Ami nem is háborús film! Az Ég és föld ugyan Stone vietnámi háborús trilógiájának záródarabja, de a történteket nem egy fiatal amerikai katona, hanem egy sok szörnyűségen átesett vietnámi lány szemszögéből mutatja be.
Bár jól jegyzett forgatókönyvíró volt, rendezőként a saját háborús élményeit (is) feldolgozó A szakasz (1986) tette ismertté Oliver Stone-t, majd három évre rá elkészítette második munkáját is a vietnámi háborúról, a Született július 4-én-t. Azt azonban kevesen tudják, hogy Stone trilógiában gondolkodott, és 1993-ban el is készítette a harmadik részt, az Ég és föld azonban nem a fiatal amerikai katonák szemén keresztül láttatja a konfliktust. Talán pont ezért nem is lett sikeres, és ezért is emlékszünk rá kevésbé – talán kissé méltatlanul.
Az Ég és föld egy bizonyos Le Ly Hayslip életének története, a film az ő életrajzi regénye alapján született, bár vannak apró változtatások, és a hősnő is a Le Ly nevet viseli. A fiatal lány valahol egy közép-vietnámi rizstermesztő falucskában él, az itt lakókat nem érdekli a politika, csak a megfelelő termés, ahogy az mindig is volt. A politikát viszont nem érdekli, mit gondolnak az itt élők, először a gerillák jelennek meg, akik a franciák után az amerikaiak és az általuk támogatott dél-vietnámi rezsim ellen harcolnak, majd az ellenfelek is tiszteletüket teszik. A falu és környéke is csatatérré válik, a lányt először a dél-vietnámiak hurcolják el és kínozzák meg kommunistaszimpatizánsként, majd a kommunisták akarják kivégezni, feltételezve, hogy a fogságban árulóvá vált – különben miért engedték volna el, ugyebár. A lány családjával Saigonba menekül, és itt ismerkedik meg egy tengergyalogos tiszttel, aki egészen másként viselkedik vele, mint addig bárki más…
Nyilván a tartalomból is kiderül, hogy nem háborús filmről van szó, még akkor sem, ha valamit azért mégiscsak látunk a háborúból. Talán ezért is bukott meg a film, ami 33 millió dollárért készült, és alig 6 milliót hozott vissza – a nézők Stone-tól a szokásos kemény, férfias történetet várták, és itt nem csak egy nő, hanem egy ázsiai nő nézőpontjából látjuk a megrázó közelmúltat, ahol maga Amerika is bűnrészesnek számított, akárcsak a másik oldal. És ez a nézőpont sok szempontból szokatlan, mert arrafelé sokszor teljesen másként fejezik ki az érzéseiket, másként fejezik ki magukat, és erre jó példa a főszereplőnő, a szintén Vietnámban született, majd onnan menekülve Amerikában letelepült Hiep Thi Le, akinek eszköztelen játékára sok kritikus írta azt, hogy amatőr, csiszolatlan, pedig arról van szó, hogy egyszerűen másként játszik, mint amit megszoktunk. Persze ott van a nagyszerű Tommy Lee Jones, aki talán pont azért passzol annyira hozzá, mert mindig rezzenéstelen arccal játszik, mégis mindig remek.
És emeljünk ki még valakit, a vietnámi apát játszó Haing S. Ngort, aki ekkor már Oscar-díjas volt a Gyilkos mezőkben nyújtott játékáért, és aki egyébként nem vietnámi, hanem kambodzsai, és aki a főhőshöz hasonlóan átélte egy kegyetlen háború és egy még kegyetlenebb rezsim szörnyűségeit, ahonnan az élete kockáztatásával szökött meg, és itt is nagyszerű.
