Ez a film olyan, mint a Harrison Ford-féle A szökevény, hiszen itt is egy ártatlanul megvádolt orvos kénytelen a hatóságok és elvetemült gyilkosok elől menekülni - csak most a trópusokon!
Van az a fajta film, ahol az álomnyaralásból rémálom lesz – vagy a természet szól közbe, vagy rejtélyes idegenek jelentik a veszélyt, vagy hőseink hoznak rossz döntéseket. A Zsarolás (2017) című dráma az utóbbi kettő kombinációja, de tegyük hozzá gyorsan, hogy a viszonylag ismeretlen film ezen felül is számos meglepetést okoz.
Az orvos Kevin Riley (Eion Bailey) a karib-tengeri családi vakáció során sokat mesél kisfiának a kalózokról és a lakatlan szigeteken elrejtett kincsekről, így amikor motorcsónakot bérelnek, meglátogatnak egy elhagyatott apró szigetet – és mivel a csónak motorja bedöglik, a zátonyon ragadnak, élelem és ivóvíz nélkül. Egy arra haladó halász (Barkhad Abdi) talál rájuk, ám a férfi, látva a család kiszolgáltatott helyzetét, foglyul ejti és magával viszi az apát, hogy minél több pénzt zsaroljon ki belőle a segítség fejében
– hogy aztán egyáltalán ne segítsen, sőt!
Csakhogy Riley kiszabadul és a helyi rendőrséghez fordul, ahol a rendőrkapitány (Danny Glover) azzal vádolja meg, hogy hazudik, és valójában az történt, hogy felbérelt valakit, hogy szabaduljon meg a családjától. Versenyfutás kezdődik az idővel – és a hatóságokkal -, miközben az apa megpróbálja megmenteni feleségét és fiát.
A többek között ból is ismerős Eion Bailey kicsit olyan, mint a szegény ember Paul Ruddja, de főleg azért, mert Ruddot előbb ismertük. Ő is szerethető karakter, talán pont azért, mert nagyon átlagos, mégis van benne valami, amire felfigyel az ember, de ritkán kap főszerepet – most kapott, és élt is a lehetőséggel. A történetben, amely sok mindenben hasonlít a Harrison Ford-féle A szökevényre (1993), csak ugye trópusi környezetben,
ő egyszerre számos ostoba hibát elkövető áldozat és a nehézségeken felülkerekedő hős,
és a film legfőbb erénye, hogy tökéletesen adagolja ezt a két oldalt. És persze ott van a hidegen számító ellenség, aki mindezt nem gonoszságból teszi, hanem „megélhetésből”, és Barkhad Abdi itt hasonló vonalon mozog, mint a filmben, ami híresség tette, vagyis a Phillips kapitány (2013) szomáliai kalózaként – azért a szerepért Oscarra is jelölték. Most is van benne valami hideglelős, talán pont azért, mert tényleg olyan helyről jött, ahol mindez bőven benne volt a „karrierlehetőségek” körében.
