Előző héten nagy sikert aratott az összeállításunk azokról az akciósztárokról, akik valójában nem, vagy csak nagyon alap szinten tudnak verekedni. Közéjük tartozik többek között a lajhármozgású David Carradine, aki pont Bruce Lee-t ütötte ki a Kung Fu tévésorozat főszerepéért folyó harcban, Ralph Macchio, a Karate Kid-filmek sztárja és William Shatner, aki annyira bénán harcolt a Star Trekben egy gyíkemberrel, hogy a jelenet ma is mémként kering az interneten. Lássuk a folytatást a hasonló harcművész-antitalentumokról!

Hétfő: Sírok között – Liam Neeson

Liam Neeson a nyugdíjas éveire a Baljós árnyak és az Elrabolva-filmek miatt igen népszerű akciósztár lett. 2014-ben viszont pont a műfaj egykori királya, Steven Seagal mondta róla egy interjúban: Neeson nem egy akciófilmes alkat, hanem drámai színész, nulla küzdősportos múlttal, így még ütni sem tud rendesen. Liam Neeson csak évekkel később hallotta vissza Seagal sértéseit, amire azt válaszolta, hogy komoly ifi bokszolói múltja van, ráadásul az Elrabolva-filmek forgatásán elég keményen kellett edzenie, hogy bírja az akciófilmes tempót.

A 2014-es Sírok között akár a Taken 4 is lehetne: Neeson itt egy magánnyomozónak állt New York-i zsarut alakít. Számára a jó és rossz közötti határvonal már teljesen elmosódott, és a törvény árnyékos oldalán jó pénzért akár drogdílereknek is segít mindenféle vendettákban és maffialeszámolásokban.

Kedd: Reggie imája – Pat Morita

Ki ne emlékezne az 1984-es Karate Kidre, amiben a jóságos Miyagi mester azzal tanítja meg mesterien karatézni a süvölvény Ralp Macchiót, hogy századszorra is lefesteti vele a kerítést és csillogóra políroztatja a kocsiját? A valóságban azonban a Miyagi mestert alakító Pat Morita egyáltalán nem tudott karatézni, mivel egy japán felmenőkkel rendelkező, de már kaliforniai születésű stand up komikus volt, aki a joviális alkata és a veterán tévés múltja miatt kapta meg a bölcs harcművészoktató szerepét.

Az 1996-os Reggie imája egy olyan amerikai focistáról szól, aki feláldozza az ígéretes sportkarrierjét, miután egy gyereket lelőnek egy rossz hírű iskolában, és inkább edzői állást vállal a gettóban, ahol akaratlanul is belekeveredik a helyi bandák háborújába, amikor meg akar menteni egy elrabolt 16 évest. A film érdekessége, hogy az exsportolót egy valódi amerikai focista, Reggie White alakította a filmben (Pat Morita pedig az iskolaigazgatót).

Szerda: Két pasi - meg egy kicsi – Lynda Carter

Lynda Carter úgy volt 1975 és 1979 között Wonder Woman az azonos című tévésorozatban, hogy a mai Csodanővel, Gal Gadot-val ellentétben egy tisztességes ütésre vagy rúgásra sem futotta tőle. Persze ezzel akkoriban nem volt semmi gond, hiszen ez is egy ugyanolyan burleszk elemeket felvonultató, vicces campy marhaság volt, mint a '60-as évek Batman-sorozata.

Lynda Carter a Két pasi meg egy kicsi sorozatban 2013-ban, 62 évesen szerepelt, mint a saját magát alakító, csábító asszony, de közel sem nézett ki ennyinek, nem csoda, ha a történet szerint a férfi főszereplők beleszerettek. A csillagos Wonder Woman-szerkóra utaló, Justice in Star-Spangled Hot Pants című epizód egyébként már abban a 11. évadban ment le, ahol Charlie Sheen helyett Ashton Kutcher alakította a nőcsábász playboyt.

Csütörtök: Star Trek – Fred Williamson

Ha létezik arca a '70-es években divatos blaxploitation zsánernek, akkor az biztosan a nagydarab, pornóbajszos, folyton szivarozó Fred Willamson lenne, aki a fekete gengszterfilmek és ZS-kategóriás sci-fik előtt The Hammer becenéven futott be amerikai focista karriert. Bár az összes filmjében igazi badass karaktert alakított (lásd: Fekete Caesar, Leszámolás Harlemben, New Barbarians, Alkonyattól pirkadatig), bunyózni egyáltalán nem tudott. Csak a koregráfusok, kaszkadőrök, operatőrök és vágók profi összjátékának volt köszönhető, hogy ő lett az olcsó akciófilmek fekete kolosszusa.

Azt viszont valószínűleg csak kevés Star trek-rajongó tudja, hogy Fred Williamson 1969-ben felbukkant egy Star Trek epizódban is: ő játszotta az Anka nevű, nagydarab martalócot, aki foglyul ejtette Kirk kapitányt és Spockot a The Cloud Minders című epizódban.

Péntek: Jackie Brown – Pam Grier

Ha Fred Williamson a blaxploitation műfaj istene, akkor Pam Grier a zsáner istennője, aki olyan kultfilmekben alakított a férfiuralta társadalom ellen fellázadó, öntudatos és harcias nőt, mint a Coffy vagy Foxy Brown. Persze ettől még az akciójelenetei csapnivalóak voltak, de ezekben a filmekben nem is ez volt a lényeg, hanem a trapézgatyák és az afrofrizura, meg hogy végre fekete filmesek forgattak fekete filmrajongóknak olyan alkotásokat, amiket esténként a mozik is vetítettek.

A videotékában felnőtt Tarantino imádta Pam Grier blaxploitation filmjeit, pont ezért adott neki főszerepet az 1997-es Jackie Brownban, aminek még a címe (sőt, néhány sora és a zenéje) is az 1974-es Foxy Brownra utal. A sztorit alighanem mindenki ismeri: Tarantino a kedvenc szerzője, Elmore Leonard Rum Punch című regényét filmesítette meg, amiben egy bűnözőkkel kokettáló stewardess egy mogorva, de romantikus adósságbehajtó (Robert Forster) segítségével próbál meg túljárni a puskát lengető bikinis nőkre gerjedő maffiavezér (Samuel L. Jackson) eszén.