Egy olyan jövőt, ahol egy rakás féleszű repked az űrben, mondván, ők őrzik a Galaxist, ahol bazi nagy alakváltó robotok harcolnak és ahol Christian Bale megbüntet, ha mosolyogsz!
Péntek: A galaxis őrzői (2014)
James Gunn egyszerre csinálta meg az évtized legjobb sci-fijét és legszórakoztatóbb szuperhősfilmjét. Az alapanyag egy viszonylag ismeretlen Marvel képregénysorozat volt, amelynek hőse, a magát Űrlordnak nevező kalandor Peter Quill tulajdonképpen egy lúzer, társai pedig a galaxis söpredéke, a cinikus fegyverbuzi mosómedve, egy élő fára emlékeztető lény, egy veszedelmes bérgyilkosnő és a nem túl okos izomember. És ők pont azért annyira érdekesek, mert nem gáncsnélküli lovagok, nem magasztos célért harcolnak, hanem az irhájukért – és egy különös gömbért, amire mindenki másnak is fáj a foga. Ez a film tette sztárrá Chris Prattet, aki pont olyan, mint maga a sztori: kicsit bumfordi, nem szabad komolyan venni, de vicces és szerethető. A Galaxis őrzői azóta megélt egy folytatást, és hősei hamarosan feltűnnek a Bosszúállók: Végtelen háborúban is.
Szombat: Transformers: A bukottak bosszúja (2009)
Volt idő, amikor a Transformers filmek még nem szakmányban készültek, amikor még számítottak a karakterek, és ki lehetett venni, hogy konkrétan ki kicsoda, amikor az óriás alakváltók egymásnak estek. Ez még az a korszak volt, amikor Mark Walhberg helyett az azóta meghibbant Shia LaBeouf és az azóta eltűnt Megan Fox vitték a filmet, ami valahogy élvezetesebb volt, mint amit ma tolnak az orrunk alá. Konkrétan a második részről van szó, amikor egy Scorpinox nevű álca ellopja legyőzött Megatron holttestét, és föltámasztja halottaiból. Az új életre kelt Megatron és cinkosa, Üstökös bosszút esküszik az Autobotok ellen, és minden korábbinál nagyobb erőt gyűjt, hogy legyőzze az ellenfeleit. Ennyi a sztori, de itt legalább még számítanak a gyarló emberek is!
Vasárnap: Equilibrium - Gyilkos nyugalom (2002)
Kezdjük azzal, hogy itt nyilvánvalóan a három évvel korábban kijött Mátrix koppintásáról van szó, de ha ezt nagyvonalúan magunk mögött tudjuk, akkor egy élvezetes és látványos antiutópiát kapunk. Ami elsősorban a főszereplő Christian Bale miatt izgalmas és különböző akrobatikus harcművészeti elemek miatt látványos. Valahol a 21. században járunk, a harmadik világháború után, amikor minden művészeti forma, sőt érzelem tilos. Hősünk az érzelemmentesítést ellenőrző csapat vezetője, ám egy nap nem veszi be a mindenki számára előírt gyógyszert, ami rést üt emlékezetében és elnyomott érzelmi világában. Úgy dönt, átáll a lázadókhoz, és náluk kamatoztatja eddig megszerzett nem kevés harci tudását. Bár a sztori ma már rendkívül naivnak tűnik, a kivitelezés profi, Bale pedig, aki ekkor már befutott, de még nem számított szupersztárnak, most is nagyon jó.
