Igen, Jean-Claude Van Damme még hétvégén sem pihen, sőt, még pihenés közben sem pihen, hanem spárgából rúgja hason az elefántot, vagy bárkit, aki elvállalja a gonosz szerepét filmjeiben.
Péntek: Oroszlánszív (1990)
Íme, a film, ami összesen öt különböző címen fut a világban, és ugyanennyi féle vágott verzióban, mivel független gyártásban készült, és az vihette haza, aki készpénzzel fizetett, utána pedig a kedves vevő azt csinált a kópiával, amit csak akart. És még így is a Van Damme rajongók egyik nagy kedvencéről van szó, a magyar címbéli oroszlán szó pedig hősünk nevéből adódik, akit Lyon Gualtier-nak hívnak, és JCVD szereti az ilyen neveket, mert akkor eleve nem kell magyarázni masszív francia akcentusát. Szóval Lyon egy különleges feladatokra kiképzett katonatiszt, aki megszökik az idegenlégióból, és egy fillér nélkül érkezik Amerikába. Csakhogy a testvére, akit drogkereskedők támadtak meg, élet-halál között lebeg, a gyógyíttatása rengeteg pénz, ezért Lyon benevez egy magas díjazású küzdősport versenyre. Vajon ez a rész honnan ismerős nekünk?
A legjobb komment a filmhez: OLYAN TETKÓT AKAROK, AMILYEN LYON MELLKASÁN VAN A FILMBEN. SZERINTEM IGEN ÁLLAT. DE ELÕSZÖR GYÚRNI KÉNE EGY KICSIT.
Szombat: Bosszú mindhalálig (2007)
Van Damme ebben a filmjében nem indul illegális, vérre menő küzdősport versenyen, sőt, itt kérem komoly színészkedésre adta a fejét, és ne tessék nevetni, mert ez egyáltalán nem áll neki rosszul. És mihez kell az igazi színésztudomány? Drogfüggő szemétládát játszani, az ilyenért még Oscart is adnak, na jó, nem neki. Antony Stowe heroinfüggő korrupt zsaru, akit mindenki gyűlöl, még saját felesége is. Feladatául kapja, hogy elfogja ex-partnerét (Stephen Rea, egy igazán jó színész), aki a rendőrséget elhagyva a helyi szervezett bűnözés vezetője lett. Ám az illető sem rest, ráküldi embereit hősünkre, akik fejbelövik úgy, hogy hónapokra kómába esik. Amikor felébred, eldönti, hogy megpróbál jobb ember, apa és férj lenni. És persze bosszút akar állni, mert mégiscsak egy JCVD filmről van szó.
A legjobb komment a filmhez: „Amikor beakaszt a biliárdon a csajnak, az elég rövidre sikerült jelenet... ;)”
Vasárnap: A kalandor (1996)
Ezt a filmet nagyjából ugyanaz a lendület vezette, mint Van Damme két évvel későbbi, másik „kosztümös” darabját, A légióst (1998), csak kicsit színesebb a háttér, egzotikusabbak a helyszínek és a karakterek, mint JCVD korábbi filmjeiben, azzal a különbséggel, hogy ezt most ő is rendezte. És azzal a további különbséggel, hogy itt egy kicsit szakállas, hiszen a világot járja, gyakran mostoha körülmények között, és még a villanyborotva előtti időkben járunk. Hősünk valamikor a húszas-harmincas évek táján a lepusztult New York-i külvárosból eljut a Távol-Keletre, egészen a legendák övezte Tibetig. Emberrablók fogságába kerül, fegyvercsempészek rabszolgának adják, illegális bokszmeccseken játszik, majd úgy dönt, részt vesz a halálos kimenetelű ghan-gheng küzdősport versenyen. Vajon nyerni fog?
A legjobb komment a filmhez: „Egyedül a filmben azt bírtam amikor a japán hústorony a mellét megmozgatta poénból...”
