Javában zajlik a magyar film második kosztümös korszaka, a hatvanas évek után ismét a történelmünk dicsőségesebb vagy a mostaninál is viharvertebb korszakához nyúlnak vissza a tűz közeli producerek. Az új Egri csillagokra vagy Az aranyemberhez hasonló klasszikusokra egyelőre várnunk kell – a Hadikot legfeljebb lábjegyzetként lehet a hazai filmtörténelemnek ebben a fejezetében említeni, a csapnivaló Aranybulla-sorozatot pedig tekintsük inkább meg nem történtnek.

Legyen szó magyar vagy külföldi produkciókról, a kosztümös műfaj receptjének első tétele, hogy „végy annyi pénzt, amennyit csak tudsz”, mert szükség lesz rá a korhű jelmezekhez és díszletekhez. A második, nem kötelező, de javallott összetevő az erős irodalmi alapanyag. A Hadikban ebből csak az egyik volt meg, a Madarász Isti által rendezett Tündérkert viszont mindkét rubrikát kipipálhatja, az új nyolcrészes magyar sorozat ugyanis több mint kétmilliárd forintból és Móricz Zsigmond azonos című regényéből készült, Tasnádi István és Bereményi Géza közreműködésével.

Az Erdély-trilógia első része papíron ideális alapanyag egy olyan szériához, amit a felvezető interjúkban és a marketinganyagokban egyszerre hasonlítottak a Trónok harcához és a Kártyavárhoz, a cselekmény ugyanis a politikai csatározások körül forog, és tele van izgalmas fordulatokkal, ármánykodásokkal, nemzeti sorskérdésekkel, plusz szerelmi játszmákkal. A központi mag is méregerős: két, merőben ellentétes karakter küzdelme, az egyik sarokban Báthory Gábor, a forrófejű, az életet két kanállal habzsoló, csapodár erdélyi fejedelem, a másikban pedig a megfontolt, felelősségteljes, a feleségéhez hűséges Bethlen Gábor, akik szövetségesekből lesznek riválisok, miközben körülöttük különféle frakciók, kiskirályok, haszonlesők sütögetik a saját pecsenyéjüket.

Az első két epizód alapján ítélve az alkotók egyik legmeglepőbb és legbátrabb húzása, hogy erős ecsetvonásokkal festik meg a két főszereplőt, de leginkább Báthoryt. A Katona Péter Dániel által (kiválóan) alakított fiatal férfi csak annyira rokonszenves, mint Nicholas Hoult Péter cárja a Nagy Katalin – A kezdetekben vagy a Trónok harca bármelyik antihőse, de éppen ettől izgalmas. Az ugyan nincs kétségbe vonva, hogy Erdély javát akarja, de elsősorban a kisebbségi érzés által motivált bizonyítási vágy mozgatja, ami a vezetői tapasztalatlanságával párosulva már az első részben súlyos bonyodalmakhoz vezet, miközben Bethlen talán a kelleténél is óvatosabb és idealistább. Olyan felállás ez, amit nyugodtan lehet akár aktuálpolitikai prizmán keresztül is nézni.

Az alkotók másik váratlan, de annál kellemesebb dramaturgiai döntése, hogy

az egymással marakodó férfiak mellett a női karakterek majdnem ugyanannyi teret kapnak.

Ilyen Báthory elhanyagolt felesége, Palotsai Anna (Dobos Evelin), aki egyre közelebb kerül Bethlenhez, Báthory szeretőjének, Imreffynének (Parti Nóra) is jut néhány hangsúlyos jelenet, a Gáspár Kata által alakított vonzó özvegy, Török Kata a cselekmény egyik fő katalizátora lesz, a regényből szinte teljesen kimaradó Báthory Erzsébet (Szamosi Zsófia) pedig külön szálat kap Báthory húgával, Annával (Szőke Abigél) együtt.

Az alaphelyzet tehát ígéretes, és az első két rész alapján követhető is, hogy ki, mikor és ki ellen áskálódik vagy kivel akar szövetségre lépni, a kérdés már csak az, hogy sikerült-e  mindezt úgy becsomagolni, hogy az egyszeri néző a főműsoridőben futó kereskedelmi sorozatok helyett inkább a mintaként belőtt amerikai produkciókra asszociáljon. A válasz az, hogy igen is, meg nem. A hazai szinten kimagaslónak számító büdzsé ellenére érezhető a szintkülönbség egy Trónok harcához viszonyítva, a díszletbelsők ugyan meggyőzőek, de a statiszták számán és a külső helyszíneken azért meglátszanak a korlátozottabb lehetőségek – Kolozsvárból például szinte semmit nem látunk.

Viszont, ha HBO-féle presztízsprodukciónak nem is menne el a széria, már ami a külsőségeket illeti, a Netflix kosztümös kínálatának középső polcáról nem lógna ki, a fényképezés és a világítás ugyanis profi (operatőr: Garai Gábor), a jelmezek meggyőzőek, Balogh Ferenc Jr. zenéje pedig kissé generikus, de a célnak megfelel. Kapunk néhány szexjelenetet és pár véresebb pillanatot is, de ezek egyelőre mintha csak illusztrációs célokat szolgálnának, erősítve a Trónok harcás-párhuzamokat, illetve bizonyítandó, hogy lám, ilyet is tudnak és mernek egy közszolgálati adóra készítendő produkcióban. A fülledtség és a nyers erőszak helyett így inkább az intrika dominál, ami vállalható kompromisszum, tekintve, hogy

a Tündérkert legerősebb aspektusa a casting.

Ha tartja a folytatás is az első két epizód színvonalát, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy az új magyar kosztümreneszánsz eddigi legjobb produkcióját láthatjuk.

Október 13-án indul a Tündérkert című magyar kalandfilmsorozat a Duna tévén

Október 13-án, pénteken este 21 órakor dupla epizóddal debütál a Tündérkert című magyar kalandfilmsorozat.

Még több infó