Április 22-én, szombaton volt Jack Nicholson 80. születésnapja. A háromszoros Oscar-díjas sztárt már 7 éve nem láthattuk semmiben, és nem is igen fogjuk, mivel pár éve bejelentette: nyugdíjba vonul, mert a memóriaproblémái miatt már képtelen megtanulni a szövegeit (ehhez képest nemrég felröppent a pletyka, hogy ő lesz a Toni Erdmann-remake főszereplője). A Kínai negyed, a Száll a kakukk fészkére és a Batman sztárja biztosan nem unatkozik, hiszen a '90-es évek óta 10 millió dollár alatti gázsi nélkül szóba sem állt a producerekkel, így most bőven van miből kosármeccsekre járni.

Érdekes ugyanakkor, hogy míg Nicholsont lassan egy évtizede maximum az Oscar-gálán láthatjuk, addig a vele szinte egykorú Morgan Freeman (június 1-én lesz 80) és Sir Anthony Hopkins (december 31-én lesz 80) szinte minden évben leforgatnak 2-3 mozifilmet és egy tévés produkciót. Hármójuk filmjeiből válogattuk össze az eheti tévéajánlót.

Hétfő: A kód

Mindig nagyot nevetek, ha valamelyik hollywoodi blockbusterhez ki tudja miért a szélhámosfilm jelző kerül az adatbázisban – A kód esetében viszont pontosan erről van szó. Ebben a 2009-es krimiben Morgan Freeman a világ legsikeresebb, legravaszabb és gyaníthatóan legidősebb, még aktív műkincstolvaját alakítja.

A kifinomult ízlésű, veterán rabló rábeszéli feltörekvő riválisát, Gabrielt (Antonio Banderas) egy közös akcióra, amelynek a tétje 40 millió dollár. A kiszemelt műkincseket azonban biztonságosabb helyen tárolják, mint a Pentagon, és hamar világossá válik, hogy a bejutás teljesen lehetetlen, a kijutás pedig még annál is nehezebb.

Kedd:  A rítus

2010-ben Anthony Hopkins miatt bolydult fel a fél magyar sajtó: A bárányok hallgatnak sztárja Budapestre érkezett, hogy itt forgassa le a „szegény ember Ördögűzője”-ként is emlegetett A rítust. Fővárosunk a filmben természetesen Rómát helyettesítette, Hopkins pedig nagyon jól érezte magát nálunk (bár állítólag egyszer rosszul lett és kórházba kellett vinni).

Ami magát a filmet illeti, tényleg az 1973-as nagy klasszikus felvizezett változata: itt is egy fiatal és egy idős ördögűző próbálja meg kiűzni a csúnyán beszélő Sátánt egy fiatal lányból. Az újonc ördögűzőt Colin O'Donoghue alakítja (elég haloványan), a mestereit, vagyis a gonosz elleni harc nagy veteránjait pedig olyan színészlegendák, mint Ciarán Hinds és Hopkins. De felbukkan a filmben Rutger Hauer is!

Szerda: Kincs ez a nő

Sokan talán nem is tudják, hogy Jack Nicholson milyen remek vígjátékokat csinált régen. A Kincs ez a nő igazi kincs: könnyed szélhámosfilm, ami két olyan fajsúlyos moziklasszikus között készült el, mint a Kínai negyed Száll a kakukk fészkére.

A történet főszereplője Freddie Biggars (Stockard Channing), aki nagy vagyont fog örökölni, így nem csoda, hogy széptevők egész hada ostromolja. Őt azonban csak a jóképű Nicky (Warren Beatty) érdekli, akinek ugyan van már egy felesége, mégis megszökteti a lányt. Az akcióhoz azonban szüksége van egy társra, így némi zsarolással eléri, hogy a nőtlen Oscar (Jack Nicholson) feleségül vegye Freddie-t. A trió Kaliforniába utazik, hogy érvénytelenítsék Nicky házasságát, de közben a lány ráébred, hogy a két széltolónak nem is ő kell, hanem csak a pénze.

Csütörtök: Zorro álarca

Őrület, de lassan 20 éves lesz a mozgókép-történelem egyik legjobb remake-je, az Antonio Banderas-féle Zorro! A nappal spanyol nemesként parolázó, éjjel kaliforniai Robin Hoodként a szegényeket segítő, elnyomó gazdagokat és zsarnokoskodó katonákat megleckéztető Don Diego de la Vega alakja egyidős a filmgyártással: jellegzetes álarcát, kalapját és köpönyegét felvette már Douglas Fairbanks, Guy Williams és Alain Delon is.

Az 1998-as változat egyfelől a régi klasszikusok előtt tiszteleg, másfelől viszont pont az a vicces és lendületes, hamisítatlan családi kalandfilm, mint amilyen az Aladdin, az Irány El Dorado és az első Karib-tenger kalózai voltak. A hasonlóság nem véletlen: a forgatókönyvet a zsáner két avatott mestere, Terry Rossio és Ted Elliott írták. Az viszont igen kevésen múlt, hogy nem Robert Rodriguez lett a rendező és Salma Hayek a megmentésre váró szépség – csakhogy de az ő verziójuk pont azon bukott el, hogy egyáltalán nem lett volna családbarát, sőt! Sokáig úgy volt, hogy Spielberg fogja megrendezni a Zorro álarcát: nála Sean Connery lett volna az idős Zorro, aki kinevel egy fiatal tehetséget (Tom Cruise-t!!!), hogy átvegye tőle a köpenyes igazságosztó szerepét. De Spielberg végül a Ryan közlegényt választotta, és csak producerként szállt be a filmbe. 

Péntek: Farkas

A farkasemberes történetek az elmúlt 100 évben szinte mindig a Drakula-sztorik ellentétei voltak. Ám míg ott egy úriemberként viselkedő, civilizációba vágyó, elátkozott örök romantikus lélek öldöste az embereket, a farkasemberek szinte mind hányattatott sorsú ösztönlények voltak. A vérfarkasos filmekben a farkasemberré válás sokszor az addig elfojtott szexualitás szabadon engedésének allegóriája lett, a szereplők átváltozása pedig szinte mindig a naiv pubertáskorból a felnőttek rideg világába való átlépés idejére esik.

Az 1994-es Farkasban a rendező, Mike Nichols lénygében a saját Oscar-díjas filmjét, a Diploma előtt-et dolgozta át horrorfilmmé. Ott a fiatal Dustin Hoffman jött össze a nála jóval idősebb Mrs. Robinsonnal, itt viszont a korszak bombázója, Michelle Pfeiffer köt ki a kapuzárási pániktól a farkasemberlétbe menekülő Jack Nicholson karjaiban. A szereplőknek itt is a vérfarkaslét oldja meg radikális módon az addigi családi konfliktusait. Nicholson egy kiégett, lecsúszott könyvkiadót alakít, akit megcsal a felesége, ám fenevaddá változva megöli az asszonyt és annak szeretőjét is. Ezután összejön a zsarnokoskodó főnöke lányával (Michelle Pfeiffer), akit szintén vérfarkassá tesz, felszabadítva ezzel az apai elnyomás alól.