Igen, a világ legismertebb kung-fu bohócának is lehetnek olyan különleges képességei, amelyek miatt ellenfeleinek komolyan aggódnia kell, és bizony ő is tud véresen komoly lenni.
Jackie Chan irtózatos mennyiségű filmet készít, és függetlenül attól, hogy azok éppen milyen korszakban játszódnak, a legtöbb meglehetősen hasonlít a másikra. Merthogy általában azt hozza, amiért annyira szeretjük, ami híresség tette, a hétköznapi pasast, aki helyenként bénázik, de valahogy bénázás közben is briliáns módon veri le sorra a rosszfiúkat, amihez némi akrobatikát és számos meghökkentő hétköznapi tárgyat használ fel. Csakhogy már ő sem a régi, így fizikailag sem képes már minden kunsztra, és nyilván ő sem akarja örökké ismételni önmagát, így időnként bevállal egy-egy sokkal komolyabb munkát, történelmi filmet vagy drámát, esetleg olyan drámába oltott politikai thrillert, mint Az idegen (2017).
Ezt a filmet kivételesen nem Jackie Chanre írták, hiszen az Aranyszem és a Casino Royale című Bond-mozikat is jegyző Martin Campbell Stephen Leather 1992-ben kiadott The Chinaman című regénye alapján rendezte. És Campbell nyilván nem véletlenül vállalta Az idegent, hiszen így újra együtt dolgozhatott az egykori 007-es Pierce Brosnannel, de róla egy kicsit később, előbb nézzük meg, kit is játszik Jackie. Egy Ngoc Minh Quan nevű férfit, aki Londonban egy kínai étterem társtulajdonosa, aki egy bombamerényletben, amit a Valódi IRA nevű terrorcsoport követ el, elveszíti lányát. Mivel felesége meghalt, és két gyermeke is gyilkosság áldozata lett évekkel ezelőtt, mindent feladva a merénylők nyomába ered. Mivel a rendőrség nem segít egy „idegennek”, a saját kezébe veszi a nyomozást, és itt kerülnek elő azok a bizonyos különleges képességek, és itt derül ki, honnan a név, ami félig kínai, félig vietnami.
Quan ugyanis vietnami kínai kisebbséghez, a nungokhoz tartozik, akik a vietnami háború idején több más kisebbséghez hasonlóan – mint a Clint Eastwood rendezte Gran Torinóban megismert hmongok – az amerikai különleges erők oldalán harcoltak. És Quan felhasználja ezeket a képességeket, a kiszemelt célpont pedig az észak-írországi ügyekért felelős minisztere (természetesen ő Brosnan), aki egykor maga is az IRA tagja volt, és akiről tudni lehet, hogy egy nagy manipulátor, azt azonban nem, hogy milyen mértékben van köze az ügyhöz. Hősünk azonban lassan, de biztosan kideríti az igazságot, leszámolva mindenkivel, akinek köze volt a merénylethez. És ez tényleg olyan, mint egy klasszikus darab Liam Neesontől az Elrabolva szériával, ráadásul a téma is stimmel, hiszen Neeson észak-ír születésű, csak itt egy kicsit több a csavar, több a politika, de ez mit sem von le az akció értékéből és izgalmából. Mert az nagyon ott van most is!
