer újrahallgatják a dalt az ünnepek előtt. Az All I Want for Christmas Is You-t ráadásul az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára 2022-ben hozzáadta a nemzeti hangtárhoz, amellyel azt fejezték ki, hogy egy kulturálisan, és/vagy művészetileg jelentős műről van szó.
Egy kritikusa így jellemezte a dalt: „Carey remekműve egy hihetetlenül bravúros filozófiai csel. A karácsony az anyagi, és vonzalmi alapú túlkapások időszaka, a dal mégis szűkszavúan csak egy dologra koncentrál: arra, hogy egy konkrét személlyel, azaz Veled lehessen. Elutasítja az általános szerelem gondolatát a konkrét szerelem javára, egyszerre dacolva a popzenei konvenciókkal, és újraírva azokat. Végtelenül gazdaságosabb kifejezésmóddal és kétségtelenül fülbemászóbb szöveggel
az All I Want for Christmas Is You a karácsonyi vágyakozás egyfajta hegeli dialektikája, amely a bőség és a különlegesség ellentétes fogalmait egy több generációra kiható, fülbemászó dalba csomagolja”.