A 10 legemlékezetesebb filmzene John Williamstől

Minden idők legsikeresebb filmzeneszerzője betöltötte 90. életévét. Íme néhány a felbecsülhetetlen jelentőségű életműve legjobb darabjai közül.

A cápa (1975)

Az a bizonyos ikonikus két hang, amitől a mai napig mindenkit kiráz a hideg. Pedig Steven Spielberg eleinte azt hitte, Williams csupán tréfálkozik vele, amikor megmutatta neki. A mozi azonban végül egy következő szintre emelte a karrierjét, miután meghozta második Oscar-díját is, egyben az elsőt, amit a „Legjobb eredeti filmzene” kategóriában kapott meg.

 

Csillagok háborúja (1977)

A melódia, amit az is kívülről dúdol, aki nem rajongója George Lucas franchise-jának. Williams ezzel a művével már Oscar-, Golden Globe-, BAFTA-és Grammy-díjakat is bezsebelhetett és az sem csoda, hogy a filmzene lemez azóta is minden idők legnagyobb példányszámban elkelt szimfonikus albumának számít. Természetesen minden további Star Wars-részben az ő műveit hallhatjuk.

 

Harmadik típusú találkozások (1977)

Ismét egy Spielberg-mozi, benne Williams egyik legkomplexebb, legzseniálisabb műve, ami talán nem olyan könnyen visszadúdolható, mint a többi itt felsorolt mű, azonban ki ne emlékezne a moziban elhangzó öt hangra (ré-mi-dó-dó-szó), amit a tudósok az idegeneknek játszanak le, amikor kommunikálni próbálnak velük? Na, ugye.

 

Superman (1978)

Az Acélember első moziváltozatának indulóját eredetileg Jerry Goldsmith szerezte volna, azonban az utolsó pillanatban végül Williams kapta meg a munkát és milyen jó, hogy így történt, ugyanis a mester egy újabb felejthetetlen klasszikust adott a világnak Richard Donner filmjében.


Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981)

Williams két témát is írt az Indiana Jones-filmek első részéhez, és miután Steven Spielberg mindkettőt használni szerette volna, így összeolvasztották őket, aminek köszönhetően megszületett a ma már legendássá vált filmzene.


E.T., a földönkívüli (1982)

A kedves idegen történetének köszönhetően immáron másodjára dolgozott egy földönkívüli témájú filmen, természetesen ezúttal is Steven Spielberg felkérésére. A mester zenéje nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a furcsa kis lény még szerethetőbb legyen. Olyannyira, hogy ez is Oscart ért neki.

 

Reszkessetek, betörők! (1991)

Meglehet, hogy Kevin már a könyökünkön jön ki minden egyes karácsonykor, viszont azt be kell látnunk, hogy ettől függetlenül maga a mozi, és a filmzene is zseniálisan sikerült. Pedig Williams itt is csak „beugrós” volt, ugyanis Chris Columbus eredetileg Bruce Broughtonnal számolt, de ő az utolsó pillanatban kénytelen volt visszamondani a munkát. A végeredményt tekintve azonban ezt valószínűleg végül senki nem bánta.

 

Jurassic Park (1993)

Megint Spielberg: űrlények után ezúttal azonban dinoszauruszok, a nagyívű zene pedig ismét telitalálat lett. Williams a fő témánál elmondása szerint az ijesztgetés helyett inkább arra törekedett, hogy átadja azt a lenyűgöző és izgalmas érzést, amikor az ember először pillant meg a természetben egy igazi dínót.

 

Schindler listája (1993)

A Jurassic Parkkal szinte egyidőben készítették el Spielberggel minden idők egyik legnagyszerűbb filmalkotását, Williams pedig úgy is érezte, kevés lesz ő a megindító mozihoz. Ezért azt mondta barátjának: „Jobb zeneszerzőre van szükséged nálam ehhez a filmhez.” Mire Spielberg mókásan így válaszolt: „Tudom, de ők már mind halottak.”

El nem tudjuk képzelni, ki lehetett volna megfelelőbb választás nála, és ezzel minden bizonnyal a filmakadémia is így volt, ugyanis Williams bezsebelte vele ötödik Oscar-díját is, amin Itzhak Perlman hátborzongatóan gyönyörű hegedűjátéka hallatán egyáltalán nem csodálkozunk.


Harry Potter és a bölcsek köve (2001)

És még a 2000-es években, egy teljesen új generációt is képes volt lenyűgözni, amikor elkészítette a varázslófiúról szóló történet filmadaptációjának zenéjét. Egy igazi instant modern klasszikus, annyira tipikusan Williams, hogy le sem tagadhatná, hogy köze volt a dologhoz. Legalábbis az első három részhez, de főbb motívumai a későbbi részekben is visszaköszönnek.

 

És ez csak tíz abból a számtalan felejthetetlen filmzenéből, amivel az évek során megajándékozott minket. Hiszen ott van még Az Eastwicki boszorkányok, A Nap birodalma, a Született július 4-én, a Hook, a JFK - A nyitott dosszié, a Sabrina, a Nixon, a Pokoli lecke, a Hét év Tibetben, a Ryan közlegény megmentése, A hazafi, az A.I. – Mesterséges értelem, a Különvélemény, a Kapj el, ha tudsz!, a Terminál, a München, a Világok harca, az Egy gésa emlékiratai vagy a Lincoln, de természetesen még ez a lista sem teljes.

Egészen hihetetlen, hogy egy emberbe hogy szorulhatott ennyi tehetség és zsenialitás. Még az 5 Oscar- és a 24 Grammy-díj sem tükrözi igazán elvitathatatlan érdemeit.

Isten éltesse őt még nagyon sokáig!