A 2012-es A biztonság záloga története ugyanis nagyon emlékeztet Willis korábbi klasszikusára, A kód neve: Merkúrra, csak itt a kisgyerek kínai, az akció pedig jobban pörög.
Azt szögezzük le, ha egy film olyan, önmagában is értelmetlen, de hangzatos címet kapott, mint A biztonság záloga (2012), akkor ott lehetnek problémák, és jó eséllyel az adott évben nem jelölték Oscarra a produkciót, viszont az is borítékolható, hogy inkább az akción lesz a hangsúly és nem a részletesen kidolgozott forgatókönyvön és a parádés párbeszédeken. Ha ehhez hozzáadjuk azt is, hogy a főszereplő nem más mint Jason Statham, akkor már lehet némi elképzelésünk, hogy mit fogunk kapni: egy ütős, mégis feledhető filmet. Az is lett.
Hősünk, Luke Wright exrendőr (Statham), aki ketrecharcos lett, de egy napon elveszített egy megbundázott mérkőzést, ezért az orosz maffia bosszúból megölte a családját. Luke-ot a véletlen összehozza Mei-jel (Catherine Chan), a kínai kislánnyal, akit ugyanazok a gengszterek üldöznek, akik a családját is megölték. Meiről kiderül, hogy matekzseni, akit a triádok arra kényszerítenek, hogy nekik dolgozzon. A lány egy felbecsülhetetlen értékű kódszámot őriz az emlékezetében, amelyért a triádok, az orosz maffia és a New York-i rendőrség korrupt tagjai akár gyilkolni is képesek. Ugyanis csakis ezzel a kóddal lehet kinyitni egy 30 millió dollárt tartalmazó széfet – ez az eredeti cím, Safe. Luke hadjáratot indít a város alvilága ellen, hogy megmentse az ártatlan lány életét. Az oroszok és a kínaiak mellett persze ott vannak az előbbiek zsoldjában álló korrupt zsaruk is, hősünk egykori kollégái, hogy ne legyen túl egyszerű dolga.
Mindez meglepően hasonlít a Bruce Willis-féle A kód neve: Merkúr (1998) történetére és egyben receptjére: kiégett zsaru a világ ellen egy gyerek védelmében, bár nem kisfiú, hanem egy kínai kislány van itt. Nem mellesleg az őt alakító Catherine Chan adja a film lelkét és szívét, mert remek gyerekszereplő, sosem akar cukiskodni, és tökéletes partner Statham számára. Aki hozza azt, amit hozni szokott, a szigorú nézést, a tömény, de ütős egysoros beszólásokat – ezúttal oroszul is -, és persze a bunyót. És lehet mondani, nyilván jogosan, hogy ez egy tucatfilm tucatsztorival, de ő azért még a tucatfilmekben is jó. Az orosz maffiafőnököt egyébként az azóta elhunyt erdélyi színész, Técsy Sándor alakítja, érezni is a magyar akcentust, amikor oroszul beszél, pedig nem először játszott orosz karaktert.
