Talán mert ez a szegény ember Üvegtigrise, és szeretünk jókat röhögni a tróger Csuja Imrén.
Augusztus végén az is megismerte A mi kis falunk című sorozatot, akinek 5 éve nincs tévéje (de ha lenne, akkor is csak a Spektrumot meg a Mezzót nézné). Az EP-képviselő Morvai Krisztina ugyanis a Pesti Srácok hasábjain indított keresztes hadjáratot az RTL Klubon futó széria ellen, azt sérelmezve, hogy a harmadik éve Pilisszentléleken forgató stáb pont az ő nyaralója előtt kiabálja, hogy „Felvétel! Ennyi!”, élhetetlenné téve ezzel a festői szépségű, csendes kis zsákfalut. Morvai kirohanása nagyot ment a neten, szinte minden újság átvette. Sőt, sorban jelentek meg a helyszíni videóriportok, amikből kiderült: a pilisszentlélekiek többsége kifejezetten örül a forgatócsoportnak, mert elég szép összeget otthagynak náluk, és végre feltették a falut a térképre. Utóbbi miatt a turizmus is fellendült: sokan kifejezetten azért zarándokolnak el Pilisszentlélekre, hogy ezzel a kultikus briósos (vagy inkább szarkupacos?) szoborral, no meg a főszereplőkkel szelfizhessenek.
Nem tudni, mennyire köszönhető a forgatás körüli nyárvégi „botránynak”, de A mi kis falunkkal az RTL Klub ismét megnyerte a nézettségi versenyt szeptember első hétvégéjén. Úgyhogy most már én is kíváncsi voltam, mit szeretnek annyira a népek ezen a sorozaton, és belenéztem egy-két részbe. Bár ne tettem volna.
A mi kis falunk a szegény ember Üvegtigrise.
És ez most nem újságírói túlzás, tényleg így van! Hiszen ugye A mi kis falunkban is Csuja Imre és Reviczky Gábor alakítja a tróger figurákat egy Isten háta mögötti helyen. Sőt, a két produkció rendezője és forgatókönyvírója is ugyanaz, Kapitány Iván, aki annak idején Rudolf Péterrel együtt hozta el nekünk Csoki bácsit, meg a többi világvégi szerencsétlen flótást. Csak sajnos A mi kis falunkon nagyon meglátszik, hogy Rudolf Péter és Búss Gábor Olivér ebben a projektben már nem asszisztáltak Kapitánynak, így ő abból volt kénytelen főzni, amiből tudott.
A sorozat egy kis falu, Pajkaszeg hétköznapjait mutatja be. Csupa olyan derék vidéki emberen keresztül, akik csak egy trágyaszagot és kakaskukorékolást csak a kocsmai sztorizásokból ismerő, nagyvárosi forgatókönyvíró fejéből pattanhat ki, valóságalapja nem sok van. Csuja Imre alakítja a folyton ügyeskedő, suttyó polgármestert, Bánki Gergely a jó szándékú, de balfácán unokaöccsét. Reviczky egy életunt, cinikus körzeti orvos, Szabó Győző a tökkelütött, dagi rendőr – vagyis minden ismert színész ugyanaz a karakter itt is, mint az összes többi hazai gyártású filmben és sorozatban.
Ismerős karakterek, lejárt szavatosságú poénok
Próbaképp becsuktam a szemem, amikor a tróger polgármester beszélt, és hirtelen nem is igazán tudtam eldönteni, hogy most az Üvegtigrist nézem-e, a Rém rendes családot vagy valamelyik Torrente-filmet. Persze Csuja Imre neve ma már egybeforrt ezekkel a sudribunkó karakterekkel, gondolom, mindenki kapásból neki szól, ha egy ilyen karaktert kell életre kelteni a vásznon, a színpadon vagy a szinkronstúdióban. Nincs is ezzel semmi baj, ezért szeretjük. Nekem még azzal sem volt különösebb gondom, hogy Bánki Gergely most is ugyanaz a karakter volt, aki Szily Laci pecás kisfilmjében, mert ő is mindig jól hozza ezt a kicsit szerencsétlen figurát, akinek azért a végén mindig összejönnek a dolgok.
Vagyis A mi kis falunk egy biztonsági játék, nulla frissességgel, megfáradt szellemességgel. Tipikus magyar termék, mint mikor az élelmes vendéglátósok újrahasznosítják az előző napról megmaradt kaját. A körzeti megbízott itt is hülye, mint minden rendőrviccben, a buta melós folyton a kocsmában támasztja a pultot, mint Forgács Péter a Gálvölgyi show-szkeccsekben, és még a kapu előtt ücsörgő nénikék is pont ugyanúgy pletykálják ki a többi falubelit, mint Tábori Nóra és Máthé Erzsi tették anno a Szeszélyes évszakokban. Ismerős figurák mondogatják a lejárt szavatosságú poénjaikat, amin valószínűleg csak azért röhög a néző, mert ő sem hallott mostanában ezeknél jobb viccet. Megérdemeljük, hogy ez legyen a legnézettebb tévéműsorunk.
