Az kissé meglepő, ha egy Robert De Niro-filmnek semmi visszhangja sincsen, sőt, a mozikba sem jut el, pláne úgy, hogy maga az alkotás nem csak akciódús, de más sztárokat is felvonultat.
A hazai moziforgalmazás mentségére mondjuk, hogy 2015-ben egyszerre három Robert De Niro film jött ki, a díjesélyes Joy és a szórakoztató A kezdő, illetve a cikkünk témáját képező A 657-es járat, aminek egyrészt nem főszereplője, másrészt egy negatív figurát alakít, ráadásul egy olyan szerepben, amit, ha úgy vesszük, egyszer már eljátszott, garantáltan jobb minőségben. Merthogy most is egy kaszinóigazgatót játszik erős maffiakapcsolatokkal, akárcsak jóval fiatalabban a Casinóban (1995).
És ha az amerikai filmekből indulok ki, egy kaszinóban bármi megeshet. Például az, hogy az egyik alkalmazott, egy bizonyos Vaughn (Jeffrey Dean Morgan) súlyos beteg lesz, ám nincs pénze a műtétre. Mivel a főnöke nemet mond a kérésére, hogy kölcsönt adjon, a kétségbeesett helyzetben lévő férfi elhatározza, hogy bármi áron, de megszerzi a pénzt, ezért összeáll a kaszinó egy másik alkalmazottjával, hogy kirabolják az intézményt. A rablás ugyan sikerül, a rájuk váró sofőr azonban bepánikol és elhajt, így Vaughn és társa eltérítenek egy városi buszt, és megpróbálnak azzal meglógni. A zsaruk mellett persze a kaszinótulajdonos emberei is a nyomukban vannak, hiszen a lopott pénz valójában a maffiáé.
Mindez úgy indul, mint az Ocean’s Eleven filmek, hiszen egy kaszinót kell kipakolni, majd úgy folytatódik, mint a Féktelenül, hiszen az elrabolt buszról nincs leszállás, de azért ne feledkezzünk meg a korábbi bankrablós, szélhámos vonalról sem. Hősünket ugyanis nemes cél motiválja, de dörzsölt róka, társa (Dave Bautista) pedig kemény, mint a kád széle, szóval van az akciónak és a ravaszságnak mozgástere. Ráadásnak ott van az akciófilm ekkor még hatalmas ígéretének számító üdvöskéje, Gina Carano szimpatikus rendőrjárőrként, és ott van a mostanában ritkán látott, de mindig remek Morris Chestnut is, illetve egy aprócska szerepben Kate Bosworth. És ott van egy csomó olyan fordulat és csavar, amik szinte kötelezőek ebben a műfajban, itt pedig jól vezetik fel és tálalják őket, és még egy nagy meglepetésre is futja a végére. Nem korszakalkotó, de teljesen korrekt darab, és nem is tudom, miért nem hallottunk eddig róla.