1999 januárjában mutatták be az HBO egyik legnépszerűbb sorozatának, a Maffiózóknak az első részét. Ez hivatalosan a pilot epizód, de a DVD-kiadáson a sorozat címét kapta: „The Sopranos”. Bár a Maffiózók csak a második olyan, egyórás sorozat, ami HBO saját gyártásban készül, mégis mindenki jobban emlékszik rá, mint az Oz című börtönsorozatra (igaz, hogy a Szex és New Yorkot fél évvel korábban mutatták be, de az részenként 25 perc, és egészen más a formátuma). A Maffiózók nem csak egy ötletes sorozat, hanem alapjaiban változtatta meg a televíziózást.

A 6 évadot, összesen 86 részt megélt sorozatot David Chase találta ki, aki már húsz éve dolgozott a szakmában, és két Emmy-díjat is nyert, mielőtt belefogott a Maffiózókba.

Az alapkoncepció eredetileg egy filmhez készült, aminek főszereplője egy maffiózó, aki terápiára jár, mivel gondjai vannak az anyjával.

Chase a menedzsere, Lloyd Braun hatására fejlesztette sorozattá az ötletet, ami igazából nem is olyan bonyolult, és talán pont ettől olyan remek: Chase a saját családjának életvitelét ültette át a maffia világába. Az HBO akkori elnöke, Chris Albrecht így foglalta össze a Maffiózókat:

„Azt mondtam magamnak, ez a sorozat egy fickóról szól, aki 40 múlt. Örökölt egy vállalkozást az édesapjától. Megpróbálja azt átvinni a modern időkbe. Vállalja az ezzel járó minden felelősséget. Van egy basáskodó anyja, akitől megpróbál függetlenedni. Annak ellenére, hogy szereti a feleségét, van egy szeretője is. Van két tinédzserkorú gyereke, és meg kell küzdenie mindazzal, ami együtt jár velük. Aggódik, depressziós, és azért kezd bele a terápiába, mert azt keresi, mi is az értelme az ő saját életének. Azt gondoltam: az egyetlen különbség közte és mindenki más között, hogy ő New Jersey Donja.”

A Maffiózók azonban nem csak hatalmas kritikai és anyagi siker volt az HBO-nak, de alapjaiban változtatta meg a televíziózási szokásokat. Lássuk, miként!

Mozifilmes minőség a tévében

A Maffiózók előtt hatalmas szakadék tátongott a mozi és televízió közt. Ma már kifejezetten sikk egy nagynevű színésznek sorozatban szerepelni, de negyedszázada ez még nem így volt: a filmszínészek nem mertek sorozatban szerepelni. Ez a ’90-es évek végén kezdett megváltozni: ekkor történt például, hogy Brad Pitt szerepet vállalat a Jóbarátokban. A Maffiózókban is filmszínészek játszottak, igaz, akkor még ismeretlen filmszínészek: a főszereplőt, Tony Sopranót alakító James Gandolfini is szimpla karakterszínész volt előtte (legnagyobb szerepe a Tiszta románcban volt, amiben a maffia bérgyilkosát alakította). David Chase tehát nem a kis képernyőben gondolkodott, és ehhez

mozifilmes színészekkel és mozifilmes minőségben készítette el a sorozatot.

A Maffiózók olyan volt, mint a televízió első 13 órás filmje, amiből minden héten egy-egy órát láthattak a nézők – jóval az előtt, hogy a kábeltévén szokássá váltak volna a 13 részes évadok.

Bevezette a televízió világába a nagy narratívákat

A Maffiózók a kis képernyős történetek elbeszélési módját is forradalmasította. Ahhoz, hogy ezt átlássuk, kicsit messzebbről kell indulni: a tévé a rádióból fejlődött ki, ami azt is jelentette, hogy a hallgatókból lett nézőket rövid történetekkel kötötték le. Hosszabb távú, átívelő narratívája csak a szappanoperáknak volt, a főműsoridőben vetített krimik/vígjátékok/rémtörténetek minden része egy-egy lezárt sztori volt.

A Maffiózók kizökkentette a nézőket a komfortzónájukból,

mivel egy olyan sorozat volt, ami hétről hétre mozis narratívát, rétegzett karaktereket és bonyolult viszonyokat mutatott a tévében.

