Adott egy jóképű fiatal srác, akit összekevernek valakivel, és akit két nagy hatalmú gengszterfőnök is súlyosan megfenyeget, és csúnya dolgokra akar kényszeríteni. Hol a kiút? Alvilági játékok - ma este a tévében!
A Ponyvaregény (1994) bemutatása és persze kisebb mértékben, de a Szóljatok a köpcösnek! (1995) sikere után mindenki csavaros, sikkes, nagyon, de nagyon modern krimiket akart csinálni emlékezetes beszólásokkal, jó zenével, és mindennel, amitől egy produkció menő lehet. Volt akinek sikerült, de a többség csúfos kudarcot vallott, mert hát nem mindenki Quentin Tarantino és nem mindenki dolgozhat fel egy Elmore Leonard regényt. Paul McGuigan (Victor Frankenstein, Wicker Park) rendező sem egy korszakos zseni, inkább amolyan rendes iparosember, de 2006-ban őt is megcsapta a „csináljunk übermenő krimit” szellő – és így született meg az Alvilági játékok.
A magyar cím persze elrejt egy lefordíthatatlan szójátékot az eredetiből, amely így szól: Lucky Number Slevin, amely a főszereplő nevét is rejti. Ő Slevin Kelevra (Josh Hartnett), akinek elbeszéléséből kiderül, hogy a bajok csőstül jönnek. Először
megcsalják, kirabolják, jól megverik,
végül végzetesen összetévesztik a haverjával, merthogy éppen annak lakásában van. Slevin néhány óra leforgása alatt egy gengszterháború közepén találja magát, sarkában a halálos Macska úrral (Bruce Willis). A haver adóssága miatt Főnök (Morgan Freeman) megbízásából meg kell ölnie a rivális banda vezetőjének, a Rabbinak (Sir Ben Kingsley) a fiát, míg a Rabbi 33 ezer dollárt követel tőle. Mindkét helyen az életével fizet, ha a határidő lejár, a helyzet pikantériája pedig az, hogy a két gengszterfőnök két, egymással szemközti toronyházból igyekszik megfigyelni a másik minden mozdulatát. A fiú egyetlen segítsége és reménye a szomszédlány, a szép Lindsey (Lucy Liu), aki nem is sejti, hogy Slevin ki is valójában.
A név, hogy Slevin Kelevra annyira valószínűtlen, hogy csak van mögötte valami. és nyilván a Macska úrat sem hívják így véletlenül, és
vannak itt még olyan gyanús dolgok,
amik megelőlegezik a film végi nagy fordulatot, merthogy van ilyen. Persze nem kell, hogy minden film – ha már Bruce Willisnél járunk – egy Hatodik érzék legyen, és minden lapot arra a nagy csavarra tegyenek fel. Érdemes ezért az egész történetet nézni, a kis csavarokat és a jó párbeszédeket, és persze a színészek alakítását. Bár az Alvilági játékok nem lett kirobbanó siker, az évek során nem „kopott el”, ma is bármikor újranézhető, strapabíró darab nagyon jó nevekkel. A veterán Willis, Kingsley és Freeman helyett azonban a Josh Harnett-Lucy Liu páros viszi el a hátán a filmet, ők a frissebbek, viccesebbek és motiváltabbak.
