Korábban is lehetett arról olvasni, hogy az Andy Kaufman életéről szóló Ember a Holdon forgatásán Jim Carrey pokollá tette a stáb életét. A gyártó stúdió, az Universal nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni egyetlen forgatási felvételt sem, mert azok alapján Carrey egy seggfejnek tűnt, és ami azt illeti, joggal gondolták ezt. Chris Smith megrázó dokumentumfilmje, a Jim&Andy: The Great Beyond Carrey ámokfutását dokumentálja - és olykor egészen kínos nézni, miket művelt.

Andy Kaufman minden idők egy legfurcsább komédiása volt, rendkívül speciális humorral. Sőt, tulajdonképpen nem is volt a szó klasszikus értelmében vicces. Az Ember a Holdon nyilván zanzásítva mutatta be az életét, ám azt tökéletesen leszűrhettük belőle, hogy az életművének egyik fő jellemzője mások zavarba ejtése volt, de nevezhetnénk egyszerűen csak trollkodásnak. A popkultúrára és a komédia fejlődésére rendkívül nagy hatással volt, és Jim Carrey is legnagyobb példaképének tartja. Az iránta való tisztelete már-már beteges: a film elején elmeséli, hogy telepatikusan kapcsolatba lépett Kaufmannal, aki a forgatás idejére gyakorlatilag megszállta a testét, és nem volt befolyása afölött, ami azután történt. Ezt teljesen komolyan mondja.

A method acting lényege a teljese átlényegülés: a módszert alkalmazók nem csupán a kamerák előtt, hanem a színfalak mögött is szerepben maradnak. És ez a testük megváltoztatásánál is radikálisabb, mert a személyiségüket is átalakítják -  a legmesszebbre talán Daniel Day-Lewis szokott elmenni, mint amikor A bal lábam mozgásképtelen főszereplőjeként végig kerekesszékben ült, etetni kellett, és ugyanolyan nehézkesen beszélt, mint filmbéli karaktere. Jim Carrey esete annyiban más, hogy átlényegülését nem tökéletes lemásolással, hanem a teste és személyisége teljes megszállásával magyarázza. Nem csupán Andynak hívatta magát, de Jimről egy másik személyként beszélt, és minden tekintetben ugyanúgy viselkedett, mint Kaufman. Kiszámíthatatlan, infantilis, agresszív seggfejjé vált.

A film csak úgy hemzseg a zavarba ejtő jelenetektől, és amikor azt hinnénk, ennél durvább már nem lehet, Carrey rácáfol egy újabb hajmeresztő húzással.  Az elején még hitetlenkednek a stábtagok, vigyorognak, hogy nahát, milyen tökéletesen utánozza Kaufmant, majd egy idő után már tapintani a feszültséget, és végül csendesen viselik, ráhagyják az egészet. Talán a rendezőn, Milos Formanon látszik a leginkább, mennyire megviseli a cirkusz, mert eleinte ő is csak a szemét forgatja, később azonban egészen magába roskad, és szótlanul tűr.

Carrey természetesen magára öltötte Kaufman alteregóját, a kibírhatatlan táncdalénekes, Tony Clifton karakterét is. Láthatjuk, amint egy ízben bepiálva beállít Spielberg irodájába, és hőzöngve keresi a rendezőt - de az szerencsére épp nem tartózkodik bent. Bob Zmuda, Kaufman egykori alkotótársa (a filmben Paul Giamatti játssza) úgy asszisztál ehhez az egész őrülethez, mintha természetesnek venné, hogy régi cimborája tért vissza a túlvilágról. Jerry Lawler pankrátor, aki önmagát alakítja, annak idején megmérkőzött Kaufmannal a ringben (persze az is színjáték volt), és Carrey kitartóan zaklatja, ócsárolja - Lawler kősziklaként viseli, de egy idő után eldurran az agya, és nekiesik Carrey-nek. Később, egy éles jelenetben pedig szó szerint leüti.

De talán az a rész a legdurvább, amelyben elmesélik, hogy Andy Kaufman lánya - aki nevelőszülőknél nőtt fel, és csak a komédiás halála után tudta meg az igazságot - ellátogat a forgatásra, és úgy beszélget egy órán át négyszemközt Carrey-vel, mintha a színész valóban a tulajdon apja lenne.

Elmondták egymásnak, mennyire szeretik a másikat, megbeszélték, miért történt az, ami történt, és hogy ő (Kaufman) hol van most.

Az archív felvételek közben a megöregedett, nagy szakállú Jim Carrey beszél a szerepről, identitásválságról, kiüresedésről.  Arról, hogy mivel színészként folyton más személyiségét ölti magára, egy idő után már azt sem tudja, ki is ő valójában. Összevetve a Kaufmanként tomboló fiatal énjével, szomorú látni, hogy mennyire megtört ember lett, és némely kijelentése alapján gyanús, hogy mintha valami összezavarodott volna az agyában. Az elmúlt években elég keményen bánt vele a sors: barátnője öngyilkossága, majd az azt követő vádaskodások után eltűnt egy időre, hogy a közelmúltban festményeivel, illetve kínos konyhafilozófiai eszmefuttatásaival bukkanjon fel.  

Vajon megzakkant? Talán. De lehet, hogy nem véletlen, hogy épp most mutatták be a dokumentumfilmet az átverésből karriert építő Andy Kaufmanná való átváltozásáról. Lehet, hogy Jim Carrey most is csak szerepet játszik, és jót röhög rajtunk.