Van egy ősi mondás, hogy gyerekekkel (és egyesek szerint még cuki kiscicákkal, kiskutyákkal, valamint női mellekkel is) mindent el lehet adni. A valóságban viszont az a helyzet, hogy szórakoztatónak szánt tévéműsort nagyon nehezen lehet eladni főműsoridőben az előbbiekkel. Volt már rá több próbálkozás is, és a koncepció, a gyerekek ilyen-olyan mértékű szerepeltetése még nem is olyan nagy őrültség. Sőt! Kis dózisban még jó is, vicces, de a gyerekek pici kis háta nem bír el egy egész adásnyi terhet.

Például nagyon jó gegnek szánták, hogy ártatlan, baba arcú, tiszta lelkű kis angyalkák trágár, pajzán disznóvicceket mondanak, mondjuk valami ultra konzervatív közegben. (Lásd: Kids Telling Dirty jokes) Ez egyszer-kétszer elmegy, de 45 percig azért már nem nézné az ember.

A gyerekekkel készülő műsorok közönségét nem nehéz belőni. Kiket kell megcélozni? A gyerekes szülők be tudnak vonódni, de a műsor alatt rájöhetnek, hogy ott van a saját gyerekük, elég őt nézegetni, tud ő is legalább olyan vicceseket mondani, ügyes dolgokat csinálni, mint az, amelyik a tévében szerepel. Ugyanitt a gyerek is lehet célpont, aki ráveheti a szülőket a közös tévézésre. Ott vannak még az idősebb szülők, akiknek már kamaszkorú gyerekük nem éppen a napi cukiskodását éli, így bejátszhat a nosztalgiázás. Tehát a potenciál megvan abban, hogy egy ilyen műsor sikeres legyen, le van fedve az egész lakosság, de mégis az van, hogy a felnőtt emberek befogadóképessége a gyermeki cukiskodásra azért elég véges. (Jó dolog a rokongyerekkel együtt játszani, nevetni a családi összejövetelkor, de azért az is elég jó, hogy este hétkor saaaajnos el kell indulni és véget ér a mókázás, ugye.) Próbálkozni persze lehet, de amint az látszik: többnyire felesleges.

Vitray próbálkozása: Apád, Anyád ide jöjjön!

Konkurens csatornák nélkül könnyű volt képernyőre vinni az ötletet, ami abból állt, hogy ismert emberek és azok gyerekei előadnak egy közös produkciót, mint egy hozd el a gyereked a tét nélküli Ki mit tud?-ra. A végeredmény egy mai szemmel nézve iszonyatosan darabos és még inkább fapados erőlködés, ahol leginkább Vitray érzi magát kellemetlenül.

Friderikusz nagy ötlete: Gyerekszáj

Kétségtelen, hogy ez a műsor ugrik be a legtöbb embernek, ha a esti műsorsávban sugárzott gyerekes műsort kell mondani. Valóban a Gyerekszáj annak idején elég egyedi volt, így maradandó élményt okozott a nézők többségében. A gyerekek kiválasztása is meglehetősen jól sikerült, így a kellően excentrikus gyerekek pont annyira mondtak viccesen meghökkentő, aranyos dolgokat, hogy még nem mentek az ember, de leginkább Sanyi bácsi idegeire. Ez a játékosság, kettősség volt az, amitől működött a dolog. Friderikusz kedves és közvetlen volt, ugyanakkor megvolt a rá jellemző tisztes távolságtartás, ami azt eredményezte, hogy egyenértékű partnerként tekintett a gyerekekre. Merthogy azok is voltak, sőt, ők voltak igazából a sztárok, ezért meg is érdemelték a tiszteletet. (Ez főleg később jött ki nagyon jól, amikor visszatérő vendégként jöttek már a jól bevált szereplők.)

Majka erős másolási kísérlete: Kölykök

A Viasat megcsinálta ugyanazt, amit a TV2, csak Friderikusz helyett Majkát tették meg műsorvezetőnek. A formátum ezzel kapott is egy jóval fiatalosabb és lazább lendületet, miközben kontrasztnak ott volt, hogy a gyerekek olyan témákban nyilvánultak meg, mint mondjuk a 9/11-es terrortámadás. De nem ez tette naggyá a műsort, hanem az a mai napig neten cirkuláló jelenet, amikor

a stúdióban megjelent Orbán Viktorról az egyik gyereknek meg kellett mondani, hogy cuki vagy ciki.

Íme:

Tehetségkutatás és tehetségmutatás gyerekekkel a főszerepben

A TV2 indította el a Kismenők című tehetségkutatóját, ahol tehetséges gyerekeket kerestek. Persze meg lehet ezt magyarázni, hogy a mentornak beállt celebek majd gondozzák ezeket a tévében bemutatott tehetséges gyerekeket, hogy itt az a lényeg, hogy valaki nagy hírnévre tegyen szert, hisz ezeknek a műsoroknak ez az ereje, hogy egyből óriási sztár lehet abból, aki megnyeri. Közben meg ott van az is, hogy mégiscsak gyerekek mutogatásából akarnak nézettséget és pénzt csinálni a tévék.

Az RTL ezzel szemben nem tehetségeket akart kutatni, hanem már az eleve megtalált, jól lecastingolt tehetségeket akarta bmutatni. Magyarul a bénázást, esetleges megalázást hanyagolva tényleg csak a színtiszta tehetségekről szólt a Kicsi óriások. Biztos így történt, de

a műsor sikere elmaradt.

Pedig, ha visszaemlékszünk, akkor ugye beugrik, hogy a mesemondó kisfiú (Utasi Árpi) tök jól ment a Csillag születikben, de a tehetségen túl azért is lehetett ez így, mert nagyon kitűnt a többi produkció közül, így a néző is egy üde színfoltot látott az előadásában, hogy a sok felnőtt között egy kisfiú olyat csinál, amit más nem, pedig csak áll a színpadon és mesél. De hogy!

És ráadásnak még itt van a Vigyázat, gyerekkel vagyok!, ami mégis tud valamit ahhoz, hogy már harmadik évada fusson a TV2-n. (Pedig azért van vele baj, ahogy az alábbi cikkben azt olvasni lehet.)