A színész nem először játszik híres-hírhedt bűnözőt, de John Dillinger a maga korában igazi szupersztár volt, bukása pedig még a nagy Michael Mannt is megihlette a Közellenségekben.
Ki tudja, miért, de a nagyközönség mindig is szerette a bankrablókat, legalábbis Amerikában, még akkor is, ha azok ártatlan embereket öltek meg. Igaz, a nagy gazdasági világválság és a szesztilalom után sokan gondolhatták azt, hogy ezek a gengszterek csak a gazdagok és a bankok pénzét veszik el, az amerikai álomnak pedig szerves része volt a lehetőségek megragadása. Hát John Dillinger megragadta a lehetőségeket.
Miközben a 30-as évekre a szervezett bűnözés, hála a szesztilalom bevezetőinek rövidlátásának, elképesztő méreteket öltött, még mindig voltak régimódi rosszfiúk, akiknek a csempészés, pénzmosás, a szerencsejátékok lecsapolása, és az ezzel járó megvesztegetés, ügyvédek tartása, röviden egy profi üzlethálózat kiépítése túl melós volt. Nekik egyszerűbb volt berontani egy bankba, majd beugrani egy gyors autóba, esetleg tűzpárbajt vívni a kiérkező rendőrökkel – erre volt ugyebár a kor kedvenc fegyvere, a Thompson-géppisztoly -, majd gyorsan eltűnni. Ezek a bankrablók mind az út mentén vagy egy mezőn kiterítve végezték, kivéve John Dillingert (Johnny Depp). Ő egy mozi előtt kiterítve végezte, amikor szitává lőtték az FBI ügynökei, ennyi luxus megadatott neki – merthogy szerette a csillogást, a szép nőket és a filmeket.
A Közellenségek (2009) legendás rendezője, Michael Mann (Az utolsó mohikán, Szemtől szemben) azzal a nyilvánvaló hendikeppel indult, hogy mindenki tudja a valós történet végét – aki eddig nem tudta, annak mi lőttük le a poént pár sorral feljebb. Ehhez képest kellett megteremtenie azt a kontextust, amitől a bukott gengszter meséje izgalmassá és főleg aktuálissá válik, ő pedig magát az FBI-t tette meg annak a vonatkozási pontnak, amelyhez képest elmeséli ezt a történetet. Adott ugyanis a Szövetségi Nyomozó Iroda vezetője, J. Edgar Hoover (Billy Crudup), aki arra akarta felhasználni a gengszterek elleni hadjáratot, hogy az irodából mindenható szövetségi intézményt csináljon. Nem volt könnyű dolga, mert Dillingert vakmerő szökései, huszáros bankrablásai és számottevő sármja népszerűvé tette az egyszerű emberek szemében.
A Bryan Burrough regényéből készült filmnek ennek megfelelően Hoover vérebe, a minden akadályon áttörő Melvin Purvis (Christian Bale) lesz az antihőse, bár Pulvis nem feltétlenül rossz ember, csak mindenképpen el akarja végezni a rá bízott feladatot. És ott van Dillinger kedvenc barátnője Billie Frechette (Marion Cotillard), aki a cselekmény egyfajta mozgatórugója lesz, hiszen ő a gengszter gyenge pontja, Depp pedig remekül hozza ezt a nehezen bekategorizálható, hidegvérrel gyilkoló, mégis sokszor rokonszenvesnek tűnő figurát, de nem először csinált ilyet. Valamiért vonzzák azok a valós karakterek, akik nyilvánvalóan rossz dolgokat tettek, de akiket sikerült valamennyire kedvező fényben feltüntetni a mozivásznon, mint a Betépve (2001) drogdílere, George Jung esetében.
