Elég a mélabúból, az önsajnálatból, pörgessük fel a hétvégét pár remekbe szabott akciófilmmel, jövőbeli igazságosztókkal, Keanu Reeves-zel és Justin Timberlake-kel. Igen, vele is!
Péntek: Dredd (2012)
Bíró, esküdt és ítéletvégrehajtó – volt Stallone 1995-ös örökbecsű sisakos sci-fi akciófilmjének mottója, és ezt meg a sisakot meg is hagyták, de nagyon sok mindent megváltoztattak a Karl Urban főszereplésével készült remake-ben. Például baromi feszesre és realistára vették a lidércnyomásos jövőben játszódó akciót, olyan feszesre, hogy öröm nézni a lőpárbajokat és a közelharcot, amit ítéletvégrehajtónk és szöszi újonc segéde emeletről emeletre vív meg egy toronyháznyi gazfickóval. A cél elkapni a Ma-Ma névre hallgató drogbárót (Lena Headey), aki a lassító nevű szerrel mérgezi a világot. A sztori és a kivitelezés is nagyon hasonlít A rajtaütés című, egy évvel korábban kijött kultikus indonéz akciófilmre, de tekintsünk el ettől az apró részlettől, és élvezzük a toronyháznyi adrenalinbombát.
Szombat: Lopott idő (2011)
Szokás Justin Timberlake-et színészként lebecsülni, talán mindössze azért, mert énekesként ruccan át időről-időre erre a területre, pedig van a srácnak érzéke a dologhoz. Jó, nem egy Daniel Day-Lewis, de karizmatikus, és hozza azt, amit elvárnak tőle, ha sokkal többet nem is. Itt egy csóró srácot alakít, aki egy kilátástalan jövőben él, ahol a születésekor mindenkinek a karjába beépítenek egy órát. Ahhoz, hogy valaki huszonöt éves koron túl is éljen, időre van szüksége. A gazdagok megvásárolják az időt, és ezzel örökre fiatalok is maradnak, míg a gettóban kétségbeesett harc folyik minden egyes percért. A gettólakó Will Salas megmenti egy időmilliomos életét, aki cserébe nekiadja az összes idejét. Mindez felkelti az Időrendészek figyelmét, és gyilkossággal gyanúsítják. Will menekülés közben túszul ejti a fiatal, gazdag lányt (Amanda Seyfried), akivel egymásba szeretnek, mi pedig izgulhatunk a néha valószínűtlen, de tempós, izgalmas és fordulatos történeten, ahol a gonoszt örök kedvencünk, Cillian Murphy alakítja.
Vasárnap: John Wick (2014)
Akármekkora sztár is már évtizedek óta, Keanu Reeves valahogy mindig köztes kategória volt. Akciófilmesnek túl kifinomult, művészfilmesnek viszont kissé kommersz, így ritkán kap hozzá valóban illő filmet, de a kaszkadőrből és akciókoreográfusból lett rendező, Chad Stahelski megoldotta a dilemmát, és egy elegáns, stílusos bérgyilkost csinált belőle. Pontosabban visszavonult bérgyilkost, aki kiskutyája halála miatt egykori munkaadói, az amerikai orosz maffia ellen fordul, akik aztán vérdíjat tűznek a fejére, így mindenki Wickre vadászik. A film egy csodásan megkomponált vérontás-balett, ahol a hongkongi akciófilmek mintájára minden mozdulat táncként hat, de a dolog mégis kőkemény és majdnem hihető marad, és amihez egy kissé elvarázsolt világot épített fel a film. A kötelezően érkező folytatás nem hozta ugyanezt a minőséget, de a készülő harmadik részben még reménykedhetünk.
