És A bombák földjén főhőse mégis attól pörög fel, ha legalább egy éles bomba van előtte, de lehet akár egy tucat házilag barkácsolt szerkezet is, amit egy, a szomszéd házból figyelő pasas egy gombnyomással a levegőbe repíthet.
Ez az a film, amiért nem szokás rajongani, sőt. Szeretik kritizálni, sokan, sokfelől. Ott vannak például a Közel-Keletet megjárt veteránok, akik azért ekézik, mert rengeteg benne az olyan hiba, ami az amerikai hadsereg működését és felépítését érinti. A háborús filmeket zabálók a nagy csatákat hiányolják, azok, akik a szovjet hősi eposzokon nőttek fel, amerikai propagandát látnak benne, mások azért nem szeretik, mert nincs világosan követhető története, és persze ott vannak azok, akik azt kifogásolják, hogy a főhős egy s***fej. Egy picit mindenkinek igaza van, A bombák földjén (2008) mégis nagyszerű film, el is mondjuk, miért.
A film hőse egy Irakban dolgozó amerikai tűzszerész osztag legelszántabb és legproduktívabb tagja (a sokszor kicsit irritáló, de itt remek Jeremy Renner), aki adrenalinfüggő. Már rég hazamehetne, de ő egyre csak csinálja és csinálja azt a melót, amibe bármikor belehalhat – ahogy azt elődje is tette rögtön a film elején. Na mármost, a tűzszerészek munkája nem olyan, mint a frontkatonáé – mást ne mondjak, ma, Magyarországon is van dolguk, mert a bombák nem mennek tönkre csak úgy -, még akkor sem, ha Bagdad utcáin bármikor kitörhet a lövöldözés. Ezért aztán nehéz mindezt a klasszikus háborús filmekhez hasonlítani, a hibák pedig annak is köszönhetők, hogy Kathryn Bigelow rendezőnek a főhős sorsa volt a fontos, nem a hadsereg felépítése vagy a rangjelzések. És igen, a főhős néha marhaságot csinál, az őt biztosító katonák agyára megy, mert rendre plusz kockázatot vállal, de ez azért van, mert egy sérült emberről van szó.
Ami az amerikai propagandát illeti, ez legfeljebb annyiban igaz, hogy egy amerikai filmnél elég logikus, hogy amerikai katonák a pozitív hősök, de számos jelenetet tudok mondani, ami pont arról szól, hogy mennyi kárt okoznak az amerikaiak Irakban. Ilyen az, amikor hőseink a Ralph Fiennes vezette zsoldosokkal találkoznak, akik a fejpénzért vadásztak le pár irakit, nem tudjuk, kiket, de látjuk, hogy ezeknek a pasasoknak édes mindegy, élve vagy halva szállítják le az árut. Ami pedig a töredezett sztorit illeti, ez már csak egy ilyen munka. Az erősen epizodikus szerkezetű film meglepő és néhol sokkoló hitelességgel mutatja be mind a veszélyeket, mind a pumpáló adrenalint és bajtársiasságot, ami a munkával jár, és ami erősen addiktív lehet. És higgyük el, ez a háború pontosan ilyen, vagy még rosszabb volt, hiszen a forgatókönyvíró Mark Boal egy tűzszerészosztaggal szerzett élményeit írta meg. Itt nincsenek igazi hősök – ahogy a filmben feltűnő sztárok rövid bemutatkozás után rendre el is hullanak –, a túlélés gyakran csak napok kérdése, a győzelem pedig még a láthatáron sem sejlik.
