Leonardo DiCaprio nem dolgozik akárkivel, és a hétvégén is Martin Scorsese vagy Clint Eastwood filmjeiben láthatjuk, többnyire valóban élt szereplőket játszva el, persze remekül.
Marvin szobája (1996)
Egy évvel a Titanic előtt Leonardo DiCaprio már egy Oscar-jelöléssel a hóna alatt óriási ígéretnek számított, de nem volt még az a gigasztár, aki a süllyedő hajó és a közvetlen előtte kijött Rómeó és Júlia után lett, így nem csoda, hogy a népes szereplőgárdából ő „csak” az egyik főszereplő. Merthogy nagy ívű családi melodrámáról van szó, amelynek két hőse két nővér: az egyik a saját útját járja, a másik súlyos beteg apjukkal maradt – az apa a címbéli Marvin -, de ő is beteg lesz, és csontvelő átültetésre van szüksége, és ebben csak a család segíthet. Leo a másik nővér tinédzser fia, Hank, aki deviáns viselkedése miatt elmegyógyintézetben köt ki. A később szinte nyom nélkül eltűnt Jerry Zaks filmjében Leo olyanokkal játszik együtt, mint Meryl Streep, Diane Keaton és Robert De Niro.
Aviátor (2004)
És ha már Robert De Nirónál tartunk, ő volt évtizedeken át Martin Scorsese kedvenc színésze és egyfajta kabalája, amíg Leonardo DiCaprio fel nem váltotta. Scorsese és ő aztán szépen egymásra találtak, és nem véletlenül osztotta rá a legendás rendező Howard Hughes szerepét. Hughes a XX. század legfigyelemreméltóbb egyéniségei közé tartozott. Sikeres feltalálóként, dörzsölt iparmágnásként és ünnepelt hollywoodi producerként az álmai megvalósításáért a mindenre kész amerikai ideálját testesítette meg, legnagyobb szenvedélye azonban mindenekelőtt a repüléshez fűzte. Martin Scorsese kamerája előtt Hughes életének eredményekben leggazdagabb évei elevenednek meg: a húszas évek közepétől a negyvenes évekig terjedő időszak, ám életének ezen fejezetét a szenvedélyes szerelmi ügyek és a kíméletlen üzleti csatározások is jellemezték.
J. Edgar - Az FBI embere (2011)
Függetlenül attól, ki volt Amerika aktuális elnöke, az ország leghatalmasabb embere J. Edgar Hoover volt. Majd félszáz éven keresztül irányította a Szövetségi Nyomozó Iroda, vagy ahogy mindenki ismeri, az FBI munkáját. Ennek köszönhetően mindenkiről mindent tudott, és a megszerzett információt nem habozott felhasználni, ha a helyzet úgy kívánta. A módszerekben nem válogatott, hogy célját elérje, nemcsak szolgálta, de kénye-kedve szerint alakította is az igazságot. Az emberek – és a politikusok - bámulták és féltek tőle. Clint Eastwood monumentális freskót festett Hoover felemelkedéséről, anyjához fűződő viszonyáról és titokban tartott magánéletéről, León pedig rengeteget dolgozott a maszkmester, hogy az öreg J. Edgart is eljátszhassa.
A Wall Street farkasa (2013)
A Wall Street farkasa azért annyira jó, mert elképesztően pörög benne minden, mintha egy 25 éves rendezte volna, nem olyasvalaki, aki majd’ ötven éve kezdte a pályát – vagy mintha az egész stáb együtt tolta volna a kokót egy meztelen nő fenekéről Jordan Belforttal. Hősünk rendkívül fiatalon átlátszó tőzsdei manipulációval és pénzmosással szerezte mesés vagyonát, aminek egy részét menet közben el is tapsolta. A 80-as évek végére az egyik legnagyobb brókercég tulajdonosa lett, 26 évesen heti 1 millió dollárt keresett, bukása borítékolt volt, csak az volt a kérdés, közben ki kit és hogyan fog elárulni. Leonardo DiCaprio Scorsesével sokadik közös munkájában valósággal szárnyal, Matthew McConaughey két percben is zseniális, és ez a film adta nekünk Margot Robbie–t! Természetesen igaz sztoriról van szó.
