Következzék néhány zenei kollaboráció a hazai színtérről, mely megterhelőbbnek bizonyult, mint egy kondér mentolos pacal.
Benkő Dániel – Anettka
Ha a tömeges médiatörténeti angolnapusztulás otthonául szolgáló Budapest TV-nek létezett saját Skála Kópéja, az nem más volt, mint Anettka. A műsorvezetőnő multifunkcionális volt, mint egy svájci katonai zsebkés a józsefvárosi piacról: papíron műsorvezető-, médiaoktató-, kritikus- és szexszimbólum-funkcióval is bírt, ám ezek mindegyike egyenként külön bejegyzést érdemelt volna a nézői panaszkönyvben. Csodálkoztunk volna tehát, ha ezek után pont énekesnőként nem mássza meg a dilettantizmus tündérdombját. Ebben pedig a tisztességben megőrült lantművész, Benkő Dániel asszisztált neki, aki ekkoriban kezdett hódolni az „egy szál f*sz az új szmoking” filozófiájának. Mindemellett kiválóan megérezte, hogy gitárfutamai fájóan üresnek hatnak, ha Anettka nem gajdol rájuk, mint egy szüreti bálban lerészegedett tésasszony.
Bangó Margit – Schmuck Andor
Íme, egy kollaboráció a 2010-es évekből, mely megválaszolta a soha, senki által fel nem tett kérdést: vajon hogy nézett volna ki a Mona Lisa, ha egy szélütött szobafestő rápingál egy hupikék tapírt? Tudniillik a Kossuth-díjas Bangó Margit minőségi jazzdalai alá úgy hiányzik Schmuck Andor VHS-narrátorokat megszégyenítő szavalása, mint halotti urnára a Hello Kitty-minta. Azt mindenesetre sejteni véljük, hogy az ominózus kiadvány kampánycélokat szolgált, ennek kapcsán biztosak vagyunk benne: Schmuck nem mentette fel tanácsadói státuszából azt a fél fülére süket, imbecillis kertitörpét, aki pl. erre a performanszra is rávette őt anno.
L.L. Junior – Gesztesi Károly
Valószínűleg senkinek nem kell bemutatni a hatvanas sziauram-nagybácsit, aki a lagzi harmadik órájában odacsapódik a fiatal társasághoz, és némi vőfélyhumor és 30-as évekbeli szlengek („haligali, szorri vagyok, indulandusz”) bevetésével próbál belesimulni az adott közegbe. Nos, Gesztesi Károly minden művészi érdemének elismerése mellett is azt kell mondanunk, hogy L.L. Junior is hasonló szerepre kárhoztatta őt, amikor rávette, hogy gesztipéterezzen pár sort közös duettjükben. Mindezt annak dacára, hogy a „rap mindenkinek jól áll, rappelni mindenki tud” téveszme már korábban is egészen extrém műhibákat eredményezett a magyar könnyűzene műtőjében.
Orsi – Ganxsta Zolee
Nincs kétségünk afelől, hogy mindenki Ganxsta Zoleeja fejében pályafutása során megfordult néhányszor a „hogy az úristenbe’ kerültem én ide?” gondolat. De talán még sosem annyira markánsan, mint amikor először szembesült az Orsi-féle Ha lemegy a nap klipjével. A legenda szerint minden idők legtúljátszottabb sulidiszkós slágerének egzotikus kollaborációja úgy jött létre, hogy Tunyogi Orsi és a Kartel ugyanazon stúdióban rögzítették aktuális lemezüket, és meghívták egymást egy pro- és kontra vendégszereplésre. Hogy ebből melyik fél jött ki jobban, arról lehet némi elképzelésünk, mindenesetre mai füllel hallgatva az Orsi-dal – a Ganxsta-szerzeményekhez hasonlóan – sem makulátlanul polkorrekt. Tudniillik az „egy fiú kell, ki egy kicsit szexis, ha nemet mondok, újrakezdi” sort a South Park Szexuális Zaklatás Pandája mostanság már aligha engedné át a szűrőn.
Kiszel Tünde – Gerencsér Tamás
A keretes szerkezet jegyében visszatérünk az ominózus csatornához, ahol egy körúti gázszivárgás is saját műsort kaphatott, sőt, képernyőképesebbnek bizonyult volna az ott felvonultatott műsorvezetőknél. A Budapest TV-n kezdte karrierjét Kiszel Tünde is, aki tökéletes munkaerőnek bizonyult, ugyanis a televíziózás egyetlen szükséges kompetenciájával sem rendelkezett, de kétségkívül jelenség volt – akárcsak a gömbvillám vagy a spontán emberi öngyulladás. Ennek fényében már-már eleve elrendeltetett volt, hogy zenei produkcióban is kiharcolja magának a trashceleb titulust. A muzikális bubópestis terjesztésében pedig az Anettka Médiaiskola padawanja, Gerencsér Tamás volt segítségére, akivel Benkő Dániel gitárművére énekelték rá Pearl Harbort, Hirosimát és szeptember 11-ét.
