Hétfő: Amerikai szépség

1999 egyértelműen Mena Suvari éve volt: az Amerikai szépség és az Amerikai pite is kirobbanó siker volt a maga kategóriájában. Más kérdés, hogy a 38 éves színésznő az utóbbi filmmel nagyjából le is nullázta 20 évesen a karrierjét, és azóta is csak a Pite-filmekben meg néhány sorozatban láthatjuk.

A film főszereplője és egyszemélyes hajtómotorja Kevin Spacey. Egy unalmas, kafkai kisembert alakít, aki annyira belefásult a szürke hétköznapokba, hogy az egyetlen boldogsága a zuhany alatti rejszolás, és az, hogy a lánya egyik barátnőjéről fantáziál - lásd a film legismertebb jelenetét, a rózsatengeren fekvő Mena Suvarival. 1999-ben ez a film és a Harcosok klubja is a fogyasztói társadalomba belekényelmesedett, nyugati kispolgári lét elleni lázadás volt, és talán elgondolkodtatta az embereket a moziból kifelé menet - ma valószínűleg mindkettő hatalmas bukás lenne a tökegyforma konzumszuperhősfilmek áradatában.

Elnyert Oscar-díjak száma: 5, legjobb film, legjobb rendezés (Sam Mendes), legjobb férfi főszereplő (Kevin Spacey), legjobb operatőr, legjobb forgatókönyv kategóriákban.

Kedd: Közönséges bűnözők

És ha már szuperhősfilmek: Bryan Singer azért onthatja számolatlanul immáron 15 éve a jobb-rosszabb, gigaköltségvetésű szuperhősfilmeket, mert 30 évesen fillérekből is képes volt leforgatni egy izgalmas, és mára kultikussá vált krimit.

A csavaros történetet bizonyára mindenki ismeri: a rendőrök egy leégett hajót találnak a kikötőben, rajta 27 halottal. A tragédiát csak egy magyarul(!!!) hablatyoló terrorista és egy esetlennek tűnő fickó (Kevin Spacey) élte túl, az ő beszámolóikból kellene kiokoskodni, mi is történt tulajdonképpen, és mi köze az egészhez Keyser Sözének, a rejtélyes maffiózónak. Sajnos a főgonosz igazi kilétét a magyar szinkron a legelső jelenetben lebuktatja, így aki esetleg még nem látta volna Singer kultfilmjét, inkább késve kapcsoljon át a Dunára!

Elnyert Oscar-díjak száma: 2, legjobb mellékszereplő (Kevin Spacey), legjobb forgatókönyv (Christopher McQuarrie) kategóriákban.

Szerda: Született július 4-én

Aki egy üresfejű, szcientológus bájgúnárnak tartja Tom Cruise-t, az agyon rosszul teszi, és valószínűleg csak a Koktélt meg a Legendát látta tőle - persze az utóbbiak tényleg menthetetlenek. Az 1989-es Született július 4-én Oliver Stone legendás Vietnam-trilógiájának második darabja, ami hűen viszi tovább azt a fajta brutálisan radikális őszinteséget, amit a Vietnamot valóban megjárt rendező az 1986-os A szakasszal kezdett el, gyökeresen szakítva az amerikai háborús filmek patriotizmusával.

Stone ebben a filmjében egy máig létező problémára mutatott rá a maga nyers stílusában: hogyan tud visszailleszkedni a tökéletes amerikai álomba egy olyan háborús veterán, aki Amerikáért harcolva vált kerekesszékes nyomorékká, és tört ketté az egész élete? A Sajnos a Vietnam-trilógia záróakkordja, az 193-as Ég és föld a korábbi két film nyomába sem ér - mondhatni ég és föld köztük a különbség.

Elnyert Oscar-díjak száma: 2, legjobb vágás, legjobb rendezés (Oliver Stone) kategóriákban.

Csütörtök: Agymanók

Az utóbbi évek egyik legjobb animációs filmje, amivel a Pixar végre visszatalált a régi hangjához, és a sok bugyuta folytatás (Szörny Rt. 2, Verdék 2, stb.) végre megint képes olyan meséket gyártani, amivel megszorongathatja házon belüli riválisát, a Jégvarázzsal mennybe ment Disney animátorcsapatát.

A történet lényegében annyi, hogy egy csomó vicces figura, a különböző emberi érzelmek megtestesítői vitatkoznak egymással egy szülei ellen lázadó tinilány fejében - tessék, máris megvan a magyarázat arra, miért olyan kiszámíthatatlanok a kamaszok ebben az életkorban. De ez az egyszerű sztori is annyi virtuóz mozgóképes geggel és annyi szeretettel van elmesélve, hogy egyáltalán nem ciki, ha a harmincas családapák és komoly egzisztenciájú agglegények néha nemcsak a nevetéstől sírnak ezen a filmen.

Elnyert Oscar-díjak száma: 1, legjobb animációs film kategóriában.

Péntek: Mad Max: A harag útja

A tavalyi év nagy nyertese volt a 378,8 millió dollárt kaszáló, Oscar-esővel elhalmozott Mad Max 4, ami azért nem kis teljesítmény egy olyan műfajtól, ami a '80-as és a '90-es években leginkább csak a VHS-piacon hódított. Ráadásul ezúttal nem valami ötlettelen remake készült egy régi kultfilmből, hanem maga az eredeti alkotó, George Miller mutatta meg 70 évesen, hogy jobb Mad Max-filmet forgat mindenkinél, aki a műfaji mérföldkőnek számító, 1981-es Mad Max 2 óta a posztapokaliptikus zsánerrel próbálkozott. 

A Mel Gibsonról Tom Hardyra lecserélt Mad Max és az utóbbi évtizedek egyik legmenőbb női akcióhőse, Charlize Theron egy kényszer szülte szövetségben autókázik ide-oda a sivatagban, hogy megmentse a Immortal Joe (Hugh Keays-Byrne) rabszolganőit, akik csak arra kellenek az őrült hadúrnak, hogy minél több harcos fiút szüljenek neki. A lényeg azonban nem a sztorin, hanem a látványon van: a néző két órányi, őrülten látványos zúzást kap, ami a tévéképernyőn is ugyanolyan látványos, mint a moziban.

Elnyert Oscar-díjak száma: 6, legjobb vágás, legjobb jelmez, legjobb díszlet, legjobb smink, legjobb hangvágás, legjobb hangkeverés kategóriákban.