Egy antihőst tett meg főszereplőnek

Tony Soprano egy éltre megágyazott minden későbbi antagonistának, aki főszerepet kapott egy sorozatban. Ma már nem szokatlan, hogy egy antihős történetét követjük a sorozatban, de amikor a Maffiózókat bemutatták, leesett a nézők álla: a televízió korábban nem feszegette így az etikai határokat. Az HBO azonban elmosta ezt a határt.

A nézők olyan, kidolgozott karakterekkel találkoztak, akik jóval emberibbek voltak, mint amit a korábbi tévés produkciókból megszoktak.

Ezek a figurák egyszerre voltak jók és rosszak, az emberi jellem minden spektrumát képviselték, ráadásul fejlődtek is (akár jó, akár rossz irányba).

Komolyan vette a mentális betegségeket

Bár 25 évvel a Maffiózók indulása után is még előfordul, hogy stigmatizálják a mentális betegségeket, a sorozat sokat tett azért, hogy az emberek megértsék és elfogadják azokat a folyamatokat, amiken egy mentális beteg átmegy. Szintén 1999-ben készítették el a Csak egy kis pánik című vígjátékot, amiben ugyancsak egy maffiafőnök (Robert De Niro) megy terápiára, ám ebben kifejezetten komikusan mutatták be a mentális betegségeket –

Tony Soprano szorongásit és depresszióját viszont nem tették neveltségessé a sorozatban.

Hat évadon át láthattuk egy küszködő apa és férj történetét, aki megpróbál helyt állni az „üzleti-” és a magánéletben is, miközben egyre jobban roppan össze mentálisan. Amikor pszichiátere, Jennifer Melfivel (Lorraine Bracco) előtt kíméletlen őszinteséggel feltárja a gondjait, a néző is képes azonosulni vele – legalábbis emberileg.

Feltette az HBO-t a térképre

Manapság ugyan kissé megtépázták a HBO renoméját a rengeteg tartozások és elkaszált projektek, de még mindig képesek kb. fél évente valami igazán ütős sorozattal előállni. Az Utódlás most nyert nagyot a Golden Globe-gálán, és hamarosan érkezik a True Detective 4. évadja Jodie Fosterrel. Érdemes megjegyezni, hogy az HBO egyik erénye, hogy mer kockáztatni, hiszen

amikor David Chase elkezdett házalni a Maffiózók ötletével, minden tévécsatorna visszautasította.

A kábeles prémiumcsatorna korábban bokszmeccseket közvetített és filmeket sugárzott, ám a ’90-es évek végén belevágtak a saját fejlesztésű sorozatokba. 1997 júliusában indult az Oz, 1998 nyarán pedig a Szex és New York – az utóbbi szintén megtalálta a helyét a popkultúrában. Az HBO egy újabb presztízs-sorozatot keresett, és a Maffiózók kiválóan alkalmas volt erre: a számításaik bejöttek, a széria hatalmast robbant, és már az első héten mindenhol erről beszéltek. Arról nem is beszélve, hogy a Maffiózók volt az első kábeltévés dráma, amit Emmy-díjra jelöltek. És persze a népszerűség anyagi vonzata sem elhanyagolható: ez az egyetlen sorozat rengeteg új előfizetőt hozott a csatornának.

A Maffiózók óta már nem ugyanazt jelenti a televízió

A Maffiózók sikere – mint miden újdonság – lassan érett be: közel egy évtizednek kellett eltelni, mire a Mad Mennel és a Breaking Baddel beköszöntött a televízió új aranykora. Az HBO is bátrabban vállalta be az új szériákat, ennek köszönhetően olyan sorozatokkal gazdagodott a paletta, mint a Drót, a Sírhant művek, vagy épp a Trónok harca. Az a tény, hogy rengeteg néző fizetett elő az HBO-ra csak azért, hogy láthassák a Maffiózókat,

a kereslet és kínálat új modelljét indította be a televíziózásban,

sőt, némi merészséggel azt is kijelenthetjük, hogy a Maffiózóknak is szerepe volt abban, hogy elindultak a streamszolgáltatások.

(via Life, Fansided, Imperium, Wikipedia)